Carl Perkins

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carl Perkins
Carlperkins Sun records.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Carl Lee Perkins
Becenév A Rockabilly királya
Született 1932. április 9.
Származás Tiptonville, Tennessee USA
Elhunyt 1998. január 19., Jackson, Tennessee USA (65 évesen)
Pályafutás
Műfajok rock, rockabilly, country
Aktív évek 1946 – 1998
Kapcsolódó előadó(k) Perkins Brothers Band
Kiadók Sun Records, Columbia Records, Mercury Records

Carl Lee Perkins (Tiptonville, Tennessee, 1932. április 9.Jackson, Tennessee, 1998. január 19.) amerikai zenész, a rockabilly úttörője, amelyet a memphisi Sun Records stúdiójában alakítgatott az 1950-es évek elején.

Gyermek- és ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy szegény farmer gyermekeként született. Már korán megismerkedett a déli gospel zenével a fekete gyapotszedő munkások dalaiból. 7 éves korában kezdett el gitáron játszani, amelyet apja készített egy szivardobozból, egy seprűnyélből és bálázó zsinegekből. 13 évesen megnyert egy tehetségkutató versenyt a Movie Magg című dallal, amelyet saját maga írt. Tíz évvel később ugyanezzel a dallal győzte meg tehetségéről Sam Phillipset, a Sun Records tulajdonosát.

A Sun Recordsnál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1955 végén a nyomorgó Carl Perkins lejegyezte Blue Suede Shoes című dalát egy régi krumpliszsákra. Sam Phillips produceri munkájának köszönhetően a dalból hamar sláger lett. Az amerikai Billboard magazin country toplistáján az első helyet, pop toplistáján a másodikat, amíg a rhythm and blues toplistáján a harmadik helyezést tudhatta magának. Az Egyesült Királyságban a Top Ten (A Legjobb Tíz) listájába is bekerült. Ez volt az első olyan felvétel, amelyből a Sun Records több mint egy millió példányt adott el. Karrierje csúcsán egy majdnem halálos autóbaleset érte. Barátja, Elvis Presley is feldolgozta az általa írt slágert.

A Columbia Recordsnál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezek után egy szerzeménye sem került be a Top 40-be. 1958-ban a Columbia Recordshoz szerződött, ahol újabb kudarcok érték és végül alkoholistává vált. Ennek ellenére néhány korábbi, még a Sunnál kiadott dalát más együttesek továbbra is a figyelem középpontjában tartotta. A Beatles feldolgozta a Matchbox, a Honey Don't és az Everbody's Trying To Be My Baby című számait. 1968-ban Johnny Cash a Perkins által írt Daddy Sang Bass dallal a country toplisták élére került. A Country Zenei Szövetség az év dalának is jelölte. Cash unszolására Perkins abbahagyta az ivást és egy évtizedig a zenész utazó revüjében is részt vett. 1974. február 16-án a Hee Haw country zenei tévéműsorban tűnt fel.

1982-ben Paul McCartney nagy sikerű Tug Of War albumán a Get It című számot énekelték duettben.

Az 1980-as években végbemenő "rockabilly feltámadás" által Perkins újra a rivaldafénybe került. 1985-ben újra felvette a Blue Suede Shoes klasszikust a Stray Cats két tagjával mint a Porky bosszúja nosztalgiafilm betétdalát. 1986-ban George Harrisonnal, Eric Claptonnal és Ringo Starral szerepelt a Carl Perkins and Friends: A Rockabilly Session című angol tévéműsorban, Londonban.

Blue Suede Shoes
[[Fájl:|180px|noicon]]

Az 1980-as években[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985-ben bevezették a Nashville Songwriters Hall of Fame (A Nasville-i Dalszövegírók Dicsőség Csarnoka) tagjai közé és 1987-ben zenei munkásságának elismeréseként a Rock and Roll Hall of Fame tagjai közé is. A Blue Suede Shoes megkapta a The Rock and Roll Hall of Fame's 500 Songs that Shaped Rock and Roll és a Grammy Hall Of Fame Award kitüntető címeket. Perkins a műfajért tett úttörő lépésekért pedig elnyerte a Rockabilly Hall Of Fame tagságát is.

1986-ban visszatért a Sun stúdiójába és csatlakozva Johnny Cash-hez, Jerry Lee Lewishoz és Roy Orbisonhoz megalkotta a Class Of '55 albumot. Az album Elvis Presley és a Million Dollar Quartet jam session (1956. december 4-én készült) emlékére készült.

Életének utolsó évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utolsó albuma, a Go Cat Go! 1996-ban jelent meg sok más sztár közreműködésével a független Dinosaur Recordsnál és a BMG forgalmazásában.

Rockabilly sztárok (Presley, Lewis stb.) életrajzi filmjeiben is kapott kisebb szerepeket, egyetlen jelentősebb alakítása John Landis 1985-ös Into The Night filmjében volt.

Utolsó fontosabb fellépése a "Music for Monserrat" jótékonysági koncert volt a Royal Alber Hallban 1997. szeptember 15-én.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2 hónappal később a Jackson-Madison megyei kórházban gégerákban halt meg 65 éves korában. A tennessee-i Jackson város Ridgecrest temetőjében temették el. A temetés jelen volt többek közt George Harrison és Jerry Lee Lewis. Felesége, Valda deVere Perkins 2005. november 15-én hunyt el.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004-ben a Rolling Stone magazin a saját Minden Idők 100 Legjobb Művésze listáján a hatvankilencedik helyre rangsorolta őt.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]