Buddhizmus Közép-Ázsiában
A buddhizmus Közép-Ázsiában a buddhizmus azon formáira vonatkozik, amely Közép-Ázsiában létezett és történelmileg főleg a selyemút mentén volt jelentős. A közép-ázsiai buddhizmus történelme szorosan összekapcsolódik a buddhizmus terjedésével a selyemúton az első évezred során.
Története[szerkesztés]
Buddhista egyházi csoportok[szerkesztés]
A korai buddhista iskolák közül néhány történelmileg igen jelentősnek számított Közép-Ázsiában. Egyes tudósok három különböző buddhista hittérítési hullámot különböztetnek meg Közép-Ázsia történelmében. Ezeket az időszakokat a következő irányzatoknak szokták tulajdonítani (időrendben):[1]
A dharmaguptaka iskola minden más szektánál nagyobb erőfeszítéseket tett, hogy a buddhizmus eljusson Indián túlra is, olyan területekre, mint Irán, Közép-Ázsia és Kína. Hatalmas sikereket értek itt el.[2] Ezért Kínában ennek az iskolának a vinajáját és a szerzetesi beavatási vonalát vették át. A. K. Warder szerint ilyen értelemben a dharmaguptaka szekta az óta is szakadatlanul fennmaradt ezekben a kelet-ázsiai országokban.[3]
A 7. században Hszüan-cang és Jicsing szerzetesek külön feljegyezték, hogy a dharmaguptakák a közép-ázsiai Udijána földön éltek, ami nem tartozik az Indiai szubkontinenshez.[4] Jicsing a szarvásztiváda alá sorolta a mahísászaka, dharmaguptaka és kásjapíja szektákat, amelyek nem voltak jelentősek "India öt részén", hanem csak Oddijánában, Khotanban és Kucsában.[5]
Gréko-buddhizmus[szerkesztés]
.jpeg)
A buddhizmus Közép-Ázsiában az ókori görög filozófia és az indiai buddhizmus szinkretizmusával kezdődött, ahogy Nagy Sándor új birodalmával kialakult a hellenisztikus civilizáció (Görög-Baktria i. e. 250 - i. e. 125 és Indo-görög királyság i. e. 180 - i. sz. 10.), amely érintette a mai Afganisztán, Pakisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán területeit. Lásd gréko-buddhizmus és Dajuan (Ta-juan; kínaiul: 大宛, szó szerint a "Nagy Iónok"). A későbbi Kusán Birodalom felvette a görög ábécét (baktriai nyelv), a gréko-buddhista művészet formáit és pénzérméit és ezeknek a hellenisztikus királyságoknak a gréko-buddhista vallását.
Gautama Buddha legelső antropomorfikus megjelenítését gyakran tulajdonítják a gréko-buddhista kölcsönhatás eredményének. Ezelőtt az újítás előtt a buddhista művészet "anikonikus" volt: a Buddhát csak szimbólumokon keresztül ábrázolták (üres trón, bódhifa, Buddha lábnyomok, dharma kerék stb.). Buddha emberszerű ábrázolásának kerülése és a kifinomult anikonikus szimbólumok kialakulása valószínűleg Buddha egyik tanításával áll összefüggésben. A Dígha-nikájában Buddha nem tanácsolja testének ábrázolását miután elhunyt.[6]
A görögök kísérelték meg először szoborként megformázni Buddhát, mivel ők valószínűleg már nem érezték ezt a kötöttséget, ráadásul ez nem állt távol az ő kultúrájuktól.[7] Az ókori világ sok részén a görögök szinkretikus istenségeket hoztak létre, amelyek a vallásos figyelem általános részévé válhattak a különböző hagyományokhoz tartozó lakosság számára. Az egyik közismert példa Szerápisz isten, amelyet I. Ptolemaiosz vezetett be Egyiptomban. Szerápiszt a görög és egyiptomi istenek ötvözetéből hozták létre. A görögök számára teljesen természetes volt, hogy Indiában is létrehoztak egy szinkretikus, közös istenséget, amely magában hordozta a görög isten-király (Apollón), valamint Buddha fizikai jellemzőit.
