Budapest népessége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budapestiek a városligeti műjégpályán

Budapest népessége 2011. január 1-jén 1 733 685 fő volt, ami közel három évtizedes csökkenés után újra növekvő tendenciát mutat a csökkenő mértékű természetes fogyás és a növekvő bevándorlás következtében, a lakónépesség a 2007-es mélypont óta közel 40 000 fővel gyarapodott.[1] 2010. január 1-jén 889 757 lakást tartottak számon a főváros közigazgatási területén. Nyelvileg, etnikailag a népesség viszonylag homogénnek tekinthető, azonban az elmúlt húsz évben jelentősen növekedett a külföldiek és a romák aránya, előbbiek 4,4, utóbbiak 4,6%-kot képviselnek a főváros teljes lakosságából.[2] A budapesti agglomerációban 2010. január 1-jén 2 524 697 fő élt (az ország összlakosságának több, mint egynegyede), míg a budapesti várostérségben hozzávetőlegesen 3,5 millió fő[3], ezzel a magyar főváros a legnépesebb nagyvárosi övezet Kelet-Közép-Európában.

Anyanyelvi- és nemzetiségi megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korai újkor előtti időkből kevés forrás áll rendelkezésünkre Magyarország és a mai Budapest etnikai arculatáról, ezek közül az egyik a Magyar Királyi Kincstár 1494-95-ös, az egész országra kiterjedő összeírása. E szerint Buda, Pest, Óbuda és a főváros teljes mai területe magyar többségű volt, ahogy a mai agglomeráció is teljesen magyar nyelvterület volt. A 18. század elejére a török hódoltságra jellemző folyamatos háborúk és fosztogatások megváltoztatták a korábban egységes etnikai térszerkezetet, a települések egy része elpusztult, mások elvesztették magyar jellegüket, ahogy a főváros is. Az 1715-ös összeírás szerint Buda, Pest, Óbuda és Tétény német, Rákospalota magyar, Rákosszentmihály szlovák többségű volt, míg Csepel különböző délszláv néptöredékeknek adott otthont, akik fokozatos északra húzódása jellemezte a 150 éves megszállást. A mai Újpest, Újpalota, Rákosmente és Dél-Pest (Kispest, Pesterzsébet, Pestszentlőrinc, Pestszentimre, Soroksár) területe lakatlan pusztaként (deserta) volt nyilvántartva. A megfogyatkozott népesség pótlása már a török kiűzése után megindult a spontán, belső és országhatárokon átnyúló vándormozgalmaknak köszönhetően, az újratelepülést segítette a bécsi udvar és a különböző földesurak által szervezett telepítési akciók is, amelynek keretében főként katolikus németek ("svábok") érkeztek Buda környékére délnémet területekről és a Rajna-völgyéből, katolikus és evangélikus szlovákok ("tótok") a Felvidékről és kisebb részben, szervezetlenül katolikus magyarok a pusztítások által kevésbé érintett területekről (Nyugat-Dunántúl, Felvidék, Jászság, Palócföld). Az 1784-es, II. József-féle népszámlálás idejére jelentősen nem módosultak a nyelvi és etnikai viszonyok, azonban a betelepülések következtében a főváros és környékének német jellege erősödött, Csepel és a korábban lakatlan Soroksár is német többségű lett, Rákoscsabára szlovákok települtek.

A középkori, egységes etnikai térszerkezet visszarendeződése a 19. században indult meg, ennek kiváltó okaként az iparosodás kezdetét és ennek nyomán fellépő tömeges belső vándorlást nevezhetjük meg. A Mezőföld és az Alföld középső és déli, lakatlan területeinek újratelepülése miatt népességrobbanás következett be a magyarság körében, arányuk és számuk e miatt gyorsabban növekedett a többi nemzetiségnél a 19. század folyamán. A gyors természetes szaporulat következtében a magyar agrártársadalom a kiegyezés idejére már a túlnépesedés jeleit mutatta, a magyarságon belül volt a legmagasabb a földnélküliek, agrárproletárok aránya, e miatt az ország legnagyobb nemzetisége nagyobb arányban kapcsolódott be a városiasodás folyamatába, ez járult hozzá legnagyobb mértékben a főváros gyors elmagyarosodásához.[4] Ezek a magyar anyanyelvű, mezőgazdasági közösségek jelentették a meginduló ipari fejlődés során rövid idő alatt milliós, majd kétmilliós várossá hízó Budapest legfőbb népességellátóját egészen az 1970-es évekig. Az 1880-as népszámlálás idejére az 1873-ban megalakult Budapest székesfőváros magyar többségűvé vált, azonban néhány környék (Óbuda, Tétény, Csepel) még a századfordulóig megőrizte német jellegét. Az 1880 és 1910 közötti időszakot a magyar nyelv általános elterjedése és egyeduralkodóvá válása jellemezte. A magyarság aránya 30 év alatt 56,75%-ról 85,9%-ra növekedett, ezzel szemben a németek aránya 34,3%-ról 9%-ra, a szlovákoké 6,1%-ról 2,3%-ra csökkent. E mellett a németek 72,5%-a, a szlovákoknak pedig 79,7%-a beszélte a magyar nyelvet. A magyar nyelvet legnagyobb mértékben a reformátusok beszélték, míg a németet az izraeliták. 1910-ben egy budapesti lakos átlagosan 1,69 nyelvet beszélt, ezen belül a budapesti magyarok átlagosan 1,62 nyelvet beszéltek, ami alacsonyabb volt a városi átlagnál, mivel az addigra egynyelvűvé vált városban nem voltak rászorulva más nyelv ismeretére. Az első világháború, a forradalmak és országot csapásként érő Trianoni békeszerződés sem tudta megállítani Budapest további fokozatos, végül a második világháború kezdetére teljessé váló elmagyarosodását.

