CL-20
 |
||
|---|---|---|
 |
||
| 2,4,6,8,10,12-hexanitro-2,4,6,8,10,12-hexaazaisowurtzitane IUPAC név |
||
| Összegképlet | C6H6N12O12 | |
| Moláris tömeg | 438,19 g/mol | |
| Ütésérzékenység | közepes | |
| Dörzsérzékenység | közepes | |
| Sűrűség | 2,03 g/cm3 (epszilon módosulat) | |
| Detonáció sebesség | 9500 m/s | |
| Oxigénegyenleg | -11,0% | |
| TNT egyenérték | 1,90 | |
| Olvadáspont | >273 °C (bomlik) | |
| Öngyulladási hőmérséklet | ??? °C | |
| Gőznyomás | ??? Pa | |
| Megjelenés | színtelen, kristályos | |
| CAS-szám | 135285-90-4 | |
| SMILES | ??? | |
A CL-20 (kémiai nevén 2,4,6,8,10,12-hexanitro-2,4,6,8,10,12-hexaaza-izowurtzitán, vagy HNIW) egy kémiai robbanóanyag. A nitraminok családjába tartozik, mint a hexogén és az oktogén. Magas előállítási költségei miatt ma még nincs kereskedelmi felhasználása. Jelenleg az amerikai haditengerészet végez kutatásokat olyan rakétahajtóanyagokkal, amelyeknek az észlelhetőségét CL-20-szal csökkentik (kevesebb füst).
Előállítása[szerkesztés]
Elsőként 1987-ben az amerikai Naval Air Warfare Center-nél China Lake-ben állították elő. Háromlépéses szintézisében először benzilamin (1) reagál glioxállal (2) savkatalitikus folyamatban. Ekkor képződik a hexaaza-izowurtzitán váz hexabenzil-származéka (3). A második lépésben a benzil-csoporokból négyet katalitikus hidrogénezéssel majd ecetsavanhidriddel való acilezéssel acil-csoportokra cserélnek (4). Végül fokozatosan - először nitrozo-tetrafluoroboráttal (NOBF4), majd nitrónium-tetrafluoroboráttal (NO2BF4) - nitrálják (5).
