CL-20

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hexanitro-hexaaza-izowurtzitán
Hexanitro-hexaaza-izowurtzitán
2,4,6,8,10,12-hexanitro-2,4,6,8,10,12-hexaazaisowurtzitane
IUPAC név
Összegképlet C6H6N12O12
Moláris tömeg 438,19 g/mol
Ütésérzékenység közepes
Dörzsérzékenység közepes
Sűrűség 2,03 g/cm3 (epszilon módosulat)
Detonáció sebesség 9500 m/s
Oxigénegyenleg -11,0%
TNT egyenérték 1,90
Olvadáspont >273 °C (bomlik)
Öngyulladási hőmérséklet ??? °C
Gőznyomás ??? Pa
Megjelenés színtelen, kristályos
CAS-szám 135285-90-4
SMILES ???

A CL-20 (kémiai nevén 2,4,6,8,10,12-hexanitro-2,4,6,8,10,12-hexaaza-izowurtzitán, vagy HNIW) egy kémiai robbanóanyag. A nitraminok családjába tartozik, mint a hexogén és az oktogén. Magas előállítási költségei miatt ma még nincs kereskedelmi felhasználása. Jelenleg az amerikai haditengerészet végez kutatásokat olyan rakétahajtóanyagokkal, amelyeknek az észlelhetőségét CL-20-szal csökkentik (kevesebb füst).

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsőként 1987-ben az amerikai Naval Air Warfare Center-nél China Lake-ben állították elő. Háromlépéses szintézisében először benzilamin (1) reagál glioxállal (2) savkatalitikus folyamatban. Ekkor képződik a hexaaza-izowurtzitán váz hexabenzil-származéka (3). A második lépésben a benzil-csoporokból négyet katalitikus hidrogénezéssel majd ecetsavanhidriddel való acilezéssel acil-csoportokra cserélnek (4). Végül fokozatosan - először nitrozo-tetrafluoroboráttal (NOBF4), majd nitrónium-tetrafluoroboráttal (NO2BF4) - nitrálják (5).

Cl-20eloallitasa.png

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]