Canal Grande

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Canal Grande
A Canal Grande műholdról
A Canal Grande műholdról
OrszágOlaszország
TelepülésVelence
HelyVelence
Típus
Hosszúsága3800 m
Elhelyezkedése
Canal Grande (Velence (Olaszország))
Canal Grande
Canal Grande
Pozíció Velence (Olaszország) térképén
é. sz. 45° 26′ 32″, k. h. 12° 19′ 35″Koordináták: é. sz. 45° 26′ 32″, k. h. 12° 19′ 35″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Canal Grande témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A Canal Grande az Accademia hídról; előtérben a Palazzo Cavalli-Franchetti, a távolban a Santa Maria della Salute-bazilika
A Canal Grande az Accademia híd másik oldaláról

A Canal Grande (a velenceiek szerint Canalazzo, vagy velencei nyelven El Canalasso) Velence fordított S alakú fő csatornája, amely két részre osztja a történelmi központot a Ponte della Libertà csomópont és a Bacino di San Marco között. Összesen körülbelül 3800 méter hosszú, szélessége 30–70 méter, átlagos mélysége 5 méter.

Leírása[szerkesztés]

Teljes hossza mentén csodálatos épületek, a legtöbbjük a 12. és a 18. század közötti időszakból, amelyek a Velencei Köztársaság által teremtett jólét és művészetek jelképei. Minden évben a velenceiek itt élik újra a „Serenissima” évszázados hagyományait, mint pl. a Történelmi Regattát.

Miután egy rövid szakaszon délkeleti irányban húzódik, az Alkotmány híd magasságában északkeleti irányba fordul, nagy hurkot képezve, amely mentén található a Ponte degli Scalzi híd, valamint a Cannaregio-csatorna, amely a Rialto hídnál, az egyetlen eredeti, a Csatorna négy gyalogoshídja közül, s a leghíresebb is. Innen délnyugati, majd déli irányt vesz (a fordulónál), végül keletre fordul, hogy az Accademia hídtól folytatódva, a Punta della Doganánál érjen véget. Útja során öt kerületet, 45 kisebb kisebb riót, hét hidat (négy gyalogos, két autós, és egy vasúti). A legújabb, az Alkotmány híd, amelyet Santiago Calatrava építész arra tervezett, hogy csatlakoztassa a Santa Lucia Pályaudvart a Piazzale Roma busztermináljához, valamint az ACTV villamosához.

A Canal Grandéra magasodó Scalzi-templom, Canaletto festményén

„Meghívtak, hogy két nagykövet közé üljek, hogy végigvezessenek a nagy utcán, amit ők nagy csatornának neveznek, amely valóban nagyon széles. Gályák szelik át mindenfelé és láttam négyszáz tonnás hajókat is közvetlenül a házak mellett. Ez valóban a legszebb utca, ami csak létezik, úgy hiszem, a világon [...]. A házak nagyon magasak és nagyok, a régebbiek jóféle kőből épültek, mind kiszínezve [...] mások több mint 100 évesek [...] mindegyikük homlokzata isztriai márvánnyal borítva, amelyet onnan 100 mérföldnyi távolságban bányásznak, meg nagy darab porfírokkal és szerpentinekkel.”

– Philippe de Commynes, francia nagykövet Velencében, 1495

Folyó, amely körül a város megszületett, a kereskedelem élő központja, a Serenissima az egész középkorban, a Canal Grande volt, a leginkább áhított környék, ahol a mesés paloták reprezentálták a nemes családok gazdagságát, „az igazi aranykönyv”.

Legalább 170 lakóház, amely még ma is ezer év dicsőségét tükrözi, a Köztársaság, a történelem, a családok, amelyek ott éltek, az architektúrák váltakozása, mindig adott bizonyos velencei ízt. Ez a versengés, hogy Velence legszebb palotájával büszkélkedhessenek a Canal Grandén, a saját identitásukat, valamint a lagúna iránti erős kötelékeiket fejezte ki. Ezen épületek között vannak templomok, iskolák, terek; néhányuk alapja volt csak gyalog elérhető tengerpart.

„A Csatorna két partján fekvő paloták természetes helyeknek tűnnek, de olyan természetének, amely az emberi fantázia műve.”

