Cella
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
- A romániai települést lásd itt: Cella (Románia)
A cella (latin kamra, fülke szóból) a görög és római templomok falakkal elhatárolt belső része, ahol a kultuszszobor állt.
Az ókeresztény építészetben a földalatti sírkamrával kapcsolatban álló föld fölötti építmény (cella coemeterialis), ahol temetőkápolna állt (cella trichora, cella septichora). A föld alatti részt cella memoriae-nak nevezik, ez volt a sírkamra.
A kolostorokban a szerzetesek szobáit, manapság pedig az elítéltek szobáit nevezik cellának.
[szerkesztés] Forrás
- Építészeti szakszótár, szerk. ZÁDOR Anna, Bp, Corvina Kiadó, 1984.