Carcass

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carcass
Rock2008carcass.jpg
A Carcass 2008-ban.
Információk
Eredet  Egyesült Királyság, Liverpool
Aktív évek 19851995, 2007–napjainkig
Műfaj grindcore (korai), death metal, dallamos death metal
Kiadó Earache Records
Kapcsolódó előadók Arch Enemy, Napalm Death, Brujeria, Firebird, Carnage, Spiritual Beggars, Blackstar
Tagok
Bill Steer
Jeff Walker
Michael Amott
Daniel Erlandsson
Korábbi tagok
Ken Owen
Mike Hickey
Carlo Regadas
Sanjiv

A Carcass weboldala

A Carcass egy extrém metal együttes, mely 1985-ben alakult Angliában, és 1995-ben oszlott fel. 2008-ban újjáalakultak, de az eredeti dobos, Ken Owen nélkül.

A Napalm Death mellett a grindcore stílus úttörői, de második albumuktól már a death metal is szerves részét képezte zenéjüknek. A morbid dalszövegek és a gyomorforgató albumborítók miatt a goregrind stílusba is sorolják őket, de a death metalban divatos véres/beles dalszövegek helyett, ők foglalkoztak először anatómiai témákkal.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek (1985-1989)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenekart Bill Steer gitáros alapította Ken Owen dobossal együtt 1985-ben, Disattack néven. Még abban az évben kiadtak egy demót A Bomb Drops… címmel. A demo kiadása után távozott Paul basszusgitáros és Andrew Pek énekes. Andrew-t Sanjiv pótolta, a basszusgitárosi pozíciót pedig Jeff Walker töltötte be. Walker korábban az Electro Hippies együttes énekese és gitárosa volt. Ezután az alapító Bill Steer csatlakozott a Napalm Death-hez, és szerepelt a Scum című albumuk második oldalának dalaiban (az első oldalon Justin Broadrick gitározott).

Az együttes ezután változtatta meg a nevét Carcassra. 1987 áprilisában felvették a Flesh Ripping Sonic Torment demót. Ez az egyetlen olyan felvételük, melyen Sanjiv hallható, ugyanis a demo rögzítése után nem sokkal elhagyta a zenekart. Így az 1988-ban Reek of Putrefaction címen megjelent bemutatkozó albumon Steer és Walker osztoztak az énekesi teendőkön. A 22 számot tartalmazó, mindössze négy nap alatt felvett nagylemez zajos, primítiv hangzásával az együttes tagjai nem voltak megelégedve[1], de a legendás rádiós DJ-nek John Peelnek tetszett az anyag, és felkérte az együttest, hogy szerepeljenek az 1989-es első Peel Session műsorban, ahol a második Carcass albumra szánt új dalait játszotta a csapat. Ez a felvétel aztán The Peel Sessions címen lemezen is megjelent.

Fejlődés (1990-1993)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989 decemberében jelent meg második albumuk, a Symphonies of Sickness. Az album produkciós szempontból sokkal jobban sikerült mint elődje, amiben nagy szerepe volt Colin Richardson producernek. Az album hosszabb dalokat tartalmazott, és a lassú átvezetéseken kívül gitárszólók is felbukkantak. A lemezt támogató turné második szakaszában csatlakozott a zenekarhoz Michael Amott szólógitáros, aki korábban a Carnage nevű svéd death metal együttes tagja volt. Amott a turné után hivatalosan is a zenekar tagja lett, játszott a második Peel Sessionön, és nagyban kivette a részét a készülő harmadik nagylemez munkálataiból.

Neki is köszönhető, hogy az 1991-ben megjelent Necroticism - Descanting the Insalubrious albumon szinte már teljes mértékben elkanyarodtak a grindcore-tól a death metal felé. A lemez énektémáiban Walker több szerepet kapott, mint Steer. A lemezt ma már a death metal klasszikusai között tartják számon. A megjelenést követően európai és amerikai turnét bonyolítottak le az Entombed, a Confessor és a Cathedral társaságában. 1992 nyarán a turné alkalmából kiadták a Tools of the Trade EP-t. A kiadványon a címadó új dalon kívül régebbi dalok újrafelvett változatai szerepeltek.

Dallamok (1993-1995)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1993 októberében jelent meg a Heartwork című albumuk, mely radikális irányváltást hozott. A zene minden korábbinál dallamosabb lett, felerősödtek a thrash metal és heavy metal hatások. A dalokból teljesen eltűnt Steer mély hörgése, a dalszövegekből pedig a klinikai anatómia boncolgatása, felerősödtek viszont a sokrétű, komplex gitárdallamok. Sok rajongó elfordult tőlük, ugyanakkor sokan ekkor fedezték fel őket. A Heartwork a modern, dallamos death metal egyik megteremtője és alapműve.