Marcel Proust, Az eltűnt idő nyomában (regény)

Szinte minden ház közvetlenül a csatornára települt, járdák nélkül; csak hajóról lehet élvezni a megszakítás nélküli megvilágított, a vízen tükröződő épületek nyugodt sorát, a rióktól elszigetelten, az embereket pedig gyakran „bekerítik” a színes kikötőbóják. A Canal Grande elbűvölő környezetének alapvető eleme, a varázslat tette, hogy Velence ma is az egyik legkedveltebb turistacélpont világon.

A Canal Grande látképe

Története[szerkesztés]

Az első települések[szerkesztés]

A Canal Grande 1890 és 1900 között

A Canal Grande a Giudecca-csatornával párhuzamosan kanyargó ősi folyó a végső szakaszon, az Una vagy Prealtum, mint a Medoacus Maior kisebb ága, ami átszivárgott a lagúnán, az árapálysíkságon, sós mocsarakon, kis szigetek között, és a Lido kikötőjén. A Rivus Altus (a. m. Magas Part) oldalán, ahogy korábban hívták, már a római időkben, az ősi velenceiek cölöpökre épült házaikban, elsősorban halászatból és sókereskedelemből éltek. A Római, majd a Bizánci Birodalom alatt a lagúna lakott volt, s akkor tett szert bizonyos jelentőségre, amikor a 9. század elején a dózse a Malamoccóról, a Csatorna védettebb Rivoaltus (Rialto) részére tette át székhelyét.

Amikor a doge Rialtóra költözött, egyre több jelentős vállalkozás számára találták megfelelőnek a Canal Grande mély kikötőcsatornáját, biztonságosnak, akadálymentesnek, nagy hajók számára is. Mint a város többi része, ez a terület sem szilárd, a folyamatos talajjavítás folytán a mára legnagyobb kiterjedésű csatorna partja, akkoriban kis szigetekből állt, amelyek a dagály alatt, fából készült hidakkal voltak elérhetők.

A Ca' Fondaco[szerkesztés]

A Fondaco dei Turchi
A Fondaco del Megio

Ahogy elkezdtek szaporodni a csatorna mentén a raktárházak, épületek célja a kereskedelem, de egyesítik a raktár, illetve a kereskedő lakóhelyét is.

A földszinten van egy, a vízre nyitott veranda (a curia), amely lehetővé tette az árunak hajóból való közvetlen kirakodását. Ebből kétoldalt raktárak nyíltak, amelyek általában a hátsó udvarral közlekedtek. Hasonlóképpen, az első emeleten volt egy tornác, olyan széles, mint a veranda, világos nagy hall, amelyből a kereskedő szobái nyíltak. A homlokzat háromoldalú központi része a tágas, két oldalán gyakran teljesen márvánnyal borított. Egy alacsony félemeleten helyezkedtek el az irodák.

A kereskedőházon kétoldalt gyakorta két torony (torreselle) díszlik, mint a Fontego dei Turchin (13. századi, a 19. században felújították). Együtt a Fondaco dei Tedeschivel, arról tanúskodik, hogy a külföldi kereskedőket tárolási- és szálláslehetőséggel támogatta Velencében a Köztársaság, azzal a céllal, hogy jobban kontrollálhassa a forgalmukat.

A Rialto területén emeltek egyéb fontos középületeket is a kereskedelem és a pénzügyi tisztviselők számára (Palazzo dei Camerlenghi, Palazzo dei Dieci Savi, amelyeket az 1514 tűzvész után újjáépítettek), a kereskedelmi fórumot, és pénzverdét. A 12. század második felében az építész Nicolò Barattiero a korábbi csónakhidat állandó fahíddal váltotta fel, hogy a Rialto területét, a többi perifériális liszt- és sóraktárral összekösse.

A venét-bizánci stílus[szerkesztés]

A Ca’ da Mosto

A Bizánci Birodalomból az árukkal együtt szobrok, frízek, oszlopok, oszlopfők is érkeztek a patríciusházak díszítésére. A bizánci művészettel egyesülve a korábbi tendenciákkal jött létre a venét-bizánci stílus, amelynek építészetére elsősorban jellemző a hosszú, nyitott galéria a boltívek hatos csoportja, és a rengeteg sokszínű márvány.

