Bőke Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bőke Gyula
SzületettBeck Gyula
1832. november 8.
Tata
Elhunyt1918. március 5. (85 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • orvos
  • fül-orr-gégész
  • egyetemi oktató
  • szülész
SírhelyeFarkasréti temető (Érdi-27. falsírbolt)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Bőke Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bőke Gyula, 1862-ig Beck (Tata, 1832. november 8.Budapest, 1918. március 5.)[3] orvos, a MTA tagja.

Élete[szerkesztés]

Bőke Simon (1801–1885)[4] és Steiner Anna gyermeke.[5] A magyarországi fülészet megalapítója. A tatai és a pesti piaristáknál, majd a Bécsi Egyetemen tanult és ugyanott lett kórházi orvos. 1859-ben Mosonmagyaróváron telepedett le, de már két évvel később a fővárosba jött, ahol fülgyógyászattal kezdett foglalkozni. E célból külföldi tanulmányútra ment, s hosszabb időt töltött Würzburgban. Visszatérve ő lett az első fülspecialista, s mint ilyen előbb a Zsidó Kórház főorvosa volt, majd kikeresztelkedése után a Rókus Kórház és a gyermekkórház osztályvezető főorvosa, 1868-ban magántanár, 1879-ben egyetemi tanár, később a fülgyógyászati klinika első igazgatója lett. Fülgyógyászati tanulmányai meghaladják a százat, az első Fülgyógyászat tankönyvének is ő a szerzője. Számos külföldi orvosi társaság tagjává választotta.

Családja[szerkesztés]

Házastársa Freund Etelka (1843–1910)[6] volt, Freund Benedek orvos lánya. 1891-ben feleségével megkeresztelkedett a krisztinavárosi Havas Boldogasszony római katolikus plébániatemplomban.[7]

Lánya Bőke Kornélia (Pest, 1864. május 6. – Budapest, 1942. november 22.)[8][9] volt, Vikár Béla etnográfus, műfordító felesége.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A külhangvezetés általában és mellső és alsó falának megcsontosodása különösen (Pest, 1863)
  • A süketnémaság orvosi szempontból (Magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1864)
  • A fülgyógyászat tankönyve tanulók és orvosok számára (Buda, 1868)
  • A fülfolyás – otorrhoea – lényegéről (Magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1868)
  • A fülbántalmak befolyása az agyra (Magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1879)
  • A hallásról és a hallókészülékekről (Természettudományi Közlöny, 1880)
  • A fülgyógyászat viszonya az orvosi tudomány többi ágaihoz – A csecsnyújtvány üregének megnyitásáról (Magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1890)
  • A gyermekek testi ápolásáról. Többekkel. (Budapest, 1891)
  • A hallóképesség vizsgálatáról tettetőknél és annak értékesítéséről kórjelzés és kórjóslati irányban. A magyar orvosok és természettudósok Brassóban tartott vándorgyűlésén előadta. (Budapest, 1892)
  • Ritkábban előforduló sérüléses fülbántalmak. A fül epitheliomája és a rádiumkezelés (Budapesti Orvosi Ujság, 1904)
  • A fülgyógyászat fontosságáról az orvosi gyakorlatban (Magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1905)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]