Budó
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A budó (武道, nyugaton budō, „a harcos útja”) japán kifejezés a harcművészetekre, legfőképpen a szamurájok osztályának harcművészeteit jelöli (kendzsucu, iaidzsucu, jaridzsucu, naginatadzsucu, kjúdzsucu stb.). A budót tanuló személyt japánul budókának nevezik.
[szerkesztés] Jelentése
Gyakorló hely, gyakorló közeg, harc célja, a harcművészet célja, maga a harcművészet, harc és 'dojo' szabályai, de legfőképpen az adott személy harc tanulása és gyakorlásának útja és célja.
[szerkesztés] A harcművészet elsajátítása
A harcművész valamilyen céllal kezdi a küzdelem elsajátításához szükséges harci rendszer megtanulását. Ez sok esetben a családi és közösségi hagyomány folytatása volt, amit nem is a személy, hanem a családja "határozott el". (nem volt sok választása).
A "budo"-ja, formálisan ez maradt a harcosnak, követni a harcos hagyományt. Azonban bizonyos személyek saját - vagy tanult - eszmerendszer alapján a kűzdelem a győzelem életfilozófiáját a lét filozófiájával társították. Így az adott, mind harcban mind gondolkodásban magasan kvalifikált személy életében komoly szerepet kapott a budo.
Profán helyzetben a budo csupán egy jöttment túlélési szándéka, kevés verekedési tapasztalattal. De lehet egy komoly hagyományokkal és szertartásokkal teli filozófiai eszmerendszere egy egész shaolin kolostornak. (Ha ragaszkodunk a japán példához: ~ szamuráj klánnak)
Ma amikor tulajdonképpen mindenki a maga elhatározásából tanul valamilyen harcművészetet, a cél amivel megkezdi a tanulmányait maga a budo útjának első lépése. Ha a tanulóból mester lesz és tanítani kezd, már komolyabb szellemi szintre kell hogy emelkedjen a harcművészethez való viszonyulása.