A Canal Grandén ezeket az elemeket különösen jól a Ca’ Farsetti(wd), a Ca’ Loredan(wd) (mindkettőben most a városháza irodái működnek) és a Ca’ da Mosto őrizték meg, mindegyikük a 1213. században épült. Ez az az intenzív épületfejlesztési időszak a Rialtón, amely meghatározza a Csatorna, valamint a szomszédos épületek szerkezetét. Velencében szinte mindig újrahasznosítják az értékes építőanyagot, a későbbi restaurálások során az épületek eredeti jellegét igyekeznek megtartani, amennyire csak lehetséges, a meglévő venét-bizánci stílust keverve az új trendekkel (Palazzo Morosini Sagredo, Palazzo Bembo). A homlokzat sokszínűsége és hármas tagolása, az erkélyek, a nagy ablakok, s általában a környezet ad ízelítőt a velencei stílusból, a továbbiakban is.

A negyedik keresztes hadjárat hatalmas zsákmánya, Konstantinápoly kifosztása (1204), valamint más történelmi helyzetek biztosították, hogy Velence a Kelet felé fordult a művészet terén, a késő 14. századig.

A velencei gótika[szerkesztés]

A Ca’ d’Oro

A gótikus építészet Velencében formáját tekintve inkább a gyönyörű késő gótikus, fejlett arcát mutatja, kezdve a tizennegyedik századi Dózsepalota déli homlokzatán. A gótika vertikalitása, világossága kimutatható az árkádok, a kereskedőházak a természetes közegükben: több karcsú oszlop, boltívek hatosával, csúcsívek, illetve a boltívek alatt többszöget alkotva. A boltívek enyhén felfelé, egymásba fonódó, áttört márvány alagutakkal, mint a négylevelű lóhere, amely szimbóluma a velencei gótikus stílusnak. A homlokzatokat élénk színűekre vakolták.

Az úgynevezett „hármas” vagy „csipkézett” perforált szalagok gyorsan terjedtek végig a Canal Grande mentén. Az épületek között a 15. században épült, gótika eredeti megjelenését leginkább a híres Ca’ d’Oro és a Palazzo Bernardo mutatják. Körülbelül 1450-ben építették újjá a gótikus stílust még mindig őrző Santa Maria della Carità-templomot és kolostorát, amelyet a 19. században elhagytak, s most az Accademia Galériának ad otthont.

A stílus betetőzése a század második felében leginkább a Csatorna utolsó szakaszára koncentrált épületek közül a Palazzo Pisani Moretta, a Ca' Foscari (ma az Egyetem székhelye), a Palazzo Barbaro San Vidal, a Loredan-palota, és a Palazzo Cavalli-Franchetti a legfontosabbak.

A reneszánsz[szerkesztés]

Palazzo Grimani di San Luca
Fabbriche Nuove
A Palazzo dei Camerlenghi

A 15. század végén kezdtek megjelenni a reneszánsz kánonok az építészetben, például a Ca’ d’Oro és a Palazzo Corner Spinelli, az utóbbi Mauro Codussi alkotása, aki úttörője volt ennek a stílusnak Velencében. A Ca' Vendramin Calergi az ő remekműve, most a Kaszinó működik benne, nagy, ötös osztatú dupla ablakkal áttört falakkal, az oszlopok a három klasszikus oszloprendet mutatják.

A klasszikus építészetre a leginkább Jacopo Sansovino munkássága emlékeztet, aki Róma városából 1527-ben érkezett ide: a Canal Grandén, a rialtói Fabbriche Nuove tömbjén kívül, ő tervezte a Palazzo Corner della Ca' Agostinót, a Palazzo Dolfin Manint, amely nagyságával, vízszintes fehér homlokzatával, és egy központi udvar kialakításával különül el. Reneszánsz stílusban épült a Palazzo Papadopoli, a Gian Giacomo de'Grigi, a Palazzo Grimani di San Luca. Számos palotában az ebből az időszakból, a nagy festőktől (Il Pordenone, Tintoretto, Paolo Veronese) származó homlokzatfreskó, azóta mind tönkrement.

A velencei barokk[szerkesztés]

A Santa Maria della Salute-bazilika

1582-ben Alessandro Vittoria működését a Palazzo Balbival kezdte (ma a Veneto Régió székhelye), amelyben a születő barokk díszítő motívumai pl. a párkányok, áttört timpanon jelennek meg.

