Caecilia gens

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Caecilia gens előkelő római plebejusnemzetség volt a köztársasági időkben. A család először az i. e. 5. században bukkant fel, első consuli rangot elnyerő tagja Lucius Caecilius Denter volt i. e. 283-ban. Ettől kezdve az egyik legtekintélyesebb nemzetségnek számítottak. A nemzetség egyfelől Praeneste megalapítójában, Caeculusban, másrészt Aeneas Caecas nevű társában találta meg mitikus ősét.

A gens tagjaira az alábbi cognomenek voltak jellemzőek: Bassus, Denter, Metellus, Niger, Pinna és Rufus. Ezek közül minden kétségen felül a Metellusok a legismertebbek.

A Caecilius Bassusok[szerkesztés]

A Caecilius Denterek[szerkesztés]

A Caecilius Metellusok[szerkesztés]

A Caecilius Nigerek[szerkesztés]

  • Quintus Caecilius Niger, szicíliai születésű, Verres helytartó quaestora, aki megpróbálta átvenni a vádló szerepét Cicerótól a kormányzó ügyében, hogy segítsen urának. Cicero végül Divinatio in Q. Caecilius című beszédével a maga oldalára állította a döntőbírákat.

A Caecilius Pinnák[szerkesztés]

A Caecilius Rufusok[szerkesztés]

Más Caeciliusok[szerkesztés]

Források[szerkesztés]