Caracciolo Szent Ferenc
| Caracciolo Szent Ferenc | |
 | |
| pap, rendalapító | |
| Születése | |
| 1563. október 13. Villa Santa Maria, Chieti mellett, Pápai állam | |
| Halála | |
| 1608. június 4. (44 évesen) Agnone, Nápolyi Királyság | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház |
| Boldoggá avatása | Róma, 1769. június 4. Boldoggá avatta: XIV. Kelemen pápa |
| Szentté avatása | 1807. május 24., Róma Szentté avatta: VII. Piusz pápa |
| Kegyhely | Santa Maria di Monteverginella templom, Nápoly |
| Ünnepnapja | június 4. |
| Védőszentje ennek | Nápoly, olasz konyha |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Caracciolo Szent Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Caracciolo Szent Ferenc (születési nevén: Ascanio Pisquizio) (Villa Santa Maria, Chieti mellett, 1563. október 13. – Agnone, 1608. június 4.) szentté avatott római katolikus pap, a caracciolóiak rendjének alapítója.
Élete[szerkesztés]
Ascanio Pisquizio gazdag családban született, a Chieti mellett mint a Caracciolo család Pisquizio ágának tagja. Kora fiatalon súlyos betegség támadta meg, vagy elefántkórban, vagy pedig leprában szenvedett, melyből 1585-ben csodálatos módon meggyógyult. Ekkor fogadalmat tett, hogy pap lesz. Teológiai tanulmányait Nápolyban végezte el, 1587-ben szentelték pappá.
Ezután csatlakozott a Bianchi della Giustizia nevű papi közösséghez, amelynek fő célja a halálraítéltek lelki támogatása volt.
Pár évvel később három társával megalapította a caracciolinók rendjét, majd 1589-ben Spanyolországba utazott, hogy ott is elterjessze a közösséget. 1590-ben tért vissza Nápolyba, ahol 1592-ben rendfőnökké választották, amely szolgálatot 1607-ig látta el.
Le sette stazioni sopra la Passione di N.S. Gesù Christo címet viselő fő irodalmi műve halála után, Rómában jelent meg 1610-ben.
1608. június 4-én halt meg Úrnapja előestéjén Agnone községben, a Nápolyi Királyság területén. XIV. Kelemen pápa 1769-ben boldoggá, VII. Piusz pápa 1807-ben szentté avatta.
Az olasz szakácsok őt tartják védőszentjüknek.
Források[szerkesztés]
- Testvéreink, a szentek: Válogatás Peter Manns Reformer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: Prugg. 1977.
- Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: Ecclesia. 1968.
- Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: Szent István Társulat. 1932. (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztve: Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Francis Caracciolo című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
