Böhm Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Böhm Vilmos
Magyarország honvédelmi minisztere
Hivatali idő
1919. január 18. – március 21.
ElődFestetics Sándor
UtódPogány József

Született1880. január 6.
Budapest
Elhunyt1949. október 28. (69 évesen)
Stockholm
PártMagyarországi Szociáldemokrata Párt

Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Böhm Vilmos témájú médiaállományokat.

Böhm Vilmos (helytelenül Bőhm), (Budapest, 1880. január 20.Stockholm, 1949. október 28.) magyar szociáldemokrata politikus, hadügyi államtitkár (19181919), hadügyminiszter és hadügyi népbiztos (1919).

Életpályája[szerkesztés]

Böhm Lipót és Rosenzweig Rozália gyermekeként született, zsidó származású[1] volt. Érettségizett és műszerész szakképesítést szerzett. Németül beszélt. Az 1900-as években műszaki hivatalnokként dolgozott. 1905. december 26-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött a szintén izraelita vallású Steiner Máriával, Steiner Ignác és Schwarz Franciska lányával.[2] Böhm ekkoriban az István út 42. szám alatt lakott.

Ifjúmunkásként kapcsolódott be a munkásmozgalomba, majd a Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének („vasasszakszervezet”) titkára lett. 1911-ben beválasztották a Szakszervezeti Tanácsba. 1913 októberében, a XX. pártgyűlésen beválasztották az MSZDP vezetőségébe. Az MSZDP centrumához tartozott. Az első világháború idején főhadnagyi rendfokozatot ért el. 1918-ban az általános sztrájk idején letartóztatták.

Aktívan részt vett az 1918. évi őszirózsás forradalomban, majd 1919 januárjában a Berinkey-kormány hadügyminisztere lett, államtitkárként maga mellé véve a háború hősét, Stromfeld Aurélt. Nevezetes a Szatmáron, a székely katonák előtt elmondott beszéde, melyben így foglalt állást: „Szét akarják darabolni Magyarországot. (…) Figyelmeztetem azokat, akik Párizsban a békéről tanácskoznak, hogy (…) Magyarország feldarabolása azt jelenti, hogy (…) elveszik a megélhetésünket, és akkor már nincs mit veszítenünk, és már csak az élet és halál kérdése marad meg számunkra” (közli: Népszava, 1919. március 4-ei száma). Az őszirózsás forradalom túlzott pacifizmusától 1919 márciusára tehát eljutott a haza fegyveres védelmének gondolatáig.

Szociáldemokrata részről részt vett a KMP-vel a pártegyesítésről folytatott tárgyaláson. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg szociális népbiztosa, majd hadügyi népbiztos, a „Tiszántúli Vörös Hadsereg” főparancsnoka, majd a Vörös Hadsereg főparancsnoka. 1919 májusában lemondott, de ezt nem fogadták el. A politikai vezetésnek viszont a tagja maradt. 1919 júliusában bécsi követ volt. 1919. július 23-án Böhm Vilmos magyar követként Bécsbe érkezik és a Magyar Szociáldemokrata Párt vezetőségének megbízásából megegyezik az antantmissziókkal a tanácskormány eltávolításáról.[3] A magyar Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerült, és az emigráns szociáldemokraták egyik csoportjának („Világosság-csoport”) vezéralakja lett, Kunfi Zsigmond és Garbai Sándor mellett.

1920 után Bécsben maradt, bekapcsolódva a nemzetközi szociáldemokrata mozgalom munkájába is. 1934-től Csehszlovákiában, majd 1938-tól Svédországban élt. Csak 1945. december 30-án tért haza. Politikai vereségként élte meg, hogy 1945 után nem az oktobrista elvekhez tértek vissza – külön sérelmezte, hogy nem Károlyi Mihály lett az új köztársaság elnöke – , hanem a koalíciós korszak egyre inkább látszatdemokráciává, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által irányított háttéralkuk korszakává vált.

1946. május 1-jétől ismét Svédországban dolgozott, a magyar követség vezetője lett, 1948. január 31-től akkreditálva Norvégiában és Dániában június 29-ig.[4] Az MSZDP és az MKP egyesülése után lemondott tisztéről és 1948-tól ismét mint emigráns élt Stockholmban. 1949. június 3-án megfosztották magyar állampolgárságától, és még ugyanebben az évben, október 28-án elhunyt. Magyarországon meg sem emlékeztek a haláláról.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Két forradalom tüzében. München, 1923, Bp., 1946
  • Másodszor emigrációban. Progresszió Kiadó, Bp., 1990
  • Böhm Vilmos válogatott politikai levelei, 1914-1949 (szerk.: Szabó Éva - Szűcs László). Napvilág Kiadó, Bp., 1997

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Böhm Vilmos (holocaustmagyarorszagon.hu)
  2. A házasságkötés bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári házassági akv. 1524/1905. folyószáma alatt.
  3. http://asztivaniskola.lapunk.hu/tarhely/asztivaniskola/dokumentumok/a_magyar_tanacskoztarsasag.pdf
  4. Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 116. o. arch Hozzáférés: 2019. május 2.  

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Szűcs László: Böhm Vilmos politikai pályája. = Szabó Éva - Szűcs László (szerk.): Böhm Vilmos válogatott politikai levelei, 1914-1949. Bp.: Napvilág Kiadó. 1997.
  • Gecsényi: Baráth Magdolna és Gecsényi Lajos (szerk): Főkonzulok, követek és nagykövetek, 1945-1990. Budapest: MTA Történettudományi Intézet. 2015. 150. o. = Magyar történelmi emlékek, ISBN 978-963-416-007-6  

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Festetics Sándor
Honvédelmi miniszter
1919. január 18.március 21.
Utódja:
Haubrich József


Elődje:
Haubrich József
Honvédelmi miniszter
1919. június 24.július 31.
Párhuzamosan:Horthy Miklóssal
Utódja:
Haubrich József
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Böhm Vilmos témában.