Calheta (Madeira)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Calheta
Calheta naberezhna.JPG
A parti sétány pálmafákkal
Calheta címere
Calheta címere
Közigazgatás
Ország  Portugália
Régió Madeira
Kerület Calheta (kerület)
Népesség
Teljes népesség 5500 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 0–500 m m
Időzóna WET, UTC+0
Elhelyezkedése
Calheta  (Madeira)
Calheta
Calheta
Pozíció Madeira térképén
é. sz. 32° 43′, ny. h. 17° 10′Koordináták: é. sz. 32° 43′, ny. h. 17° 10′
LocationMadeira.png
A strandlagúna a hegyoldalról
Rabaçalból jövő ER 211 út
Calheta járás települései

Calheta egy mintegy 5500 lakosú kisváros Madeira szigetén, az azonos nevű járás székhelye.

Földrajzi helyzete, közlekedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget délnyugati részének központjaként a déli parton, a Ribeira de São Bartolomeu torkolatától kapaszkodik fel a hegyek lábaira. A völgyben a Funchaltól idáig csaknem egyvégtében a tengerpart közelében kanyargó ER 101 gyorsforgalmi út mintegy fél kilométernyit felkanyarodik a sziget belseje felé, és innen egészen Porto Monizig 400–700 m magasan halad. A tengerparton elődje, az ER 223 jelű régi út fut tovább Fajã da Ovelháig (Jardim do Mar és Paúl do Mar között alagútban).

Kikötője csak kisebb hajók fogadására alkalmas.

A városból indul a Paúl da Serra fennsíkjára, Rabaçal majorság felé vezető ER 211 út.

A város fölött, a Ribeira Calheta völgyében működik a sziget egyik vízierőműve.

Története, gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget egyik legrégibb települése: alapítását 1502. június 1-jén rendelte el I. (Szerencsés) Mánuel portugál király. A felfedező João Gonçalves Zarco gyermekei kezdtek a környéken cukornádat termeszteni, és hosszú időre Calheta lett Madeirán a cukortermelés központja; több régi cukormalom falazott kéménye még ma is látható a tengerparti sávban.

1502-ben minősítették várossá; ettől kezdve exportvámot szedhetett a kivitt cukorért. Jelentősége a cukortermeléssel esett vissza; ma a hegyoldalakon többnyire szőlő és zöldség terem.

A város életében egyre nagyobb szerephez jut az idegenforgalom: Funchalból kirándulóhajók járnak ide, hogy a turisták a part menti sáv részleges feltöltésével kialakított strandlagúnában fürdőzhessenek.

Látnivalók, nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A szentléleknek szentelt plébániatemplom (Igreja do Espirito Sancto) alapkövét 1430-ban rakták le. A többszöri átépítés eredményeként az eredeti épületből már csak a kőkapu maradt meg. Érdekességei:
  • A Háromkirályok kápolnája (Capela dos Reis Magos): a felvég Lombo dos Reis városrészének kápolnája a sziget alig néhány, szinte épen megmaradt Mánuel stílusú épületének egyike. Kívül mindössze három díszítő elem látható rajta:
    • egy kis harangtorony
    • a Krisztus-rend keresztje és
    • az építtető családi címere.

Belsejét a napkeleti bölcsek faragványai díszítik (de csak tekinthető meg).

  • A templom mellett áll a szigeten még működő néhány cukormalom egyike (Sociedade dos Engenhos da Calheta). Az 1901-ben alapított malomban rumot, cukornádpálinkát (aguardente de cana) és cukorszirupot állítanak elő. A gyártás valamennyi művelete megtekinthető.
Nyitva: hétfő–péntek 8:00–12:30 és 13:30–17:00; szombat 9:00–17:00; a belépés ingyenes.
  • A Művészeti és Kongresszusi Központot (Casa de Cultura, más néven Casa das Mudas) a városka fölső és alsó része között, a főút mellett álló, 1759-ben épült quintában rendezték be. Iparművészeti műhelyeken és műtermeken kívül van itt egy panoráma étterem is; a kiállítótermekben időszakos tárlatokat helyeznek el.
  • Híres a halpiac, mivel a város partjai előtt különösen sokféle halat lehet fogni.
  • A cukornád aratása után (március végén vagy áprilisban) minden évben aratóünnepet tartanak kóstolóval és folklór rendezvényekkel.
  • A város alapításának évfordulóját minden év június 24-én ünneplik meg.
  • A városka nyugati szélén az egyházközség minden karácsony előtt gazdagon díszített betlehemet állít életnagyságú figurákkal.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Rita Henss: Madeira, Porto Santo. Marco Polo Útikönyvek, Corvina Kiadó, 2006.
  • Rita Henss: Madeira, Porto Santo. Marco Polo Útikönyvek, Corvina Kiadó, 2006.
  • Susanne Lips, 2002: Madeira. Polyglott kiadó, Budapest. 108 p. ISSN 1587-6373; ISBN 963-9458-00-7
  • Madeira. Mapa de Estradas. Trilhos. 1: 40 000.
  • Raimundo Quintal, 2002: Levadas and Footpaths of Madeira. Francisco Ribeiro & Filhos, Lda. 3rd English Edition. ISBN 972-9177-34-1
  • Touring the island of Madeira: Calheta