Anyanyelvi megoszlás 1715 és 1891 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[5]

1715 1737 1750 1851 1881 1891
magyar 19,4% 22,5% 22,2% 36,6% 55,1% 67,15%
német 55,6% 57,8% 55,2% 56,4% 33,3% 23,7%
szlovák 2,2% 5,6% 6,5% 5,0% 6,0% 5,6%
egyéb 22,8% 14,1% 16,1% 2,0% 2,8% 5,6%

Anyanyelvi megoszlás 1880 és 1949 között Budapest korabeli területén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[6] [7]

Anyanyelvi megoszlás
Évszám Összesen Magyar Német Szlovák Egyéb, ismeretlen
1880 355 682 201 776 (56,7%) 122 155 (34,3%) 21 871 (6,1%) 9880
1890 486 671 326 533 (67,1%) 115 573 (23,7%) 27 126 (5,6%) 17 439
1900 703 448 559 965 (79,6%) 98 515 (14,0%) 24 091 (3,4%) 20 877
1910 880 371 756 070 (85,9%) 78 882 (9,0%) 20 359 (2,3%) 25 060
1920 928 996 837 858 (90,2%) 60 425 (6,5%) 14 011 (1,5%) 16 702
1930 1 006 184 928 950 (92,3%) 38 460 (3,8%) 7764 (0,8%) 31 010
1941 1 164 963 1 130 050 (97,0%) 22 586 (1,9%) 3476 (0,3%) 8851
1949 1 057 912 1 046 927 (99,0%) 2702 (0,3%) 1382 (0,1%) 6901

Anyanyelvi megoszlás 1880 és 2001 között Budapest mai területén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[8] [9] [10] [11]

Anyanyelvi megoszlás
Évszám Összesen Magyar Német Szlovák Egyéb, ismeretlen
1880 402 706 227 894 (56,7%) 138 423 (34,4%) 25 637 (6,4%) 10 752
1890 560 079 346 239 (61,8%) 141 514 (25,3%) 32 500 (5,8%) 39 826
1900 861 434 670 444 (77,8%) 132 988 (15,4%) 31 094 (3,6%) 26 908
1910 1 110 453 954 366 (85,9%) 102 184 (9,2%) 25 052 (2,3%) 28 851
1920 1 232 026 1 107 279 (89,9%) 86 853 (7,0%) 17 560 (1,4%) 20 334
1930 1 442 869 1 355 129 (93,9%) 62 613 (4,3%) 10 647 (0,7%) 14 480
1941 1 712 791 1 654 202 (96,6%) 42 432 (2,5%) 4762 (0,3%) 11 395
1949 1 590 316 1 576 551 (99,1%) 3106 (0,2%) 1882 (0,1%) 8777
1960 1 804 606 1 787 692 (99,1%) 4773 (0,3%) 1688 (0,1%) 10 543
1970 1 945 083 1 923 789 (98,9%) 4911 (0,3%) 1459 (0,1%) 14 924
1980 2 059 347 2 043 204 (99,2%) 2924 (0,1%) 1054 (0,1%) 12 165
1990 2 016 774 1 997 611 (99,0%) 2887 (0,1%) 934 (0,0%) 15 342
2001 1 777 921 1 617 717 (91,0%) 3505 (0,2%) 1513 (0,1%) 155 186[12]

Nemzetiségi megoszlás 1941 és 2001 között Budapest mai területén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[9] [10] [13]

Nemzetiségi megoszlás
Évszám Összesen Magyar Német Szlovák Cigány Egyéb, ismeretlen
1941 1 712 791 1 680 526 (98,1%) 17 141 (1,0%) 2550 (0,1%) 589 (0,0%) 11 985
1949 1 590 316 1 567 549 (98,6%) 735 (0,0%) 1210 (0,1%) 704 (0,0%) 20 118
1960 1 804 606 1 791 543 (99,3%) 1765 (0,1%) 970 (0,1%) 1583 (0,1%) 8745
1980 2 059 347 2 046 356 (99,4%) 1671 (0,1%) 686 (0,0%) 1040 (0,1%) 9594
1990 2 016 774 1 997 611 (99,0%) 2609 (0,1%) 802 (0,0%) 8123 (0,4%) 7629
2001 1 777 921 1 603 511 (90,2%) 7014 (0,4%) 1528 (0,1%) 12 266 (0,7%) 153 602[14]

