Cabibbo–Kobajasi–Maszkava-mátrix

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A részecskefizika standard modelljében a Cabibbo–Kobajasi–Maszkava-mátrix (CKM-mátrix régebben Kobajasi–Maszkava-mátrix vagy KM-mátrix) egy unitér mátrix, ami az ízváltó gyenge bomlások erősségéről hordoz információt. Technikailag megadja az egymásnak meg nem felelő azon kvantumállapotok közötti kapcsolatot, amikor a kvarkok erős kölcsönhatásban vesznek részt ill. gyenge kölcsönhatásban vesznek részt. A mátrix fontos a CP-sértés megértésében. A mátrixot három kvarkgenerációra Kobajasi Makoto és Maszkava Tosihide vezette be, egy generációt hozzáadva Nicola Cabibbo korábban bevezetett mátrixához.

A mátrix[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

\begin{bmatrix} V_{ud} & V_{us} & V_{ub} \\ V_{cd} & V_{cs} & V_{cb} \\ V_{td} & V_{ts} & V_{tb} \end{bmatrix} \begin{bmatrix} \left| d \right \rangle \\ \left| s \right \rangle \\ \left| b \right \rangle \end{bmatrix} =  \begin{bmatrix} \left| d' \right \rangle \\ \left| s' \right \rangle \\ \left| b' \right \rangle \end{bmatrix}

A bal oldalon látható a CKM-mátrix az erős sajátállapotokkal a jobb oldalon pedig a gyenge sajátállapotok. A CKM-mátrix definiálja egy q kvark átmeneti valószínűségét egy másik q' állapotba. Az átmenet arányos \left| V_{qq'} \right| ^2 -tel.

Kísérletileg a mátrixot durván a következőnek találták:

\begin{bmatrix} 0,9753 & 0,221 & 0,003 \\ 0,221 & 0,9747 & 0,040 \\ 0,009 & 0,039 & 0,9991 \end{bmatrix}

A paraméterek száma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határozzuk meg a CKM-mátrix azon paramétereit, amik fizikailag különösen fontosak. Ha a V mátrixban N kvarkgeneráció (2N íz) van, akkor:

  1. Egy N×N komplex mátrixnak 2N2 valós paramétere van.
  2. Az unitaritási feltétel ∑k VikV*jk = δij. Ezért az átlós elemekre (i=j) N, a többire pedig, N(N−1) feltétel van. Ezért egy unitér mátrixban a független valós paraméterek száma N2.
  3. Egy fázist minden kvarkmezőbe beledefiniálhatunk. Egy közös globális fázis nem megfigyelhető. Azaz van 2N−1 "kevésbé független" paraméter, tehát a szabad paraméterek teljes száma (N−1)2.
  4. Ezek közül N(N−1)/2 forgásszög, azaz másképpen kvark keveredési szög.
  5. A maradék (N−1)(N−2)/2 paraméter komplex fázis, ami CP-sértést okoz.

N=2 esetén csak egy paraméter van, ami egy keveredési szög a két generáció között. Történetileg ez volt a CKM-mátrix első verziója, amit Cabibbo-szögnek hívunk felfedezőjéről, Nicola Cabibboról.

A standard modell esetén N=3, azaz három keveredési szög és egy CP-sértő komplex fázis van benne.

Megfigyelések és jóslatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cabibbo ötlete két megfigyelt jelenség megmagyarázásának igényéből eredt:

  1. a következő átmeneteknek: u↔d és e↔νe, μ↔νμ hasonló az amplitúdója.
  2. a ritkaságváltó ΔS=1 átmenetek amplitudója 1/4-e a ritkaságőrző ΔS=0 átmenetekének.

Cabibbo megoldása a gyenge univerzalitás kimondása volt az 1. pont megoldására és egy keveredési szög θc (Cabibbo-szög) bevezetése a d és s kvark között a 2. pont megoldására.

Ahogy az előző pontban láttuk, 2 generáció esetén nincs CP-sértő fázis. Mivel a CP-sértést már 1964-ben látták a semleges kaon bomlásában, ez világosan előrejelezte a harmadik generáció létezését, ahogy azt 1973-ban Kobayashi és Maskawa kimutatta. A bottom kvark 1976-os felfedezése a Fermilabban Leon Lederman csoportja által azonnal elindította a kutatást a hiányzó top kvark iránt, ami 1995-ben vezetett végül sikerre ugyancsak a Fermilabban.

Gyenge univerzalitás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az unitaritási feltétel a CKM-mátrix diagonális elemein a következőképpen írható:

\sum_j |V_{ij}|^2 = 1

minden i generációra. Ez azt jelenti, hogy a csatolások összege minden egyes fel-típusú kvark és az összes le-típusú kvark között ugyanaz minden generációra. Ezt az összefüggést Cabibbo 1967-ben mutatta ki és gyenge unverzalitásnak hívta. Elméletileg ez annak a következménye, hogy minden SU(2)-dublett ugyanazzal az erősséggel csatolódik a gyenge kölcsönhatás mértékbozonjaihoz. Mindez továbbra is a kísérleti tesztek tárgya.

Az unitaritási háromszögek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A CKM-mátrix többi unitaritási feltétele a következőképpen írható:

\sum_k V_{ik}V^*_{jk} = 0

Tetszőleges rögzített i és j esetén ez három komplex számra kirótt feltétel (minden k esetén 1-re), amelyek eszerint egy háromszög csúcsait alkotják a komplex számok síkján. Az i-j párt hatféleképpen váalaszthatjuk meg, ezért hat ilyen háromszögünk van, s ezek mindegyikét egy unitér háromszögnek hívjuk. Alakjuk nagyon különböző lehet, de területük ugyanaz, ami összefüggésbe hozható a CP-sértő fázissal. A terület eltűnik a standard modell olyan speciális paraméterei esetén, amikor nincs CP-sértés. A háromszögek irányultsága a kvarkmezők fázisától függ.

Mivel a háromszög három oldala közvetlen kísérletekkel meghatározható, ahogy a három szög is, a standard modell tesztelésének egyik fajtája, hogy megvizsgáljuk, vajon a háromszög bezár-e. Ez a célja néhány mostani kísérletnek, mint a japán BELLE-nek és a kaliforniai BaBarnak.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]