Cárfátít nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
rabbi Rási

A cárfátít (צָרְפָתִית) vagy corfátít vagy judeo-francia nyelv (Cárfát: Franciaország) egy kihalt zsidó keveréknyelv, melyet a középkor folyamán a Franciaország északi részén és a mai közép-nyugat Németországban található zsidó közösségekben beszéltek. Többek között olyan nagyobb városokban, mint Mainz, Frankfurt am Main, és Aachen. Főképpen askenázi zsidók használták.

A Cárfat vagy Corfat (צָרְפַת ), mint Franciaország héber neve, a ma Libanonban található Szarafand (a bibliai Sarepta), egykori föníciai kisváros nevéből származik. Sokan úgy vélik a cárfátít lehetett a középkori (nyugat-)Európában a zsidók eredeti nyelve, mielőtt átvették volna a középfelnémet (Althochdeutsch) nyelvet, melyből a jiddis kialakult. (Érdekesség, hogy a צרפת visszafelé a פרץ párac-ra Franciaország nevére (fræns) hasonlít.)

Írása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írására a héber alefbétet használták. Először a 11. században jelent meg Szentírás (Tanakh) és Talmud kommentárokkal, magyarázatokkal ezen a nyelven. Cárfátít nyelven írt többek között rabbi Rási és rabbi Móse HáDársán is. A folyamatos üldözés és zaklatás végeredményeként lezajló nagy vándorlás következtében feledésbe merült ez a rövidéletű, de fontos nyelv a 14. században.

A többi indoeurópai zsidó nyelvekkel ellentétben feltüntették a magánhangzókat (beleértve az ófrancia magánhangzókat is) és elterjedten használták a pontozásos rendszert (nikud). Kevés héber jövevényszót találhatunk benne, ami arra utalhat, hogy mint ófrancia dialektust használták egy saját helyesírással, mivel akkor az ófranciának még nem volt kialakult sztenderdje.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]