A barokk építészet főalakja Velencében Baldassare Longhena, aki még fiatal volt 1631-ben, amikor a Punta della Dogana mellett a nagy Santa Maria della Salute-bazilika, az egyik legszebb templom, a Canal Grande egyik jelképe építését elkezdte. A homlokzat, a klasszikus kor óta gazdagodott díszítésében, a sok szobor túlzón kavarog a legmagasabb kupola körül.

Longhena ezután a két gyönyörű épület, a Ca' Pesaro és a Ca' Rezzonico tervezésével tűnt ki (ahol a bőséges szobordekoráció a chiaroscuro remeke), majd a Palazzo Belloni-Battagliát és a Scalzi-templomot alkotta meg. Különböző okok miatt, az építész sosem látta készen ezek egyikét sem, a Salutén kívül mindegyiküket bizonyos mértékig megváltoztatták. Különösképpen a Scalzi-templom homlokzatát, amelyet Giuseppe Sardi fejezett be.

Longhena ihlette a Palazzo Labia legősibb két homlokzatát, amelyeket Giambattista Tiepolo híres freskóciklusa ékesít. Követői Domenico Rossi, a San Stae (1710), majd a Ca' Corner della Regina templomok homlokzatának megalkotója, és Giorgio Massari.

A 16-17. században kezdetét vette a Serenissima hanyatlása, de ebben a korszakban mégis megnőtt az építkezések intenzitása a Canal Grande mentén. Ez részben magyarázható az ún. „pénzes” patrícius családok (pl. a Labiák) rohamos gyarapodásával, amelyek a címekért lenyűgöző összegeket fizettek a Köztársaságnak, a gazdasági válság idején. Miután befurakodtak az nemesség aranykönyvébe, hozzáláttak, hogy „rangjukhoz illő” rezidenciájukat kialakítsák a Csatornán, gyakran ősi patrícius családokét megszerezve.

Claude Monet: A Canal Grande (1908)

Klasszicista építészet[szerkesztés]

A Palazzo Grassival Massari felépítette (1750), Velence egyik első neoklasszicista stílusú palotáját. Korábban (17181738) Giovanni Antonio Scalfarotto megépítette a San Simeon Piccolo-templomot, központi lenyűgöző korinthoszi oszlopcsarnokkal, illetve a rézbevonatú magas kupolával, tetején kis, templomalakú lanternával.

Az elmúlt két évszázadban[szerkesztés]

Halpiac a Rialtón

A Köztársaság 1797-es bukása az építkezés "befagyasztásához" is vezetett a Canal Grandén, mint a San Marcuola-templom és a Palazzo Venier dei Leoni (ma a Peggy Guggenheim gyűjtemény otthona) befejezetlen homlokzata is jelképez, mivel csak a földszintjük épült meg. A patríciuscsaládok elvesztették saját felmagasztalásuk lendületét, sokuk ki is halt. Sok történelmi épületet lebontották (például a Fondaco dei Persianit), de a legtöbbjük fennmaradt, köszönhetően a gondos felújításoknak szinte mindig megőrizték a tizennyolcadik század végi kinézetüket. A legfontosabbak állami tulajdonba kerültek, és intézményeket illetve múzeumokat helyeztek el bennük.

Kevésbé szerencsések voltak a vallási épületek: Napóleon Itáliai Királysága alatt sok szerzetesrendet feloszlattak, a templomokat kiürítették, vagy lebontották, berendezésüket és műtárgyaikat más célokra elkobozták (például a Santa Maria della Carità). A későbbi osztrák időszakban a Szent Kereszt-templom, amely a Santa Croce sestiere nevét adta, a Papadopoli-kertek része lett, a Santa Lucia (részben Andrea Palladio által tervezett) templom helyét a Velencei Santa Lucia Pályaudvarnak kellett átadnia (1860).

Az Olasz Királyság (1861–1946) alatt helyreállt a bizalom a városban, ami fellendülést hozott a Canal Grande mentén épült paloták rendbehozatalának, ám tisztelve szépségüket, gyakran neogótikus stílusban felújítva őket, mint a Rialtón vasszerkezetre épült Halpiacot, amelyet erősen utált a polgárság, le is bontották néhány év múlva.

