Maximinus Daia római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Caius Valerius Maximinus római császár szócikkből átirányítva)
Maximinus Daia
Maximinus2.jpg
Maximinus érméje

A Római Birodalom augustusa
Uralkodási ideje
310 – 313 májusa
keleten harcban Liciniusszal
Elődje Galerius
Utódja Licinius
Életrajzi adatok
Teljes neve Gaius Valerius Galerius
Maximinus Daia
Született
kb. 270. november 20.
Al-Duna vidéke
Elhunyt
313 augusztusa (42 évesen)
Trákia

Gaius Valerius Galerius Maximinus, általánosan elterjedt néven Maximinus Daia császár, némelykor II. Maximinus (270. november 20.313. augusztusa) 308-tól 313-ig a Római Birodalom császára, eredeti nevén Daia.

Élete, uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Daia paraszti származású volt, az Al-Duna vidékén született az újjászervezett Dacia Aureliana provinciában (ami Macedonia provinciát is magában foglalta és később az Illyricum prefektúrához tartozott). Galerius nővérének a fia, azaz az unokaöccse volt.

Nagy megbecsülésre tett szert a római hadseregben, és 305-ben örökbe fogadta anyai nagybátyja, Galerius, és megkapta a caesar címet, amihez Szíria és Egyiptom provinciák parancsnoksága tartozott.

308-ban, miután Liciniust augustusszá választották Carnuntumban, Maximinus Daiat és Constantinust filii Augustorummá nyilvánították, ami annyit tesz, hogy az "augustusok fiai", de Maximinus saját magát augustusnak csak 310-től, a szászánidák elleni hadjárattól nevezte.

Galerius 311-ben bekövetkezett halálakor Maximinus Daia és Licinius felosztották egymás között a birodalom keleti részét, formálisan békét kötöttek egymással és nem neveztek ki új ceasarokat, amivel a Diocletianus által bevezetett tetrarchia megszűnt, a birodalom gyakorlatilag több önálló részre bomlott, egymással rivalizáló császárok uralkodása alatt.

Daia az általa irányított birodalomrészen továbbra is folytatta a keresztények üldözését, figyelmen kívül hagyva Galerius utolsó toleranciát hirdető ediktumát.[1] Ezzel egyidejűleg a keresztény vallás szervezeteitől független saját vallási szervezetet próbált kialakítani a saját birodalomrészében. I. Constantinus és Licinius ezt látva megpróbálták a keresztényeket a maguk oldalára állítani és 313-ban közösen kiadták az úgynevezett Milánói ediktumot, ami a keresztények számára is engedélyezte a szabad vallásgyakorlást.[2]

I. Constantinus és Licinius szövetségét látva és szövetségesének, az Itáliát uraló Maxentiusnak a haláláról értesülve, Daia 313-ban nyíltan szembeszállt Liciniusszal. Szíriából elindulva betört Licinius birodalmába, áprilisban átkelt a Boszporuszon, majd rövid ostrom után elfoglalta a Licinius csapatai által védett Byzantiumot. Ezután továbbvonult Heraclea ellen, amit szintén egy rövid ostrommal sikerült bevennie. Mindeközben Licinius is visszaérkezett Milánóból Hadrianopoliszba. A két sereg április 30-án találkozott Heraclea Pontica mellett, ahol Daia – csapatainak számbeli fölénye ellenére – vereséget szenvedett, és a csatatérről csak álruhában tudott elmenekülni. Először Nicomediaba menekült, majd miután nem sikerült megállítani Licinius csapatainak további előrenyomulását, tovább kellett menekülnie Tarsusba, ahol júliusban vagy augusztusban tisztázatlan körülmények között meghalt. Halálát az ókori szerzők többféleképpen magyarázták: "átokkal", "méreggel" vagy éppen "isteni igazságszolgáltatással". Licinius a saját birodalomrészéhez csatolta Daia területeit, Daia feleségét és gyerekeit pedig kivégeztette.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maximinus Daiat a keresztény évkönyvek rossz színben igyekeztek feltüntetni, mivel Galerius vallástoleranciát hirdető ediktuma után felújította a keresztényüldözéseket, de valószínű, hogy pontosan ezért túlságosan szigorúan ítélték meg később.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődei:
I. Constantius
és
I. Constantinus
Consul
307
Kollégája:
Galerius (Róma)
Maximianus és I. Constantinus (nyugat)
Severus (kelet)
SPQR
Utódai:
Diocletianus és Galerius
és
Maxentius és Romulus (Róma)
Elődei:
Maxentius (Róma)
és
Tatius Andronicus és Pompeius Probus (kelet)
Consul
311
Kollégája:
Galerius
Volusianus és Rufinus (Italia és Africa)
SPQR
Utódai:
Maxentius (Róma)
és
I. Constantinus és Licinius (kelet)
Elődei:
I. Constantinus és Licinius
és
Maxentius (Róma)
Consul
313
Kollégája:
I. Constantinus és Licinius
SPQR
Utódai:
Caius Caeionius Rufius Volusianus
és
Petronius Annianus
Előző uralkodó:
Galerius és
I. Constantinus
Római császár
308–313
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
Licinius és
I. Constantinus