Carmina Burana (versgyűjtemény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdei kép a Carmina Buranaból, 1230 körül

Carmina Burana néven ismeretes az a XIII. századi latin és alnémet szövegű versgyűjtemény-kódex, amelyet a bajorországi Benediktbeuren kolostorában találtak meg. Carl Orff zenésítette meg; 1937-ben, Frankfurtban adták elő.

A gyűjtemény igen fontos a középkori irodalomtörténetben. Ezek a versek, melyeket vándordiákok és szerzetesek írtak – hol középkori latin, hol alnémet, néhány esetben pedig ófrancia nyelven –, egytől egyig világi témájúak. Megtalálhatók bennük a középkor hol gyengéd, hol a trágárságig vaskos, hol lírikus, hol humoros népies költészetének legjellegzetesebb képviselői. Ezek a vágánsdalok azonban nemcsak a nemzeti nyelv szempontjából fontosak: a latin költészet itt érkezik el a ritmikus és rímes verseléshez.

Az antológia sokáig lappangott, csak 1803-ban került elő a benediktbeureni kolostor könyvtárából. S mivel a helység latin neve Bura Sancti Benedicti, innen ered a Carmina (dalok) szó után a Burana jelző. Felfedeztetése után nem azonnal jelent meg – szabadszájúsága ezt még ama felvilágosult korban is megakadályozta –, hanem csak fél évszázaddal később.[1]

Umberto Eco Baudolino című, 2000-ben kiadott regényében a címszereplő írja meg az Orff zeneművében is felcsendülő Estuans Interius kezdetű verset, vagy legalábbis annak néhány sorát.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Carmina Burana (versgyűjtemény) témájú médiaállományokat.