A Heartwork felvételei után Mike Amott elhagyta a zenekart, helyére előbb Mike Hickey, majd Carlo Regadas kerül. A lemez sikere nyomán szerződést ajánlott az együttesnek a Columbia Records, mely kereskedelmi sikereket remélt, Jeff Walkernek pedig azt tanácsolták, hogy tanuljon meg rendesen énekelni.

1994 nyarán Jeff Walker remixelte a Die Krupps Inside Out című dalát, majd a Carcass nekilátott új dalokat írni az első nagykiadós lemezéhez. Az 1994. decemberi turné alkalmával be is mutattak két új dalt - Edge of Darkness és Firmhand. Az Edge of Darkness szerepelt a BBC Radio 1 Rock Show című műsorában is.

1994 végére megírtak 17 dalt, és a zenekar hozzálátott az album rögzítéséhez. A kiadó 200 000 dollárt biztosított számukra, a producer pedig ismét Colin Richardson volt. A stúdiózás 1995 elején vette kezdetét a dél-walesi Monmouth-ban található Rockfield stúdióban. A hathetes stúdiózás során a kiadó lassan megvonta a támogatását azzal az indokkal, hogy az együttes még nem készült fel, és további dalokat kellene írnijuk. A Carcass azonban figyelmen kívül hagyta ezt a tanácsot, csakúgy mint azt a javaslatot, hogy Terry Date (Pantera producer) újrakeverje az anyagot. Ekkoriban Jeff Walker az angol Metal Hammer magazin számára adott interjúban kijelentette, hogy a lemez klasszikus rock hatásokat hordoz, Thin Lizzy típusú ikergitárokkal, mivel Steer nem volt hajlandó vesződni az időigényes, többrétegű gitártémák feljátszásával, és a metal iránt is elveszítette az érdeklődését.

A Swansong felvételei közben felkérték a zenekart, hogy remixelje Björk Isobel című számát. A felvétel azonban sokkal inkább egy új Carcass dal lett Björk énekével, amely aztán 1996 márciusában jelent meg Björk Hyperballad című kislemezén.

Hattyúdal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lemezkiadóval kapcsolatos állandó problémák következtében a lemez megjelenési időpontja majdnem egy évet csúszott. Eközben a zenekar visszatért az Earache kiadóhoz, és itt jelentették meg utolsó lemezüket a Swansongot. Mire az album a boltokba került a Carcass feloszlatt. A lemezen a dallamos death metal mellett felerősödtek a thrash a doom és a groove metal hatások. A 17 rögzített dalból 12 szerepelt az albumon. Szó volt egy lemezelőzetes EP kiadásáról is, ez azonban nem valósult meg, valószínűleg a kiadói támogatás hiányában.

Walker azóta több interjúban is kifejtette, hogy mind a 17 dalt ki kellett volna adni egy dupla albumon, mert a lemaradt számok közül pár erősebb, mint a lemezen szereplő dalok. Ennek ellenére a lemez kiváló kritikákat kapott. A zenekar a sajtóban bejelentette, hogy búcsúturné nélkül oszlanak fel, bár ezt a rajongók nagy része már sejtette a lemezcímből (Hattyúdal).

Az album jól fogyott, és hónapokig volt a csúcs közelében a brit Indie Rock Charton olyan előadók között, mint a Placebo. Azt híresztelték, hogy a zenekarnak felajánlottak számos jövedelmező turnélehetőséget is, mint például az Iron Maiden X-Factour körútját.

1995-ben Bill Steer kilépett a zenekarból, de még ezelőtt felvettek egy Killing Joke feldolgozást. 1996 novemberében megjelent egy ritkaságokat tartalmazó posztumusz válogatásalbum, a Wake Up and Smell the... Carcass. Néhány héttel a lemez kiadása után egy videokazetta (később DVD) is megjelent. Ezen promóciós videók mellett helyet kaptak koncertfelvételek is az 1989-es Grindcrusher turnéról, és az 1992-es Gods of Grind turnéról. Ezek hangminősége igen gyenge, melyet Walker úgy jellemzett, hogy "nincs megkeverve".

A zenekar megszűnése után Ken, Jeff és Carlo a Blackstar nevű heavy metal projekttel foglalkozott, melynek a basszusgitárosa Mark Griffiths volt a Cathedralból. A Blackstar (később Blackstar Rising) azután állt le, hogy Ken Owen súlyos agyvérzést szenvedett, melynek következtében lebénult, és abba kellett hagynia zenészi karrierjét. Mike Amott megalapította a Spiritual Beggars rockzenekart és a dallamos death metal együttes Arch Enemyt. A legjobban Bill Steer távolodott el a Carcass világától, aki a Firebirdben zenél, és trió felállásban játssza a Cream-típusú blues rockot.