Buddha legelső megjelenítésének sok stilisztikai eleme árulkodik a görög behatásról. Úgy tűnik, hogy a görög himation[8] (egyetlen négyszögletes textildarabból redőzött, mindkét vállat eltakaró köpeny vagy lepel: a buddhista alakokat ezelőtt az újítás előtt mindig egy dhoti ágyékkötőben ábrázolták), a glória, a kontraposzt testhelyzet (lásd: 1-2. századi gandhárai álló Buddhák[9]), a stilizált földközi-tengeri göndör haj és a fejtetőn lévő bóbita, mind a Belvederei Apollón (i. e. 330) stílusából indultak ki,[10] és az arc arányosságát erőteljes realizmus hatja át (lásd: ókori görög művészet). Néhány álló Buddha (ahogy a képen is) megformálása is speciális görög technikával készült. A kezeket és olykor a lábakat is márványból készítették, hogy növeljék a realisztikus hatást. A test további részeit más anyagból készítették.
Kusán Birodalom[szerkesztés]
Amikor Közép-Ázsiában Kaniska király uralomra került 78-ban, új időszámítást vezetett be, amely felváltotta a szeleukida időszakot. A kusán kor alatt Közép-Ázsiában számos vallási rendszer létezett. Ezek közé tartozott Mitra és Anahit kultusza, a zoroasztrizmus panteon (Ahura Mazdá, Veretzanga stb.), a görög panteon (Zeusz, Héliosz, Helené stb.) és a helyi hősök kultusza. A buddhizmus követőit kitiltották Iránból a 2-3. században, akik Közép-Ázsia más részein találtak menedéket. A kínai történelmi krónikák szerint a buddhizmus 147-ben érkezett Kínába a "nagy jüe dzsi" országából és a kusán hittérítőknek köszönhetően a buddhizmus lett a kínai császár (Sárga Császár - 147-167) hivatalos vallása is.
A Khorezm (Bazaar-Kala, Gyaur-Kala, Gyaz-Kala) és a Szogd (tali-barzu, Zohak-i-Maron kastély, Er-Kurgan és egyéb) körzetében végzett ásatások során felfedezték, hogy sok település és kastély a Kusán Birodalom idejéről való. A legtöbb buddhista kultúrára vonatkozó leletet azonban Tokharisztánban találták.[11][12]
A 2. század közepén Kaniska király idején a Kusán Birodalom benyomult Közép-Ázsiába, elfoglalva Kasgart, Hotant, Jarkant, Tarim-medence és a mai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület. Ennek következményeképpen a kulturális kapcsolatok rendkívül felerősödtek a térségben és a közép-ázsiai buddhista hittérítők is hamarosan buzgón serénykedtek Lojang és Nanking városok területén. Rengeteg fordítás történt ebben az időszakban. Támogatták egyszerre a hínajána és a mahájána iratokat.
Khotan[szerkesztés]
Az ősi Hotan Királyság a világ egyik legkorábbi buddhista állama volt, kulturális híd, amelyen keresztül a buddhista kultúra és a tanok elterjedtek Indiából Kínába.[13] Fővárosa a mai Hotantól nyugatra helyezkedett el. A királyság lakossága, Kasgarhoz és Jarkandhoz hasonlóan, az iráni szaka nyelvet beszélte.
A rendelkezésre álló maradványok alapján arra következtetnek a tudósok, hogy a Hotanba induló első buddhista missziókat a dharmaguptaka szekta szerzetesei hajtották végre.[14] A 3. századra már néhány mahájána szöveget is ismertek Khotánban, amelyről Csu Sihszing szerzetes számolt be.[15]
Amikor a kínai Fa-hszien szerzetes Hotanon keresztülvándorolt, feljegyezte, hogy ott mindenki buddhista volt. Az ő krónikái szerint 14 fő kolostor létezett a térségben, amelyek közül a legfontosabbakban meg is szállt. A Gomatí kolostor 3000 mahájána szerzetes számára nyújtott lakóhelyet.[16] Amikor később, a 7. században Hszüan-cang szerzetes is átutazott a királyságon, akkor a király elébe jött a Khotáni határra, hogy üdvözölje. Elkísérték a fővárosba és a szarvásztiváda szekta egyik kolostorában szállásolták el.[16] Hszuan Csang mintegy száz kolostorról ír Khotánban, összesen 5000 szerzetessel, akik mind a mahájánát tanulmányozták.[16]
A Tang-dinasztia után Hotan szövetségre lépett Tunhuang uralkodóival, amelynek kapcsán szoros kapcsolatok alakultak ki az ottani buddhista központtal. A hotani királyi család beházasodott a tunhuangi felsőbb körökbe. Támogatták az ottani buddhista templomegyüttest és pénzt adományoztak azért, hogy portréjukat felfessék a Mokao-barlangtemplomok falára.