Közlekedés[szerkesztés]

Közlekedés vaporettóval

A Canal Grande még mindig a közlekedés fő tengelye a város történelmi központjában. A forgalom idősávok és helyek szerint van szabályozva (vízibuszos- és gondolaszolgáltatás, valamint tömegközlekedés vízitaxival), továbbra is tilos a forgalom, a sétahajók számára. A hullámokat keltő motoros hajók súlyos veszélyt jelentenek az épületek alapjaira.

Vízbuszok, vízitaxik[szerkesztés]

Nem várhatók korlátozások a menetrendszerű vízibuszokon (vaporetto), amelyek a lakosság fő közlekedési eszközei. Egyes vonalak a teljes csatornán végighaladnak, amelynek szélén a kikötőstégek bójapóznákhoz vannak erősítve. A Canal Grande megállói: Piazzale Roma, Ferrovia, Riva de di Biasio, S. Marcuola, s. Stae, Ca' d'Oro, Rialto-piac, Rialto híd, San Silvestro, Sant'Angelo, San Tomà/Frari, Ca' Rezzonico, San Samuele/Palazzo Grassi, Accademia, Santa Maria del Giglio, Salute, S. Marco Vallaresso.

A Csatornát keresztül-kasul átszelő motorcsónakok taxiszolgáltatást végeznek.

Gondola[szerkesztés]

Városnézés gondolán

Sok turista a Canal Grandét gondolán szereti bejárni, amelyről nyugodtan megcsodálhatják a hidakat, épületeket, felfedezhetik a helyeket, ahol hírességek éltek.

Átkelőhajók[szerkesztés]

A Canal Grandén még gondoloni (nagy gondolák), más néven barchette (kis bárkák) is az utasok rendelkezésre állnak a két part közötti átkeléshez legfeljebb 14 személy számára. A múltban, amikor még a gondola általánosabb közlekedési eszköz volt, útvonala a következő állomásokat érintette: Ferrovia – San Simeon Piccolo, San Marcuola – Fondaco dei Turchi, Santa Sofia – Pescaria, Fondamenta del Vin, Riva del Carbon (Rialto), San Tomà – Sant'Angelo, San Barnaba – San Samuele, San Gregorio – Santa Maria Zobenigo.

Események[szerkesztés]

Történelmi Regatta[szerkesztés]

Antonio Canal: Kilátás a Ca' Foscariról a Regattára

Minden év szeptember első vasárnapján kerül sor a Történelmi Regattára, amelyen a felvonultatják a velencei hajókat, a velenceiek és turisták tömegeinek örömére. A Történelmi Felvonulás a Velencébe érkező I. Katalin ciprusi királynő fogadásának állít emléket, aki 1489 után lemondott, az evezősök 16. századi jelmezben követik a Bucintorót, a dózsek gályáját.

A Madonna della Salute-ünnepség[szerkesztés]

November 21-én a velenceiek köszönetet mondanak Szűz Máriának az 1630-31-es pestisjárvány elmúltáért, zarándoklattal a bazilikában. Az ünnep előestéjén a Campo di Santa Maria Zobenigo magasságában összeállítanak egy ideiglenes hajóhidat a Canal Grandén, amelyen át a sok zarándok átmegy a Salute-bazilika terére ünnepelni és a standokon castradinát (füstölt koscombleves kelkáposzta, hagyma és bor összetevőkből) enni.

Útvonal[szerkesztés]

