Carolina Panthers

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carolina Panthers
logó
logó
Csapatadatok
Székhely Charlotte, Észak-Karolina
Alapítva 1993. október 26.
Csapatszínek fekete, ciánkék, ezüst
Kabalafigura Sir Purr

Vezetőedző John Fox
Tulajdonos Jerry Richardson
Elnök Marty Hurney

Stadionok Memorial Stadium, Clemson (1995)
Bank of America Stadium (1996–)
Ericsson Stadium néven (1996–2004)
Szereplés
NFL (1995) National Football Conference (1970–)
– NFC West (1995–2001)
NFC South (2002–)
Bajnoki címek
Konferencia (1) NFC: 2003
Csoport (4) NFC West: 1996
NFC South: 2003
NFC South: 2008
NFC South: 2013

A Carolina Panthers amerikaifutball-csapat az Amerikai Egyesült Államokban, az Észak-Karolina állambeli Charlotte-ban, amely az NFL NFC konferenciájának déli csoportjában játszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Carolina Panthers alapítója a korábbi neves futballjátékos, Jerry Richardson. Gondos előkészítő munkálatok után 1993. október 23-án született meg a csapattulajdonosi kör engedélye, ami szerint Charlotte 1995-től, az NFL 29. klubjaként indíthat csapatot. Richardson fia javaslatára a csapat neve „Panthers” (párducok) lett.

A csapat nagyon jól kezdett, hiszen a Jacksonville Jaguarsszal (ez a csapat volt a másik újonc) játszott Hall od Fame bemutató mérkőzést 20–14-re megnyerték. Ezzel – az NFL és az AFL egyesülése óta – a Carolina lett az első olyan csapat, amely újonc létére megnyerte első hivatalos meccsét.

A nyitó, 1995-ös szezonnak Dom Capers vezetőedzővel vágtak neki (érdekesség: a támadósorban szerepelt egy Kevin Farkas nevű játékos is). Az alapszakaszt 7–9-es mutatóval zárták, ami jó szereplésnek számított egy bemutatkozó szezonját játszó csapattól. A legyőzöttek: New York Jets, New Orleans Saints, New England Patriots, San Francisco 49ers, Arizona Cardinals, Indianapolis Colts, Atlanta Falcons. E győzelmek közül kiemelkedik a 49ers elleni 13–7-es diadal, mert az uralkodó bajnokot sikerült legyőzniök. Ezzel az első olyan debütáló klub lett, amely bajnokot tudott verni. Második szezonjuk még jobban sikerült: 1996-ban mindössze négy vereséget szenvedtek el, alapszakaszbeli mutatójuk 12–4 volt. A rájátszásban 26–17-re megverték a Dallas Cowboyst, ám a főcsoport döntőjében a Green Bay Packers megállította őket (13–30).

A gyors és némiképp váratlan sikerek után visszaesés következett. A csapat irányítója, Kerry Collins alkoholista lett, rasszista megjegyzéseket tett csapattársára, és emiatt az 1998-as szezon közben eltávolították a csapatból. A csapat egyik másik játékosa, Rae Carruth gyilkossági ügybe keveredett (terhes barátnőjét ölette meg), és 24 év börtönre ítélték. A Pantherst ért csapások miatt morális válságba került, ami miatt 2001-ben tragikus, 1–15-ös mutatót produkáltak.

George Seifert vezetőedzőt John Fox váltotta, aki addig csak védőegységeket irányított, tevékenysége középpontjában éppen ezért a védelem játékának feljavítása állt. A 2002-es idényt 7–9-es mutatóval zárták, amivel még mindig a csoport utolsó helyén végeztek, de a játék mindenképpen előrelépést mutatott. Kiemelkedően teljesített a csapat megújult védő egysége, amely a liga legjobbja volt a futások elleni küzdelemben: ellenfeleik meccsenkénti átlagban mindössze 3,69 yardot tudtak futni.

2003 kiválóan sikerült a csapatnak, mert ekkor már a támadók is megerősödtek Jake Delhomme irányító érkezését követően. Az idényt 11–5-ös mutatóval zárták, amivel megnyerték a csoportjukat. A rájátszás wild card körében a Dallas Cowboyst verték 29–10-re, a második körben a St. Louis Ramst (kétszeres hosszabbítás után) 29–23-ra, majd a főcsoport döntőjében a Philadelphia Eagles (14–3) következett. A csapat bejutott a 2004. február 1-jén, Houstonban megrendezett nagydöntőbe, ám ott – Adam Vinatieri utolsó percben szerzett 41 yardos mezőnygóljával – vereséget szenvedtek a Tom Bradyvel felálló New England Patriotstól (29–32).

A következő, 2004-es idény szerencsétlenül alakult a Panthers számára, komoly sérüléshullám sújtotta a csapatot, volt olyan szakasz, amikor tizennégy sérültjük volt egyszerre. Így végül csupán 7–9-cel fejezték be az alapszakaszt, de vereségeik szinte kivétel nélkül szoros mérkőzéseken alakultak ki. Jól sikerült a 2005-ös idény, 11–5-ös mutatót értek el, csoportjukban másodikok lettek és bejutottak a rájátszásba. Az első meccsen – idegenben – megalázó, 23–0-s vereséget mértek a New York Giantsre, a másodikon a Chicago Bearst verték 14–34-re, a konferencia döntőben azonban kikaptak a Seattle Seahawkstól (14–34). A következő két év megint a sérülésekről volt emlékezetes: Jake Delhomme irányítónak kificamodott a hüvelykujja, egy év múlva könyöksérülést szenvedett, emiatt többször tartalék irányítókkal játszottak (2006: 8–8, 2007: 7–9). Az egyik ilyen mérkőzésen Vinny Testaverde volt az irányító, aki a San Francisco ellen – 44 évesen és 19 naposan – vezette győzelemre a Párducokat. Ezzel ő a liga legidősebb irányító játékosa, aki NFL-mérkőzést nyert.

A 2008-ban jól szerepelt a csapat, 12–4-gyel zártak, a csoport élén végeztek, de a rájátszásban sima, 33–13-as vereséget szenvedtek az Arizona Cardinalstól. A 2009-es év még csak rossz év volt: a csoport harmadik helyén végeztek, 2010 azonban tragikusan sikerült: 2–14-es mutatót értek el, csak a San Franciscót és az Arizonát tudták legyőzni. 2011-re Ron Rivera váltotta John Fox vezetőedzőt, és távozott az edzői stáb nagy része is. Az új edző, aki korábban defensive coordinator volt, megpróbálta a a védelmet megerősíteni, de a csapat csak 6–10-et ért el a szezon végére.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap