Buzás Huba

Buzás Huba (Medgyesegyháza, 1935. április –) költő, nyugalmazott bíró

Élete

A Viharsarokban, Medgyesegyházán született. A gimnáziumot Keszthelyen, az egyetemet Pécsett végezte. Bíróként és közigazgatási osztályvezetőként dolgozott nyugalomba vonulásáig. Csaknem ötven éve él Veszprémben.

Kötetei

• Kávéillat (Baláca, 2000, első kötete hatvanöt éves korában)
• Napranéző (Vár Ucca Műhely, 2003)
• Hajnali tótágasok (Orpheusz, 2006)
• Tépd le a napot (Orpheusz, 2008)

Egy kortárs véleménye

„	Nagy Fehér Párduc Már akkor ráaggattam ezt a nevet, mikor megláttam, és nem csupán hófehér, dús üstöke miatt, vagy, mert gyakran talpig fehérbe öltözik, hanem, mert egész lényét átszövi valami puha nagymacskás előkelőség. Mozdulatai, léptei, alkata, fejtartása ugyanazt a benyomást kelti, mint a reggeli napsütésbe beleszaglászó, testét kéjesen nyújtóztató, lusta ragadozó. Prédára sóvár tekintete és harapni, tépni, rágni vágyó szája pompásan illik a képbe. Nem sötét, éji titkokat elleső, nesztelenül somfordáló, hátulról meglepő fekete bestia, hanem hófehér, napon sütkérező, örökké szerelmes kandúr. Búgó hangján megfontoltan beszél, mintha dorombolna. Szavait egyenként rakja csokorba, ízlelgetve, ráérős élvezettel, szinte behunyt szemmel, mint borkóstolón az ínyenc. Olyan művészi élvezettel ejti még a leghétköznapibb mondatokat is, hogy a szavak ünnepi köntösbe öltöznek. A mi Nagy Fehér Párducunk a szavak ínyesmestere, igazi versszobrász, nyelvi akrobata. Erotikus versei a bujaság lírai szimfóniáiként rejtett, titkolt, mélyre ásott vágyakat, gondolatokat hoznak felszínre, melyek, kiszabadulva az évezredes tabuk bilincséből, csillognak, akár a bányavirág. A poézis tisztítótüzében szalonképessé finomulnak a mámor, a vágy, a gyönyör pajzán szavai, és szinte tapinthatóvá válik a szavakba öntött testiség. Búzás Hubát kiskorúak elől elzárva tároljuk. Versenként fogyasszuk, lefekvés előtt. Tömény kéjelixír gyanánt testnedvekben oldódó, azonnal felszívódó afrodiziákumok. Vigyázat! Túladagolása függőséget válthat ki! ———————————————————————————————————————— Búzás Huba Tépd le a napot című kötetének lapozgatása és verseinek mohó fogyasztása hatására írta Veress Mária (Makka) Stockholm, 2008. május 16-án	”
– {{{4}}}

Kötetbemutató

Veszprémben a HM Honvéd Kulturális Szolgáltató Kht. helyi intézménye (a HEMO, Zalka M. tér1.) adott otthont 2008. október 10-én Búzás Huba idei könyvhétre Tépd le a napot címmel megjelent újabb verseskötete bemutatására, valamint a kötet illusztrátora, Zongor Gábor festőművész képei kiállítására. A könyvbemutatót és Az éjszaka csodái című kiállítást Kellei György író, újságíró, az est házigazdája, a szerző beszélgetőtársa nyitotta meg. Az est folyamán közreműködtek Csermely Zsuzsa zongoraművész, zeneszerző, Kovács Attila zeneszerző, Felföldi Gábor előadóművész és Ács Tamás színművész.

Bevezetőjében Deák László József Attila-díjas költő, az Orpheusz Kiadó igazgatója hangsúlyozta, hogy "érzékletes, minden ízében érzéki líra" Búzás Hubáé.

Néhány vers elhangzását követően pedig szinte irodalomtörténeti jelentőségű pillanatoknak lehetett tanúja a népes hallgatóság, amikor Ágh István Kossuth-díjas költő, az est díszvendége emelkedett szólásra és a kötetet mintegy bemutatva a többi között kijelentette: "Búzás Huba kivívta azt a rangot, hogy a költészet csillagrendszerében meghatározzuk a helyét. Valahol arra, ahol Balassi világít". Majd így folytatta: "Mintha egy szemérmességét levető Berzsenyit hallanánk, s mintha Füst Milán ótestamentumi pátosza átfordulna valami vágáns kifejezésbe… önfeltáróan őszinte, mint Szabó Lőrinc, ugyanakkor kellően gráciás, akár Jékely Zoltán… Azon az égtájon világít Villon, Shakespeare, s főleg a 20. századi angol abszurd. Látom a versekben Dylan Thomast is. Ahogy az angol költő magyar műfordítóit a nyelv legkülönösebb szavaira kényszeríti, úgy bír rá Búzás Huba bennünket nyelvkincsünk legmélyebb rétegeiben rejtőzködő szavainak föltámasztására. Viruljon e rokoni társaságban!"

Búzás Huba eme konkrét égtáji helyének "a költészet csillagrendszerében" való meghatározása után - és újabb versek elhangzását követően - Suhai Pál költő, kritikus - különösen a címadó vers elemzésén keresztül - mutatta be mennyire "mai, sokszólamú, polifon költészet" Búzás Hubáé, hogy "a költő szinte kertészként kísérletezik anyagával, s ha kell a szavakat gyökükig metszi vissza, ezáltal késztetve burjánzásra, szokatlan szóalakok képzésére a nyelvet". Végül szólt a szerző Bevezetés egy kiállítás képeihez című verséről, ezzel könnyedén átvezetve a bemutató közönségét a versek gondolat- és érzésvilágából a galérián elhelyezett tárlat látványvilágába.

A tárlatról találóan írta később egy helyi lapban N.I. : "Zongor Gábor képei olyan világról mesélnek, amelyről még merjük hinni, hogy van beleszólásunk a sorsába, tudjuk alakítani. Olyan világról, ahol az időtlen idők óta folytatott játékban nekünk is van esélyünk a nyerésre. Csak merjünk hinni az álmainknak, merjünk hinni az éjszakák csodáiban. A címadó képek sorozatában a festő által kitalált kisváros lakói kelnek életre,éjszaka kötéltáncosokká válnak, hatalmas halat fognak, vagy csak ülnek a háztetőkön és ők maguk a csodák."

Mindezt az élményt lejegyezte és közzéteszi a nézőtérről egy olvasó, az est látogatóinak egyike