Sansan[szerkesztés]
A buddhizmus virágzott a Sansan Királyságban. Egy karosti írással készült kéziratot találtak Endere ásatási területen, amelyeket a 3. század környékén írták. A felirat tanúsága szerint a sansani király a mahájána követője volt.[17] Ez a király feltehetően Amgoka volt, aki a Sansan Királyság leghatalmasabb uralkodója volt.[17]
Buddhizmus Perzsiában[szerkesztés]
A buddhista Indo-görög királyság egyes részei és az azt követő Kusán Birodalom is perzsa nyelvű volt. A híres balkhi perzsa buddhista kolostort, a Nava-vihárát 663-ban elfoglalták a muszlimok, azonban még egy évszázadig tovább tudott működni az Abbászida Kalifátusban. 715-ben viszont egy felkelést követően a muszlimok elpusztították az épületeket és sok perzsa buddhista szerzetes menekült el a selyemút mentén Khotánba és még tovább. Jó néhány perzsa nyelven beszélő buddhista szerzetes - közöttük An Si-kao és Bódhidharma játszott kulcs szerepet a buddhizmus terjedésében a selyemúton valamint a buddhizmus bevezetésében Kínában. A Nava-vihára örökletes adminisztrátorai a balkhi Barmakid család tagjai a kolostor elpusztítása után a buddhizmust lecserélték az iszlámvallásra és fontos vezír rangot értek el a bagdadi Abbászida Kalifátus alatt.
A buddhisták százaléka az egyes országokban[szerkesztés]
A buddhisták százaléka bizonyos közép-ázsiai országokban különböző források alapján:
| Nemzeti lobogó | Ország | Népesség (2007) | Buddhisták %-a | Összes buddhista |
|---|---|---|---|---|
|
Kazahsztán | 15,422,000 | 0,5% [18] | 81,843 |
|
Kirgizisztán | 5,317,000 | 0,35% [19] | 18,610 |
|
Tádzsikisztán | 7,076,598 | 0,1% [20] | 7,076 |
|
Türkmenisztán | 5,097,028 | 0,1% [21] | 5,097 |
|
Üzbegisztán | 27,780,059 | 0,2% [22][23] | 55,560 |
| Total | 60,692,685 | 0,278% | 168,186 | |
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Willemen, Charles. Dessein, Bart. Cox, Collett. Sarvastivada Buddhist Scholasticism. 1997. p. 126
- ↑ Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. 278. o.
- ↑ Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. p. 489
- ↑ Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. 52. o.
- ↑ Yijing. Li Rongxi (fordító). Buddhist Monastic Traditions of Southern Asia. 2000. 19. o.
- ↑ "Due to the statement of the Master in the Dighanikaya disfavouring his representation in human form after the extinction of body, reluctance prevailed for some time". Also "Hinayanis opposed image worship of the Master due to canonical restrictions". R.C. Sharma, in "The Art of Mathura, India", Tokyo National Museum 2002, p.11
- ↑ Linssen, "Zen Living"
- ↑ www.tortenelemklub.com - Történelmi fogalmak. [2014. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 30.)
- ↑ Álló Buddha:Image Archiválva 2013. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Belvedere Apollo: Image Archiválva 2014. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ The History of Buddhism in India and central Asia. [2006. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 30.)
- ↑ About religion in Central Asia
- ↑ Khotan - Britannica Online Encyclopedia. Britannica.com. (Hozzáférés: 2012. április 6.)
- ↑ Heirman, Ann. Bumbacher, Stephan Peter. The Spread of Buddhism. 2007. p. 98
- ↑ Heirman, Ann. Bumbacher, Stephan Peter. The Spread of Buddhism. 2007. p. 100
- ↑ a b c Whitfield, Susan. The Silk Road: Trade, Travel, War and Faith. 2004. p. 35
- ↑ a b Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 31
- ↑ Religious Intelligence
- ↑ Religious Intelligence
- ↑ Religious Freedom Page. [2006. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 16.)
- ↑ Turkmenistan
- ↑ Religious Freedom Page. [2012. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 29.)
- ↑ Religious Intelligence
Bibliográfia[szerkesztés]
- Klimkeit, Hans-Joachim (1990). Buddhism in Turkish Central Asia, Numen 37, 53 - 69
- Puri, B. N. (1987). Buddhism in Central Asia, Delhi: Motilal Banarsidass
- Kudara, Kogi (2002). A Rough Sketch of Central Asian Buddhism, Pacific World 3rd series 4, 93-107
- Kudara, Kogi (2002). The Buddhist Culture of the Old Uigur Peoples, Pacific World 3rd series 4, 183-195