Call Me

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Blondie
Call Me
Blondie - Call Me (GER).jpg
kislemez
Megjelent 1980 február (U.S.)
1980 április (UK)
Formátum 7", 12"
Felvételek 1979 augusztus
Stílus New wave
Hossz
  • 3:32 (7" verzió)
  • 8:04 (Amerikai dzsigoló verzió)
Kiadó Polydor Records
Chrysalis Records
Salsoul Records
Szerző Debbie Harry
Giorgio Moroder
Producer Giorgio Moroder
Blondie-kronológia
The Hardest Part
(1980)
Call Me
(1980)
Atomic
(1980)

A Call Me az amerikai Blondie rockegyüttes egy dala. 1980 februárjában jelent meg, és listavezető lett mind Angliában, mind Amerikában, ezzel az együttes legnagyobb sikerű slágere lett.

A dal az Amerikai dzsigoló című film fő zenei motívuma. Az európai producer, Giorgio Moroder eredetileg Stevie Nicks énekesnőt (a Fleetwood Mac tagját) kérte fel, hogy közösen írják meg a dalt, de Nicks visszautasította az ajánlatot (egy nemrég aláírt megállapodás a Modern Recordsszal megakadályozta, hogy együtt dolgozzon Moroderrel). Emiatt fordult Moroder végül is Debbie Harryhez. Bemutatott neki egy durva instrumentális tervezetet, amit Man Machine-nek nevezett el, és Harryre maradt a feladat, hogy írjon hozzá szöveget és dallamot, ami Harry saját állítása szerint pár órát vett igénybe. A kész dalt a Blondie együttes vette fel Moroder produceri felügyelete mellett. Az eredeti angol szövegben Harry a „call me” kifejezést olasz („Amore, chiamami”) és francia nyelven is elénekelte („Mon cheri, appelle-moi”).

Amerikában a dalt három különböző kiadóvállalat is megjelentette: a filmzene-albumon a Polydor, 7 és 12 hüvelykes kislemezen az együttes kiadója, a Chrysalis, és spanyol nyelveű kislemezen a Salsoul Records. A spanyol verzió Llámame címen Mexikóban és Dél-Amerikai országokban jelent meg. Ez a verzió később helyet kapott az 1993-as Blonde and Beyond ritkasággyűjteményben. Ben Liebrand 1988-as remix verziója felkerült az Once More into Bleach ramixalbumra.

A dal bekerült a Karaoke Revolution Party videojátékba.

Sikere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kislemez 1980 februárjában jelent meg Amerikában, segítve a film reklámját. Az első helyet érte el a Billboard Hot 100-on, és platinalemez lett (körülbelül 1,5 milliós eladással). Angliában két hónappal később jelent meg, és az együttes negyedik listavezető kislemeze lett alig több mint egy éven belül. Még abban az évben felhasználták a British Telecom cég Direct Dial szolgáltatásának reklámozására. 2003-ban a Rolling Stone magazin „Minden idők 500 legjobb dalának listáján” a 283. helyre sorolták.

Videoklip[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két videoklip készült hozzá:

  • Az egyik Debbie Harryről készült New York-i és manhattani videofelvételekből volt összemásolva. Ez a verzió szerepelt az 1991-es The Complete Picture: The Very Best of Deborah Harry and Blondie ideoklip gyűjteményben.
  • A másikban nem szerepelte sem az énekesnő, sem az együttes, egy New York-i taxisofőrt mutatott be, aki a város forgalmában autózott.

Kislemez kiadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

US, UK 7" (CHS 2414)

  1. Call Me (Theme from American Gigolo) (7" edit) – 3:32
  2. Call Me (7" instrumentális) – 3:27

UK 12" (CHS 12 2414)

  1. Call Me (7" edit) – 3:32
  2. Call Me (spanyol verzió - 7" edit) – 3:32
  3. Call Me (7" instrumentális) - 3:27

US 12" (Salsoul SG 341)

  1. Call Me (spanyol verzió, extended) – 6:23
  2. Call Me (12" instrumentális) – 6:10

Helyezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ország (1980) Legmagasabb helyezés
Amerika 1
Anglia 1
Írország 2
Norvégia 2
Svédország 3
Svájc 3
Ausztria 5
Új-Zéland 6
Hollandia 9
Németország 14

Feldolgozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]