Bura László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bura László
Született1932. március 31.
Szatmárnémeti
Elhunyt2014. augusztus 31.[1] (82 évesen)
Szatmárnémeti
Állampolgárságaromán[2]
Foglalkozásahelytörténész, néprajzkutató, pedagógus, nyelvész, pedagógiai szakíró
SablonWikidataSegítség

Bura László (Szatmárnémeti, 1932. március 31. − Szatmárnémeti, 2014. augusztus 31.) erdélyi magyar pedagógus, magyar nyelvész, pedagógiai szakíró.

Életútja[szerkesztés]

A középiskolát Kolozsvárt végezte, 1954-ben a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakból tanári diplomát szerzett, 1972-ben a fafeldolgozó mesterségek Szatmár vidéki szakszókincséről írt dolgozata alapján doktori címet nyert. Líceumi tanár szülővárosában, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban, évekig az intézmény igazgatója volt. Kétszer is díjat nyert a budapesti Magyar Nyelvőr nyelvjárási anyaggyűjtő pályázatán; lexikológiai, folklorista, nyelvoktatási cikkeit a NyIrK, Igaz Szó, Művelődés, Tanügyi Újság, Szatmári Hírlap közli, 1973-tól a temesvári Szabad Szóban, 1978-tól az Ifjúmunkásban szerkesztett nyelvművelő rovatot. A Cikkek és tanulmányok cím alatt megjelent Szatmár megyei nevelési, oktatási és szépirodalmi gyűjtemény (Szatmár 1972) szerkesztője, a Kriterion Anyanyelvünk művelése (1975) és Népismereti dolgozatok (1976) c. köteteiben egy-egy tanulmánnyal szerepelt.

Az 1990-es években a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója volt Szatmárnémetiben.[3][4] 1989 után számos néprajzi, nyelvészeti és helytörténeti dolgozata jelent meg nyomtatásban, Szatmár és vidéke krónikásává is vált egyben.

1994-ben nyugdíjba ment, a megyei tanfelügyelőség azonban kinevezte a Hám János Líceum igazgatójává. 1997-től végleg nyugdíjba ment.

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem 1999. október 1-jétől Szatmárnémetibe kihelyezett tanítóképző főiskolai tagozatot indított, erre Bura Lászlót adjunktusi beosztásban előadóvá nevezték ki, egyúttal a főiskola helyi tanulmányi igazgatójává. Az intézmény működését 2004-ig irányította, utána óraadó tanár volt.

Munkái (válogatás)[szerkesztés]

  • Zöld erdőben fenyő zöldje: Szatmár megyei magyar népdalok és népballadák. Lovas Jánossal és B. Albert György zenetanárral (Szatmár, 1972);
  • Szatmári népballadák: gyűjtemény bevezetővel és jegyzetekkel, Lovas Jánossal (Bukarest, 1978);
  • Szatmár vidéki néphagyományok: népdalok és szőttesek (Fejér Kálmánnal és Petkes Józseffel, Szatmár 1979);
  • Élő nyelvünk: nyelvművelő írások (Bukarest, 1982);
  • Szatmári szólások és közmondások (Budapest, 1987);
  • Szatmárnémeti utcanevei (Budapest, 1987);
  • Hűségesen, fáradhatatlanul: Scheffler János szatmári megyés püspök életútja. (Szatmárnémeti, 1992);
  • A szatmári református kollégium és diákjai, 1610–1852. (Kolozsvár, 1994);
  • Éltetőnk, mindennapi anyanyelvünk: nyelvművelő írások. (Csíkszereda, 2002);
  • Szatmári helynevek I. (Budapest, 2003);
  • Tövisháti helynevek (Budapest, 2004)
  • Könyvek és könyvtárak Szatmáron és Németiben (Státus, Csíkszereda, 2004);
  • A Kálvária-templom: 1909–2009. Muhi Sándorral, Csiszár Klárával; [előszó Schönberger Jenő]; [ford. német nyelvről Mircea Teodoru, Román János, Schmidt Erika] (Szatmárnémeti, 2009);
  • Erdőd nyolc évszázada (Szatmárnémeti, 2010);
  • Útkeresés. Szerk. Bura László (Státus, Csíkszereda, 2010);
  • Pillanatképek jövőbelátáshoz. Művelődés- és egyháztörténeti tanulmányok (Státus, Csíkszereda, 2011);
  • A többszólamúság ösvényein. Nyelvészeti tanulmányok (Státus, Csíkszereda, 2013)

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. szatmar.ro
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  3. Romániai Magyar Szó, 1990. szeptember 20.
  4. Romániai Magyar Szó, 1995. október 24.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]