Castel dell’Ovo

Nápoly történelmi központja
Világörökség

Castel dell'Ovo
Adatok
Ország	Olaszország
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	II, IV
Felvétel éve	1995
Elhelyezkedése
Nápoly történelmi központja Pozíció Olaszország térképén Koordináták: é. sz. 40° 49′ 41″, k. h. 14° 14′ 53″40.8280555556, 14.2480555556

A Castel dell’Ovo (jelentése Tojásvár) egy nápolyi vár.

Elnevezése [szerkesztés]

A reneszánsz idején a vár nevével (ovo, azaz uovo, magyarul tojás) kapcsolatban született egy monda, amely szerint Vergilius — szívesen szerepeltettek varázslóként is — a vár egyik szobájában felfüggesztett egy vaskalitkát, benne egy lezárt üveggel, benne egy tojással és azt mondta, hogy ameddig nem törik el, a vár urának baja nem lesz. A monda szerint I. Johanna nápolyi királynő uralkodása idején eltörött a tojás és hiába tettek helyébe másikat, a végzet beteljesedett és családjának sok tagja itt végezte életét, többek közt az utolsó Anjou, II. Johanna is.

Története [szerkesztés]

A vár Megarides kis szigetén áll, ahol az első Cumae-i telepesek az i. e. 4. században megalapították a régi város magját. Az 1. században egy római patrícius, Lucius Licinius Lucullus villát épített ezen a helyen, melyet a 5. század elején III. Valentinus római császár megerősített. Az utolsó nyugatrómai császár, Romulus Augustus ide vonult vissza, miután Odoaker 476-ban elűzte. Eugippius 492-ben kolostort épített itt.

A római kori épületeket a 9. században a helyi lakosok lebontották, nehogy a szaracén fosztogatók elfoglalják őket. Az első várat ezen a helyen a normannok építették a XII. században. Jelentőségéből az I. Anjou Károly által elképzelt Castel Nuovo felépítése után veszített. A Castel dell'Ovo a királyi udvartartás és kincstár székhelye lett. 1387. április 19-éről, a Castel dell’Ovo falai közül keltek László nápolyi király levelei, melyekben atyja, II. Károly halálával együtt a magyar királyi méltóság birtokbavételét is közhírré tette, Zsigmond magyar király ellenében.

A vár mai formáját az aragon fennhatóság alatt kapta (15. század). Az Olasz Háborúk során a franciák és spanyolok ágyúzták. A Nápolyi Köztársaság felkelői 1799-ben a Bourbon-pártiakat lőtték innen.

Az 1800-as években egy kis halászfalu alakult ki a vár tövében, Borgo Marinari. A falucska ma is létezik, viszont inkább vendéglőiről és motorcsónakkikötőjéről ismert.

A vár ma a nápolyi ifjú házasok kedvenc fényképháttere.

A vár elrendezése [szerkesztés]

A várat egy 100 m hosszú töltés köti össze a szárazfölddel, melynek elején két bástya áll. A vár szögletes, kb. 200 m hosszú és 45 m széles. A belső épületkeben kiállításokat és különféle rendezvényeket tartanak. A kastély mögötti nyúlványt eredetileg kikötőnek használták. A vár délkeleti oldalán egy impozáns kerek torony áll.