Cella (építészet)

A romániai települést lásd itt: Cella (Románia)

A cella (latin kamra, fülke szóból) a görög és római templomok falakkal elhatárolt belső része, ahol a kultuszszobor állt.

Az ókeresztény építészetben a földalatti sírkamrával kapcsolatban álló föld fölötti építmény (cella coemeterialis), ahol temetőkápolna állt (cella trichora, cella septichora). A föld alatti részt cella memoriae-nak nevezik, ez volt a sírkamra.

A kolostorokban a szerzetesek szobáit, manapság pedig az elítéltek szobáit nevezik cellának.

Forrás

• Építészeti szakszótár, szerk. Zádor Anna, Bp, Corvina Könyvkiadó, 1984.