  Páros oldal Páratlan oldal  
Ponte della Libertà
Egykori Szent Klára-kolostor
(rendőrkapitányság)
Vasúti terület
Canale di Santa Chiara
Piazzale Roma híd
Ponte della Costituzione
Rio Novo Palazzo della Regione Veneto
(egykori vasúti társasági székhely)
Giardini Papadopoli
Chiesa di Santa Croce
Rio della Croce
Palazzo Emo Diedo
(Andrea Tirali, 17. század)
Santa Lucia Pályaudvar
Scuola dei Tessitori dei Panni di Lana
Kis Szent Simon-templom
Palazzo Adoldo
Palazzo Foscari Contarini Názáreti Szűz Mária-templom
Scalzi híd
Rio Marin Vasúti híd
Nagy Szent Simon-templom tere Palazzo Calbo Crotta
Ca' Polacco Rio Terà dei Sabbioni
Palazzo Gritti Palazzo Flangini Giuseppe Sardi (1624-1699)
Palazzo Corner Scuola dei Morti
Palazzo Donà Balbi Chiesa di San Geremia (18. sz.)
Palazzo Zen Palazzo Labia (Giambattista Tiepolo 17. sz-i freskói)
Pontile Riva di Biasio Canale di Cannaregio
Palazzo Marcello Toderini Palazzo Emo
Palazzo Querini
Lefejezett Szent János-rio Palazzo Correr Contarini Zorzi
Palazzo Giovanelli (Santa Croce) Palazzo Gritti Dandolo
Casa Correr Palazzo Memmo Martinengo Mandelli
Chiesa di San Marcuola (18. sz., befejezetlen)
Traghetto Múzeum Traghetto San Marcuola
Fontego dei Turchi (venét-bizánci, Museo di Storia Naturale) Pontile di San Marcuola
Rio del Fondaco dei Turchi Rio di San Marcuola
Fontego del Megio Ca' Vendramin Calergi
Palazzo Belloni Battagia (Baldassare Longhena, barokk, 17. sz.)
Rio di Ca' Tron
Ca' Tron (palazzo) (16. sz., IUAV Velencei Egyetem) Palazzo Marcello (itt született Benedetto Marcello)
Palazzo Duodo Palazzo Molin Erizzo
Palazzo Priuli Bon Palazzo Soranzo Piovene
Pontile San Stae Palazzo Emo alla Maddalena
Chiesa di San Stae (18. sz.) Palazzo Molin Querini
Scuola dei Tiraoro e Battioro Rio della Maddalena
Rio della Rioda vagy Rio di San Stae Palazzo e Palazzetto Barbarigo
Palazzo Coccina Giunti Foscarini Giovannelli Palazzo Ruoda-Boldù
Rio della Pergola Palazzo Gussoni Grimani Della Vida
Ca' Pesaro (Longhena, barokk, 17. sz., Museo d'Arte Moderna) Rio di Noale
Rio di Ca' Pesaro vagy delle Due Torri Palazzetto Da Lezze
Palazzo Donà Palazzo Boldù
Palazzo Correggio Palazzo Contarini Pisani
Ca' Corner della Regina (18 sz., itt született Caterina Cornaro) Casa Levi Morenos
Ca' Favretto (itt élt Giacomo Favretto) Rio di San Felice
Rio di San Cassiano Palazzo Fontana Rezzonico (itt született XIII. Kelemen pápa)
Palazzo Morosini Brandolin Palazzo Miani Coletti Giusti
Fondamenta dell'Olio Ca’ d’Oro (gótika, 15. sz., Galleria Franchetti)
Pontile Ca' d'Oro
Palazzo della Pretura Palazzo Giustinian Pesaro
Rio delle Beccarie Ca' Sagredo
Halpiac (neogótika, 20. század) Szent Zsófia-templom tere
Traghetto Pescaria Traghetto Santa Sofia
Halpiac tér Palazzetto Foscari
Palazzo Michiel dalle Colonne
Fabbriche Nuove di Rialto (Sansovino, XVI secolo) Palazzo Michiel del Brusà
Palazzo Smith Mangilli Valmarana
Rio dei Santi Apostoli
Ca’ da Mosto (venét-bizánci, 13. század)
Palazzo Bolani Erizzo (vi abitò Pietro Aretino)
Rio di San Giovanni Crisostomo
Fabbriche Vecchie di Rialto (Scarpagnino, 16. sz.) Campiello del Remer
Palazzo Civran
Palazzo Perducci
Palazzo Ruzzini
Rio del Fontego dei Tedeschi
Palazzo dei Camerlenghi (reneszánsz, 16. sz., Corte dei Conti) Fontego dei Tedeschi (16. sz., Posta)
Rialto híd
Palazzo dei Dieci Savi (Scarpagnino, 16. sz., Vízbíróság) Riva del Ferro
Fondamenta del Vin Pontile Rialto
Palazzo Dolfin Manin (Sansovino, reneszánsz, 16. sz., a Banca d'Italia székhelye)
Rio di San Salvador
Palazzo Bembo (gótikus, 15. sz.; itt született Pietro Bembo)
Traghetto Rialto
Traghetto San Silvestro Ca' Loredan (venét-bizánci, 13. század, városháza)
Casa Ravà (neogótikus, 20. sz.) Ca' Farsetti (venét-bizánci, 12-13. sz., Városháza)
Pontile San Silvestro Palazzo Cavalli
Palazzo Barzizza Palazzo Grimani
Palazzo Giustinian Businello
Rio dei Meloni Rio di San Luca
Palazzo Papadopoli Palazzo Corner Contarini dei Cavalli
Palazzo Tron
Palazzo Donà della Trezza Palazzo D’Anna Viaro Martinengo Volpi di Misurata
Palazzo Donà della Madoneta Casa Marinoni e Casa De Spirit
Rio della Madoneta Palazzo Querini Benzon
Palazzo Bernardo (gótikus, 15. sz.) Rio di Ca' Michiel
Palazzo Querini Dubois Palazzo Curti Valmarana
Palazzo Grimani Marcello Palazzo Corner Spinelli (Codussi, rinascimentale, XV secolo)
Ca' Cappello Layard Carnelutti Pontile Sant'Angelo
Rio di San Polo Casa Barocci
Palazzo Barbarigo della Terrazza (16. sz.) Rio di Ca' Garzoni
Palazzo Pisani Moretta (gótikus, 15. sz.) Palazzo Garzoni
Palazzo Tiepolo Traghetto Garzoni
Palazzo Soranzo Pisani Fondaco Marcello
Palazzo Tiepolo Passi Palazzo Corner Gheltoff
Palazzo Giustinian Persico Palazzi Mocenigo (négy egyesült épület)

