Címlet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A címlet (idegen szóval denomináció) valamely pénzegységben kifejezett pontos értéket jelent. A címlet kifejezést leginkább érmék, pénzjegyek, értékpapírok, illetve bélyegek, (ajándék- vagy étkezési) utalványok, kuponok és egyéb pénzhelyettesítők kapcsán használják. A használt címleteket a kibocsátó és a forgalom igényei szerint határozzák meg. A pénzek esetében például az a cél, hogy a készpénzforgalomban jellemző kifizetéseket a szükséges legkevesebb címlettel bonyolítsák le, vagyis hogy a készpénzfizetési értéktartományban előforduló összegeket a legkevesebb címlettel lehessen ésszerűen képezni. Postabélyegek esetén a jellemző postai tarifáknak, illetékbélyegek esetén a szokásos illetékeknek megfelelő címleteket használnak, így ezek akár jelentősen el is térhetnek a pénzcímletektől.

Pénznem és pénzegység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a címlet értéket fejez ki, ezt rendszerint valamely pénznemben adják meg, Magyarországon például forintban. A pénznemhez rendszerint több pénzegység is tartozik, így a magyar pénz fő egysége a forint, aminek törtrésze („váltópénze”) a fillér. Ma már (2010.) kevés kivétellel világszerte az a jellemző, hogy a fő pénzegységhez egy annak századát érő törtegység tartozik.

Törtegység és többszörös egység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pénznem fő egységénél kisebb pénzegység a törtegység vagy váltópénz. Olykor azonban előfordul a fő egységnél nagyobb pénzegység is. Ennek oka lehet az infláció, mint például a pengő esetében: a milpengő egymillió (106), a b.-pengő egybillió (1012) pengővel volt egyenértékű. Hagyományból maradt meg azonban a brit pénzrendszerben a guinea, amely 1,05 fontot ért. Bizonyos pénzegységeket csak a köznyelv, esetleg csupán a szleng használ, míg mások többé-kevésbé hivatalosak. Figyelemre méltó az amerikai dollár tízes rendszere: 1 dollár = 10 dime = 100 cent = 1000 mill (utóbbi csak számítási egységként), míg a tízdolláros egység neve eagle ('sas', a fehérfejű rétisas az U.S.A. címerállata), a százdollárosé union ('unió', 'szövetség', csak tervezet). A hivatalosan használt egységek a dollár és a cent, kisebb részben a dime, ami főként a tízcentes érme neve (vagyis 0,22 dollárt mondják 22 centnek, de nem mondják 2,2 dime-nak). Az eagle korábbi értékpénzek neve, az ötdolláros aranyat half eagle-nek, a tízdollárost eagle-nek, a húszdollárost double eagle-nek nevezték.

Tizedes és nemtizedes rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár ma (2011.) szinte a világ valamennyi országában tizedes, idegen szóval decimális pénzrendszer van, ez csak az utóbbi két évszázadban alakult ki. A hagyományos pénzrendszerek pénzegységei eredetileg egymástól többé-kevésbé független pénznemek voltak, melyek értéke a történelem során időben és területenként változott. A legelterjedtebb és legtovább fennálló nemtizedes pénzrendszer a Karoling vagy £sd pénzrendszer volt, melynek fő egysége a font (libra, £), ez 20 solidusra (s) és 240 dénárra (denarius, d) oszlott. A pénzrendszer a római időkre megy vissza. A font sokáig annyira nagy értékű volt (kb. 400 gramm színezüstöt jelentett), hogy ilyen címletű érme nem is létezett, csupán számítási egységként használták, a tényleges pénzforgalmat dénárokkal bonyolították le.

A hagyományos pénzrendszerek egységei között váltószám – a mai szokásokkal ellentétben – szinte sohasem tíz hatványai közül került ki. Ennek oka csak részben történelmi (vagyis a hagyományos pénzegységek közötti átváltási arány rögzülése). Az Osztrák Császárságban 1752-ben bevezetett konvenciós pénzrendszer alapegysége a forint volt, ami 60 konvenciós krajcárral volt egyenlő. A hatvan célszerű arányszámnak bizonyult, hiszen tíz számmal is osztható maradék nélkül: 2, 3, 4, 5, 6, 10, 12, 15, 20 és 30. (Ezzel szemben az elvileg finomabb értékbontást lehetővé tevő százas számnak csak hét osztója van: 2, 4, 5, 10, 20, 25, 50.) Ez azokban az időkben, amikor még nem voltak számoló- és számítógépek, az iskolázottság alacsonyabb szintű volt, ráadásul a váltópénzek viszonylag magasabb értéket képviseltek (az említett pénzrendszer jellemző címletei a 6, 10 és 20 krajcáros ezüstpénzek voltak, forintérmék a mindennapi fizetések során gyakorlatilag nem fordultak elő), megkönnyítette a mindennapi számolást.

Decimalizáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyik-másik nemtizedes pénzrendszernek van ugyan néhány jó oldala, de idővel nyilvánvalóvá vált a tízes számrendszerhez igazodó pénzrendszerek előnye, főképp a különböző pénznemek átváltása során. A hagyományos, nemtizedes pénzrendszer cseréjét decimális pénzrendszerre decimalizációnak nevezik. A decimalizáció során volt, hogy csak a váltópénzt cserélték le vagy címletezték át (mint az 1971-es brit és ír decimalizáció során), de előfordult teljesen új pénzrendszer bevezetésével egyidejűleg végrehajtott decimalizáció is (mint az 1858-as osztrák pénzcsere). Magyarországon (az Osztrák Császárság részeként) 1858. november 1-jén zajlott le a decimalizáció, amikor a konvenciós forint (= 60 konvenciós krajcár) helyébe az osztrák értékű forintot (= 100 osztrák értékű krajcár) vezették be 100 konvenciós forint = 105 osztrák értékű forint átváltási arányban. Legutoljára Nigériában (1973.), Máltán (1972.) és az Egyesült Királyságban, illetve Írországban (1971.) cseréltek le jelentősebb nemtizedes pénzrendszert tizedesre.

Napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg (2011.) csupán két ország használ hivatalosan nemdecimális pénzrendszert: Mauritánia (1 ouguiya = 5 khoums) és Madagaszkár (1 ariary = 5 iraimbilanja); azonban az infláció miatt ezek a törtegységek annyira elértéktelenedtek (2011 januárjában 100 ouguiya kb. 70 forintot, 100 ariary kb. 10 forintot ért), hogy nincs forgalomban ilyen címletű pénz.

Címletek kialakítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pénzek, pénzhelyettesítők, bélyegek stb. címleteinek kialakításánál más-más szempontokat vesznek figyelembe.

Pénzek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha ma megvizsgáljuk a világ pénzrendszereit, kevés kivétellel mindenütt az egyrészt 1, 2 (vagy ritkábban 2½), 5, másrészt tíz egész kitevőjű hatványának szorzataként előállítható számokat látjuk címletként. Az ettől eltérő címletek ma már „egzotikusnak” számítanak és inkább csak emlékpénzeknél fordulnak elő. Példa egzotikus címletre forgalmi pénzeknél: 30 tunéziai dinár (bankjegy). A pénzek címleteinek kialakítása sokat változott az idők során.

Mai pénzrendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bankjegy- és érmecímletek összeállításánál a cél a készpénzes fizetéseknél gyakran előforduló összegek minél kevesebb címlettel való lefedése. Ennek érdekében a címletek logaritmikus skálát követnek, amit valamelyest torzítanak a célszerűségből elvégzett kerekítések. A skálán a címletek közötti távolságot úgy választják meg, hogy egy címlet névértéke az előzőnek körülbelül kétszerese legyen: 1, 2, 5 (4 helyett), 10, 20, 50 (40 helyett) 100 stb. esetleg 1, 2½ (2 helyett), 5, 10, 25 (20 helyett), 50, 100 stb. (utóbbira példa a holland forint).

Annak meghatározása, hogy melyik legyen a legkisebb és a legnagyobb érték a skálán, illetve hogy meddig legyenek érmék, és mettől bankjegyek, történhet tapasztalati úton (jegybank pénzforgalmi statisztikái alapján) vagy például a D-metric módszer alapján, ami a napi átlagjövedelem alapján határozza ezeket meg. Annak, hogy érméket és pénzjegyeket is használunk, egyfelől történelmi (pénztörténeti), másfelől praktikus okai vannak: az érmék jobban ellenállnak a forgalomból adódó kopásnak, ezért ezek a gyakran forgó kis címleteket alkotják; a bankjegyeket kényelmesebb kezelni és olcsóbb gyártani (bár ez erősen a fémek tőzsdei árfolyamának függvénye), de kevésbé ellenállóak, így ezek rendszerint nagyobb címletűek.

Karoling pénzrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Királyságban és néhány történelmileg vagy kulturálisan hozzákapcsolódó területen az 1970-es években történt decimalizációig a Karoling pénzrendszer (1 pound (font) = 20 shilling (solidus) = 240 penny (dénár)) szerint képezték a címleteket:

  • crown (korona) = 60 penny = 5 shilling = 1/4 pound
  • half crown (fél korona) = 30 penny = 2 shilling 6 penny = 2,5 shilling = 1/8 pound
  • florin (forint) = 24 penny = 2 shilling = 1/10 pound
  • shilling (solidus) = 12 penny = 1/20 pound
  • sixpence (hat dénár) = 1/2 shilling = 1/40 pound
  • threepence (három dénár) = 1/4 shilling = 1/80 pound
  • penny (dénár) = 1/12 shilling = 1/240 pound
  • halfpenny (fél dénár) = 1/24 shilling = 1/480 pound
  • farthing (negyed dénár) = 1/48 shilling = 1/960 pound

Orosz típus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Még a cári Oroszországban (1 rubel = 100 kopejka) alakultak ki a következő címletek: 1, 2, 3, 5, 10, 15, 20, 50 kopejka; 1, 3, 5, 10, 25, 50, 100 rubel. A címleteket a szovjet időkben is megtartották, sőt, más szovjet megszállás vagy befolyás alatt lévő országban is elterjesztették hosszabb-rövidebb időre, pl. Csehszlovákia (1953–1960-as évek), Románia (1952–1990), Bulgária (1952–1962), Albánia (1965–1990-es évek), Mongólia (1925–1990-es évek). Ezek a pénzek rendszerint a Szovjetunió pénzverdéiben, illetve bankjegynyomdájában is készültek, és bevezetésük is szovjet javaslatra (nyomásra) történt; a háború után a szovjet befolyási övezetbe került országok közül többen is pénzcserét hajtottak végre a korábbi pénz korlátozott beváltási lehetőségével a „burzsoázia” vagyonának (gyakorlatilag minden magánvagyon) elértéktelenítése érdekében.