Carlo Botta

Carlo Botta (San Giorgio Canavese, 1766. november 6. – Párizs, 1837. augusztus 10.) olasz történetíró.

Élete

Az orvosi pályára készült és Torinóban le is tette az orvosi szigorlatot. Mint köztársasági érzületű ifjút bebörtönözték; kétévi fogság után kiszabadulván, előbb Svájcba, majd Franciaországba ment, ahol mint katonaorvos a francia hadseregbe lépett. IV. Károly Emánuel lemondása után tagja lett a piemonti ideiglenes kormánynak, Piemontnak Franciaországgal való egyesítése után pedig az Eridano-kerület kormányzásával bízták meg. Az osztrákok és oroszok győzelmei után visszatérvén Franciaországba, Bonaparte a marengói ütközet után a kormányzótanács tagjává nevezte ki. Midőn Piemont a francia császárság provinciája lett, 1804-ben Bottát a Dora-kerület képivselőjévé választotta, amire aztán hosszabb időre Párizsban telepedett meg. Itt írta egyik főművét, az Egyesült Államok függetlenségi harcainak történetét (Storia della indipendenza degli Stati Uniti) és egy epikus költeményt: Camillo o Veji conquistata. 1815 után öt évig a római akadémia rektora volt és itt alkotta meg Storia d'Italia dal 1789 al 1814 című munkáját. Visszatérve Párizsba, egy olaszokból álló irodalompártoló társaság megbízásából megírta Olaszország történetét, ott kezdve tárgyalását, ahol Guicciardini elhagyta: Storia d'Italia, continuata de quella del Guicciardini (20 kötet). Azonkívül írt nehány kevésbbé jelentékeny francia történelmi munkát is. Botta azoknak a puristáknak iskolájához tartozott, akiknek főcélja volt az olasz próza tisztaságát helyreállítani; munkáinak becse főképp nyelvükben van, míg történelmi kritika és tárgyilagosság dolgában gyengék.

Forrás

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)