(16-17. sz.; itt tartózkodott Giordano Bruno, Thomas Moore (költő) és George Byron)

Rio di San Tomà
Traghetto San Tomà
Palazzo Marcello dei Leoni
Palazzo Dolfin
Pontile San Tomà
Palazzo Dandolo
Palazzo Civran Grimani
Rio della Frescada Palazzo Contarini delle Figure (itt vendégeskedett Andrea Palladio)
Palazzo Caotorta-Angaran
Palazzo Balbi (Alessandro Vittoria, reneszánsz barokk elemekkel, 16. sz.; Giunta della Regione Veneto) Palazzo Erizzo Nani Mocenigo
Ca' Masieri
Rio di Ca' Foscari
Ca' Foscari (gótikus, 15. sz.; Egyetem) Palazzo Da Lezze
Palazzo Giustinian (gótikus, 15. sz.; Wagner itt tartózkodott) Palazzo Moro Lin
Ca' Bernardo
Palazzo Bernardo Nani Palazzo Grassi (Giorgio Massari, neoklasszika, 18. sz.)
Ca' Rezzonico (Longhena, Massari; 17-18. sz.; Museo del Settecento Veneziano)
Rio di San Barnaba Chiesa di San Samuele
Palazzo Contarini Michiel Pontile San Samuele
Pontile Ca' Rezzonico Casa Francheschinis vagy Casa Sezanne (20. század)
Traghetto San Barnaba Traghetto San Samuele
Palazzetto Stern Palazzo Malipiero
Rio Malpaga
Palazzo Moro ("Casa di Otello") Giardino di Palazzo Malipiero
Palazzo Loredan dell'Ambasciatore (gótikus, 15. sz.) Palazzo Tecchio Mamoli
Casa Mainella
Rio di San Trovaso
Palazzi Contarini degli Scrigni e Corfù Ca' del Duca
Rio del Duca
Palazzo Falier (liagò) jpg
Palazzo Mocenigo Gambara Palazzo Giustinian Lolin (Longhena, 17. sz.)
Palazzo Querini Vianello
Scuola Grande di Santa Maria della Carità (Massari, 18. sz.; Gallerie dell'Accademia) Palazzo Civran Badoer Barozzi
Ex Chiesa di Santa Maria della Carità (gotico, XV secolo; Gallerie dell'Accademia) Rio di San Vidal
Pontile Accademia Campo San Vidal
Ponte dell'Accademia
Palazzo Brandolin Rota (a Toti Dal Monte) része volt Palazzo Cavalli-Franchetti (gótikus, 15. sz.)
Palazzo Contarini Dal Zaffo (gótikus és reneszánsz elemek, 15. sz.)
Palazzo Balbi Valier Palazzo Barbaro a San Vidal
Palazzo Loredan Cini Palazzo Benzon Foscolo
Rio di San Vio Palazzetto Pisani
Campo San Vio Rio del Santissimo
Palazzo Barbarigo (modern mozaikok) Palazzo Succi
Palazzi Da Mula Morosini e Centani Morosini Casa Stecchini
Ca' Biondetti (itt élt Rosalba Carriera) Casina delle Rose (itt működött Antonio Canova és Gabriele D’Annunzio)
Palazzo Venier dei Leoni (Peggy Guggenheim collection) Palazzo Corner della Ca' Granda (Sansovino, reneszánsz, 16. sz.; Prefektúra)
Rio delle Torreselle Rio di San Maurizio
Palazzo Dario (reneszánsz, 15. sz.) Palazzo Minotto
Palazzo Barbaro Wolkoff (itt lakott Eleonora Duse) Palazzo Barbarigo
Rio della Fornace Rio di Santa Maria Zobenigo
Palazzo Salviati Pontile Santa Maria del Giglio
Palazzo Orio Semitecolo Benzon Palazzo Grimani
Traghetto S.Gregorio Traghetto S.Maria del Giglio
Casa Santomaso Palazzo Pisani Gritti
Palazzo Genovese (neogótikus, 19. század) Rio delle Ostreghe
Abbazia di San Gregorio Palazzo Ferro Fini (Veneto regió tanácsa)
Rio della Salute
Pontile Salute Palazzo Contarini Fasan (gótikus, 15. sz.; „Desdemona háza”)
Basilica di Santa Maria della Salute Palazzo Venier Contarini
Palazzo Michiel Alvisi
Seminario Patriarcale Palazzo Badoer Tiepolo
Punta della Dogana Palazzo Treves de Bonfili
Rio di San Moisè
Hotel Bauer (neogotico, XIX secolo)
Ca' Giustinian (gótikus, 15. sz.; Comune, a Velencei biennálé irodái)
Palazzo Vallaresso Erizzo (antico Ridotto)
Harry's Bar
Pontile San Marco Vallaresso
Fonteghetto della Farina (reneszánsz, 15. sz.; Kikötőkapitányság)
Palazzina Selva vagy Venice Pavilion

