Trebonianus Gallus római császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Caius Trebonianus Gallus római császár szócikkből átirányítva)
Trebonianus Gallus
Ritratto di trebonianno gallo III sec. dc. 01.JPG
Trebonianus Gallus portréja

A Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
251 júniusa – 253 augusztusa
Elődje Decius és Herennius
Utódja I. Aemilianus
Életrajzi adatok
Teljes neve Caius Vibius Afinius (születési)
Caius Vibius Trebonianus Gallus (később)
Imperator Caesar Caius Vibius Trebonianus Gallus Augustus (uralkodói)[1]
Született
206
Italia
Elhunyt
253 augusztusa (47 évesen)
Interamna
Házastársa Afinia Germina Baebiana
Gyermekei Volusianus

Imperator Caesar Caius Vibius Trebonianus Gallus Augustus, általánosan elterjedt néven Trebonianus Gallus császár (206253 augusztusa) a Római Birodalom császára 251-től haláláig.

Származása és előélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti neve: Caius Vibius Afinius, egy ősi perusiai etruszk családból származott. Születésének időpontját pontosan nem ismerve azt a 206 évre teszik. 245-ben konzullá választották. 250-ben Felső- és Alsó-Moesia provinciák helytartója volt. Ebben a minőségében Kniva király vezetésével támadó gót sereget Novaenál megállította és visszavonulásra kényszerítette. Ezen idő alatt Decius császár maga is a karpokkal szövetkező Kniva üldözésébe kezdett, de a kezdeti sikerek után kemény ellenállásba ütközött, visszavágást szenvedett, aminek következtében nem tudta megakadályozni Trákia provinciában a gótok pusztítását. A császár helyzetét súlyosbította egyik hadvezérének (Priscus aki csatlakozott a gótokhoz) árulása, ezért seregének maradékával Oescus városába menekült, ahol csatlakozott Trebonianus Gallushoz és csapataihoz.

Császárságának kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Decius császárral közösen csapatokat telepített a Duna mentén, azzal a céllal, hogy a hazatérő gót királyt Knivát megakadályozzák a visszatérésben északi irányba. Gallus seregeivel a Duna torkolatvidékén helyezkedett el, míg Decius császári seregei Scythia Minor (a mai Dobrudzsa ) területén kísérelte meg a gótok feltartóztatását. Kezdeti sikerek után Deciust tőrbe csalták és fiával együtt meggyilkolták. A katasztrofális vereség után a katonák Trebonianus Gallust kiáltották ki császárnak, aki békekötésre kényszerült. A békeszerződés a Római Birodalom számára rendkívül kedvezőtlen volt: biztosították a gótok hazatérését foglyaikkal együtt és évenkénti juttatásokat ígért abban bízva, hogy ezzel rávehetik a gótokat, ne törjenek be ezentúl a provinciák területére. Trebonianus Gallus a békekötés után azonnal Rómába igyekezett, hogy pozícióját megvédje a szenátus előtt való tisztelgéssel. A csatában elesett Decius és annak idősebbik fia: Herennius emlékét tisztelettel kezelte és kezdeményezte, hogy őket szenátusi határozattal istenné avassák. A szenátus az elesett Decius császár Rómában maradt kisebbik fiát, Hostilianust Augustus rangra emelte és Trebonianus Gallus társcsászárává nevezte ki. Etruscilla megözvegyült császárné kiváltságait tiszteletben tartotta és saját felesége:’’ Baebianna’’ nem kapta meg az Augusta címet. Saját fia: Volusianus Caesar és Princeps Iuventius rangot kapott, majd nem sokkal később Hostilianus halála (aki pestisben hunyt el) után javaslatára a szenátus Augustussá nevezte ki.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövid uralkodása kezdetén Hatalmas területen pestisjárvány tört ki, mely másfél évtizedig tombolt a Birodalom teljes területén. A járvány tömegek pusztulását okozta és megbénította a hadsereget is. A határokon a katonai veszélyezettség megnövekedett, a császár nem tudta megakadályozni, hogy a perzsa seregek bevonuljanak Armeniába, ahol a királyt meggyilkolták, annak fiát pedig száműzték.

Támadások a birodalom ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trebonianus Gallus bronz szobra

253 év elején I. Sáhpuhr perzsa király seregével megtámadta a keleti provinciákat s ez a hadjárat egy évtizedig elhúzódott. A perzsa hadsereg elözönlötte Mesopotamiát és Syriát, lerohanták Antiokheiát hatalmas zsákmányt és sok foglyot hurcoltak el. Ezzel egy időben, a Duna mentén a gótok és más törzsek betörtek az európai provinciákba, de nem elégedettek meg az itteni zsákmánnyal, hanem tengeri úton elindultak Kis-Ázsiába, melyet Pesszionoszig szinte letaroltak. A pestisjárvány miatt szenvedő római hadsereg képtelen volt a támadásokat elhárítani. Trebonianus Gallus a sorozatos szerencsétlenségekről azzal kívánta a közvélemény figyelmet elterelni, hogy felújította a Decius uralma alatt megkezdett keresztényüldözéseket. Cornelius pápát börtönbe vetette, aki a fogva tartás alatt meghalt. Katonai lépésként egyetlen sikeres akciónak Alsó-Moesia provincia helytartójának Marcus Aemilius Aemilianus gótok elleni támadása bizonyult.

Bukása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marcus Aemilius Aemilianus helytartó csapatának katonái a Dunától északra végrehajtott sikeres gótok elleni hadműveletet követően parancsnokukat császárrá nyilvánították. A császárrá kikiáltott helytartó seregei élén benyomult Itáliába, hogy Róma ellen vonuljon. Rómát megközelítve ismerte fel Gallus a veszélyt és Volusianussal együtt „közellenséggé” nyilvánította A Rómától északra mintegy 30 kilométerre eljutó Amelianust. A hivatalban lévő uralkodók 253 év augusztusában a Rajnánál tartózkodó Publius Licinius Valerianust felszólították, hogy csapataival siessen segítségükre. Amíg a felmentő seregekre vártak Aemilianusénál lényegesen kisebb csapatokat sikerült csak összegyűjteniük. Saját katonáik, hogy elkerüljék a nyilvánvalóan reménytelen csata kockázatát meggyilkolták Gallust és Volusianust és Aemilianusnak esküdtek hűséget, aki bevonult Rómába.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Trebonianus Gallus római császár témájú médiaállományokat.
  • Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2 
  • Michael Grant: Róma császárai. Corvina Kiadó. Budapest. 1996.
  • Ferenczy Endre-Maróti Egon-Hahn István: Az ókori Róma története. Tankönyvkiadó. Budapest 1992.


Elődei:
Decius
és
Herennius Etruscus
Consul
252
Kollégája:
Volusianus
SPQR
Utódai:
Volusianus
és
Lucius Valerius Claudius Poplicola
Előző uralkodó:
Decius, Herennius és Hostilianus
Római császár
251 – 253
társcsászára: Volusianus
Hadrianus császár szobra
Következő uralkodó:
Aemilianus
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap