CoRoT-7 b
| CoRoT-7 b | |
 | |
| A CoRoT-7 b fantáziarajzon | |
| Felfedezése | |
| Felfedezés ideje | 2009. február 3. |
| Pályaadatok | |
| Epocha | J2000.0 |
| Fél nagytengely | 0,017016 CsE |
| Pálya excentricitása | 0,12 |
| Orbitális periódus | 0,85359163 nap |
| Inklináció | 80,1° |
| Központi égitest | COROT-7 |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Tömeg | 0,01282637 Jupiter-tömeg |
 A Wikimédia Commons tartalmaz CoRoT-7 b témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A CoRoT–7 b (előtte COROT-Exo-7b[1][2]) a jelentések szerint egy exobolygó, amit a francia vezetésű COROT csillagászati műhold 2009-ben fedezett fel. A még be nem határolt helyen lévő CoRoT-7 csillag körül kering, mely a Napnál némileg nagyobb, tőlünk 500 fényévnyire lévő Monoceros csillagképben van. A CoRoT–7 b tőle 2,5 millió km távolságban kering, keringési ideje 20,4 óra. A rendszernek jelenleg két bolygója ismert, a CoRoT–7 b és CoRoT–7 c, mindkettő szuperföld.
Ez a legkisebb exobolygó, melynek megmérték az átmérőjét, ami a Föld átmérőjének 1,7-szerese. Tömege a HARPS spektrográf adatai alapján a Föld tömegének 4,8-szorosa.[3] Ezekkel az adatokkal 2009-ben a legkisebb átmérőjű és tömegű exobolygó. A mért adatok alapján a számított sűrűsége 5,5 g/cm3, amihez hasonló sűrűséggel csak három ismert bolygó rendelkezik: a Föld, a Merkúr és a Vénusz, ami azt jelenti, hogy a CoRoT-7 b is szilárd felszínű kőzetbolygó.[4]
Jellemzői[szerkesztés]
A bolygó nappali felszínén magas a hőmérséklet, 1500-2000 Celsius-fok, míg az éjszakai oldalon akár -200 fok is lehet. Ennek köszönhetően felszínét láva vagy vízgőz boríthatja.[5] Összetétele még nem ismert. A bolygóknak egy olyan csoportjába tartozik, amelyről úgy vélik, nagyjából egyenlő arányban tartalmaz kőzeteket és vizet.[5] Léteznek olyan elméleti munkák is, melyek alapján a CoRoT-7 b egy a Neptunuszhoz hasonló bolygó maradványa, khthonoszi bolygó lehet, mely anyabolygójához viszonyított csekély távolsága miatt tömege jelentős részét elvesztette.[6]
A tudósok afelől még bizonytalanok, hogy vajon ez egy óceánbolygó-e. Ilyen létezéséről eddig még nincs bizonyíték. Elméletileg egy ilyen bolygó teljes felszínét jég fedi, s ahogy egyre inkább közeledik a csillag felé, a jég felolvad, s víz lesz belőle.[5]
20 órás keringési ideje az eddig ismert legrövidebb az exobolygók tekintetében.[7]
A CoRoT kutatócsoportjának a tagja, az Essexi Egyetemen oktató Suzanne Aigrain szerint a bolygó sokkal jobban hasonlít a Földre, mint az eddig felfedezett exobolygók, s elképzelhető, hogy valahol szilárd a felszíne.[7]
Felfedezése[szerkesztés]
A CoRoT-7 b-re anyacsillagának fényváltozásait vizsgálva figyeltek fel. Ennek a fényváltozásnak az volt az oka, hogy a Földről nézve egy bolygó vonult át a csillag előtt. A fénykülönbség pontos mértékének valamint a csillag méretére elkészített becslések elegendőek ahhoz, hogy ki lehessen számítani a bolygó méretét.
A bolygó felfedezését a 2009-es párizsi CoRoT előadássorozat ideje alatt jelentették be.[8] Tudományos szaklapban először az Astronomy and Astrophysics különkiadásában, egy, a CoRoT eredményeit bemutató számban jelent meg.[9]
A bolygó neve a Francia Űrügynökség által vezetett COROT küldetésből származik, melyben az Európai Űrügynökség, Ausztria, Belgium, Németország, Spanyolország és Brazília is részt vesz. A CoRoT a „bolygókonvekció, forgás és átvonulás” francia megfelelőinek kezdeteiből létrehozott betűszó.[5]
Meghatározásának állapota[szerkesztés]
A CoRoT program szerint a projekt a HARPS spektrográffal próbálta meg meghatározni a helyét, de ez a csillag aktivitása miatt nem járt sikerrel. A helyszín későbbi pontos meghatározása végett egy tervezetet alkottak meg s nyújtottak be, melynek értelmében a vizsgálatokat a Spitzer űrtávcső programján keresztül bonyolítják le.[10][11]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Notes for planet CoRoT-7 b. (Hozzáférés: 2009. március 17.)
- ↑ Schneider, J. (2009-03-10), "Change in CoRoT planets names", Exoplanets mailing list
- ↑ Queloz, D., Bouchy, F., Moutou, C., Hatzes, A., Hebrard, G., Alonso, R., Auvergne, M., Baglin, A., Barbieri, M., Barge, P., Benz, W., Bordé, P., Deeg, H., Deleuil, M., Dvorak, R., Erikson, A., Ferraz Mello, S., Fridlund, M., Gandolfi, D., Gillon, M., Guenther, E., Guillot, T., Jorda, L., Hartmann, M., Lammer, H., Léger, A., Llebaria, A., Lovis, C., Magain, P., Mayor, M., Mazeh, T., Ollivier, M., Pätzold, M., Pepe, F., Rauer, H., Rouan, D., Schneider, J., Segransan, D., Udry, S., and Wuchterl, G. (2009). „The CoRoT-7 planetary system: two orbiting Super-Earths”. Astronomy and Astrophysics. DOI:10.1051/0004-6361/200913096. Also availible from exoplanet.eu Archiválva 2012. január 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ http://sci.esa.int/science-e/www/object/index.cfm?fobjectid=45518 Smallest exoplanet is shown to be a solid, rocky world - 2009-09-16
- ↑ a b c d COROT discovers smallest exoplanet yet, with a surface to walk on. European Space Agency, 2009. február 3. (Hozzáférés: 2009. február 4.)
- ↑ Exoplanets Exposed to the Core. AstroBiology Magazine, 2009. április 25. (Hozzáférés: 2009. július 13.)
- ↑ a b Tiniest exoplanet found. Nature Publishing Group, 2009. február 3. (Hozzáférés: 2009. február 7.)
- ↑ Rouan et al.: CoRoT-exo-7b Has CoRoT discovered the first transiting Super-Earth around a main sequence star?. Corot Symposium - Paris, 2009. February. [2011. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 13.)
- ↑ European team finds smallest transiting extrasolar planet ever Archiválva 2009. február 8-i dátummal a Wayback Machine-ben insciences.org 2009-02-03
- ↑ CoRoT-Exo-7b: Confirming the first transiting rocky planet. (Hozzáférés: 2009. május 12.)[halott link]
- ↑ SSC Director's Discretionary Time (DDT). (Hozzáférés: 2009. május 12.)
Források[szerkesztés]
- SkyandTelescope.com - News from Sky & Telescope - COROT Finds the Smallest Exoplanet Yet
- Corot Exo7.en - Super-Earth found! The smallest transiting extrasolar planet ever discovered
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a COROT-Exo-7b című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.