Bibliográfia[szerkesztés]

  • A. Zorzi, P. Marton I Palazzi Veneziani – Magnus Ed., Udine, 1989 ISBN 88-7057-083-5
  • M. Brusegan La grande guida dei monumenti di Venezia – Newton & Compton Ed., Róma, 2005 ISBN 88-541-0475-2
  • E. e W. Eleodori Il Canal Grande. Palazzi e Famiglie – Corbo e Fiore Editori, II. kiad., Velence, 2007 ISBN 88-7086-057-4
  • Guida d'Italia – Venezia. 3. kiad. Milánó, Touring Editore, 2007 ISBN 978-88-365-4347-2
  • Alvise Zorzi, P. Marton. I Palazzi Veneziani. Udine, Magnus, 1989 ISBN 88-7057-083-5
  • Alberto Toso Fei, I segreti del Canal Grande. Misteri, aneddoti, curiosità, sulla più bella strada del mondo. Studio LT2, 2009
  • Venezia e provincia. Milano, Touring Editore, 2004 ISBN 88-365-2918-6
  • Raffaella Russo. Palazzi di Venezia. Venezia, Arsenale Ed., 1998 ISBN 88-7743-185-7
  • Umberto Franzoi, Mark Smith. Canal Grande. Venezia, Arsenale Ed., 1993 ISBN 88-7743-131-8
  • Giuseppe Mazzariol (a cura di). I Palazzi del Canal Grande. Novara, Istituto Geografico De Agostini, 1989
  • Gianjacopo Fontana. Venezia monumentale – I Palazzi. Venezia, Filippi Ed., 1967
  • Andrea Fasolo, Mark Smith. Palazzi di Venezia. Venezia, Arsenale Ed., 2003 ISBN 88-7743-295-0
  • Terisio Pignatti (szerk.). Le scuole di Venezia. Milánó, Electa, 1981
  • Silvia Gramigna, Annalisa Perissa. Scuole di Arti, Mestieri e Devozione a Venezia. Velence, Arsenale Coop
  • Giuseppe Tassini. Curiosità Veneziane. Velence, Filippi Ed., 2001

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Canal Grande című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Egyéb projektek[szerkesztés]

További információkat találhatsz Canal Grande témában a Wikipedia testvérprojektjeiben:

Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Idézetek a Wikidézetben
Forrásmunkák a Wikiforrásban
Képek a Commonsban
Hírek a Wikihírekben

További információk[szerkesztés]