Cafrangos teknős
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Chelus fimbriatus (Schneider, 1783) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Cafrangos teknős témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Cafrangos teknős témájú médiaállományokat és Cafrangos teknős témájú kategóriát. |
A cafrangos teknős vagy matamata (Chelus fimbriatus) a hüllők (Reptilia) osztályába, a teknősök (Testudines) rendjébe és a kígyónyakúteknős-félék (Chelidae) családjába tartozó Chelus nem egyetlen faja.
Előfordulása[szerkesztés]
Dél-Amerika északi és középső részén honos. A természetes élőhelye lassú folyású patakok, sekély tavak és víztárolók.[1]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 30-40 centiméter. Nem hasonlít a többi nyakfordító teknőshöz. Feje felülről háromszögletű, oldalról lapított, Szemei kicsik, külső dobhártyája nagy, orra hosszú. Nyakán és fején érzékelő és álcázó bőrlebenyek lógnak.
 |
Életmódja[szerkesztés]
A zavaros víz fenekén les halakból álló táplálékára. Száját hirtelen kitátva, fejét előre lökve szippantja be áldozatát. Ritkán megy a szárazföldre és sohasem napfürdőzik.
Szaporodása[szerkesztés]
Fészekalja 12-28 tojás.
Érdekességek[szerkesztés]
A faj megtalálható a genovai Biosfera-ban is.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Mark O'Shea & Tim Halliday
Források[szerkesztés]
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. november 28.)
- Teknőspark[halott link]