Újjáalakulás (2007-napjainkig)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jeff Walker a Gods of Metal fesztiválon 2008-ban.

2006 júniusában egy interjúban Walker kifejtette, hogy akár újra felállhatna a Carcass, de Ken Owen az egészségügyi problémái miatt nem tudna részt venni az újjáalakulásban.[2]

2007 szeptemberében Mike Amott bejelentette, hogy Bill Steer, Jeff Walker, és a Ken Owent helyettesítő Daniel Erlandsson titokban együtt próbálnak, a régi dalokat játsszák, és egy visszatérő turnét terveznek. Az eredeti terveik között szerepelt, hogy számos nyári fesztiválon fellépnek, de nem tudták tartani a határidőket.[3]

2007 októberében a zenekar is megerősítette, hogy a következő évben fellép a német Wacken Open Air metal fesziválon, valamint a finn Tuska Open Air fesztiválon.[4] 2008 júniusában vette kezdetét a visszatérő turné, mely során a Carcass többek között fellépett a Wacken, a Tuska, a Hellfest és a Metalcamp fesztiválokon.

2008 őszén ausztráliai, új-zélandi, és észak-amerikai turnéra indultak. 2008. november 15-én a Carcass főzenekarként lépett fel a dániai "Danish Metal Awards" rendezvényen. A dán rajongók számára ez volt az egyetlen esély, hogy lássák a zenekart, mivel a 2008-as turné nem érintette az országot. A fellépésen a közönség meglepetésére Ken Owen is fellépett, aki egy rövid dobszólót mutatott be, bizonyítva, hogy gyógyulása jó úton halad. A zenekar ezután a leedsi Damnation Fesztiválon lépett fel, melyen Walker kijelentette, hogy könnyen lehet, hogy a rajongók az utolsó fellépést látják. Ezt megelőzően a Carcass utoljára 14 éve koncertezett Angliában.

Az Earache Records újra kiadta a zenekar lemezeit, bónuszokkal kiegészítve. Arra a kérdésre, hogy a zenekar tervez-e felvenni egy új albumot Bill Steer így válaszolt: Én is nagyon meglepődnék, ha ez tényleg megtörténne. De soha ne mondd, hogy soha, én mindig az utolsó vagyok, akit meg kell győzni[forrás?].

2009-ben az együttes tovább koncertezett, egy észak-amerikai turnéra került sor 2009. márciusában. Augusztusban pedig főzenekarként léptek fel az angliai Bloodstock Open Air fesztiválon.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenekar tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carcass kronológia
(1985-1987)
(1987-1990)
Reek of Putrefaction
Symphonies of Sickness
  • Jeffrey Walker - ének, basszusgitár
  • Bill Steer - ének, szólógitár
  • Ken Owen - dob, vokál (Studió)
(1990-1993)
Necroticism - Descanting the Insalubrious
Heartwork
  • Jeff Walker - ének, basszusgitár
  • Bill Steer - ének, szólógitár
  • Michael Amott - szólógitár
  • Ken Owen - dob
(1993-1995)
további Heartwork sessionok
  • Jeff Walker - ének, basszusgitár
  • Bill Steer - szólógitár
  • Mike Hickey - szólógitár
  • Ken Owen - dob
(1995)
Swansong
  • Jeff Walker - ének, basszusgitár
  • Bill Steer - szólógitár
  • Carlo Regadas - szólógitár
  • Ken Owen - dob
(1995-2007)

(Demise)

(2007-napjainkig)
  • Jeff Walker - ének, basszusgitár
  • Bill Steer - szólógitár, alkalmi ének
  • Michael Amott - szólógitár
  • Daniel Erlandsson − dob

Jelenlegi tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábbi tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ken Owen - dob, háttér vokál (1985–1995)
  • Mike Hickey - giát (1993–1995 közötti turnékon)
  • Carlo Regadas - gitár (1995)
  • Sanjiv - ének (1985–1987)

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

EP-k[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatás albumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Videók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reek of Putrefaction
  • Corporal Jigsore Quandary
  • Incarnated Solvent Abuse
  • Heartwork
  • No Love Lost
  • Keep on Rotting in the Free World
  • Tools of the Trade
  • Unfit For Human Consumption[5]

DVD[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Carcass - Perverted Sickos. Rock Hard, 1990. június 1. (Hozzáférés: 2008. április 30.) Archived at Sex. Money. Food.
  2. Interjú
  3. roadrunnerrecords.com
  4. carcass is back
  5. Alex May: Carcass unleash official promo for ‘Unfit For Human Consumption’. (angol nyelven). Rockadia, 2013. december 16

A Roadrunner Records interjúja a zenekarral.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]