Felekezeti megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pest lakosainak vallás szerinti megoszlása az egyes városrészekben, 1822-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[15]

városrész lelkész katolikus görögkeleti evangélikus református izraelita összesen
Belváros 117 10600 665 443 405 138 12368
Lipótváros 4 4321 244 343 137 502 5571
Terézváros[16] 4 12756 77 217 131 2843 16028
Józsefváros 8 9835 3 202 181 2 10331
Ferencváros - 3616 46 108 129 8 3907
összesen 133 41128 (85,5%) 1035 (2,2%) 1313 (2,7%) 1003 (2,1%) 3493 (7,3%) 48105

A népesség felekezeti megoszlása 1869 és 2001 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[6] [17] [18] [19]

Felekezeti megoszlás
Évszám Összesen Római katolikus Izraelita Református Evangélikus Görög katolikus Görögkeleti Egyéb, ismeretlen
1869 270 476 195 624 (72,3%) 44 890 (16,6%) 13 008 (4,8%) 14 316 (5,3%) n.a. 1838 (0,7%) 800
1880 355 682 239 723 (67,4%) 70 227 (19,7%) 21 655 (6,1%) 19 716 (5,5%) 1127 (0,3%) 1787 (0,5%) 1347
1890 486 671 314 835 (64,7%) 102 377 (21%) 36 112 (7,4%) 27 224 (5,6%) 2837 (0,6%) 2559 (0,5%) 1544
1900 703 448 427 112 (60,7%) 166 198 (23,6%) 62 837 (8,9%) 37 170 (5,3%) 5386 (0,8%) 3201 (0,5%) 561
1910 880 371 526 151 (59,8%) 203 687 (23,1%) 86 990 (9,9%) 43 562 (4,9%) 9428 (1,1%) 6962 (0,8%) 3591
1920 928 996 548 727 (59,1%) 215 512 (23,2%) 101 124 (10,9%) 44 894 (4,8%) 10 065 (1,1%) 4346 (0,5%) 4328
1930 1 006 184 611 220 (60,7%) 204 371 (20,3%) 121 802 (12,1%) 49 984 (5%) 10 577 (1,1%) 4088 (0,4%) 4142
1941 1 164 963 734 901 (63,1%) 184 453 (15,8%) 158 324 (13,6%) 61 817 (5,3%) 15 744 (1,4%) 4455 (0,4%) 5269
1949 1 057 912 713 124 (67,4%) 96 537 (9,1%) 160 167 (15,1%) 55 931 (5,3%) 16 348 (1,5%) 4823 (0,5%) 10 973
1949[20] 1 589 065 1 109 345 (69,8%) 101 258 (6,4%) 247 060 (15,5%) 85 960 (5,4%) 23 286 (1,5%) 6509 (0,4%) 15 647
2001 1 777 921 808 460 (45,8%) 9468 (0,5%) 224 169 (12,6%) 46 449 (2,6%) 28 901 (1,6%) 3823 (0,2%) 656 651 (36,9%)[21]

A népesség területi származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[22] [23]

A népesség születési hely szerint
Évszám Összesen Budapest[24] Pest megye Vidéki Magyarország[25] Külföld és ismeretlen
1880 360 551 151 981 (42,2%) 28 311 (7,9%) 140 118 (38,9%) 40 141 (11,1%)
1890 491 938 187 796 (38,2%) 39 811 (8,1%) 221 524 (45,0%) 42 807 (8,7%)
1900 732 322 259 829 (35,5%) 57 180 (7,8%) 361 561 (49,4%) 53 752 (7,3%)
1910 880 371 311 107 (35,4%) 71 152 (8,1%) 448 271 (50,1%) 49 841 (5,7%)
1920 928 996 381 357 (41,1%) 68 500 (7,4%) 433 918 (46,7%) 45 221 (4,9%)
1930 1 006 184 379 466 (37,7%) 88 099 (8,8%) 502 535 (49,9%) 36 075 (3,6%)
A népesség születéskori lakóhelye
Évszám Összesen Budapest Vidéki Magyarország Külföld
2001 1 777 921 822 663 (46,3%) 867 512 (48,8%) 87 746 (4,9%)

A főváros legjelentősebb népességellátói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Születési hely (vármegye, 1930)[26] Népesség száma (fő) Születéskori lakóhely (megye, 2001) Népesség száma (fő)
Pest-Pilis-Solt-Kiskun 88 108 Pest 93 665
Fejér 37 056 Szabolcs-Szatmár-Bereg 59 823
Jász-Nagykun-Szolnok 26 861 Borsod-Abaúj-Zemplén 48 472
Zala 24 624 Jász-Nagykun-Szolnok 44 850
Vas 22 949 Hajdú-Bihar 38 145
Veszprém 21 126 Bács-Kiskun 36 143
Tolna 17 737 Békés 31 391
Somogy 16 941 Fejér 26 868
Komárom 16 903 Heves 25 466
Bács-Bodrog 15 753 Veszprém 22 332
Heves 15 665 Zala 20 073
Nyitra 14 226 Csongrád 19 955
Nógrád 13 009 Somogy 19 423

Népességnövekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[27]

Időszak Természetes szaporodás Vándorlási különbözet Tényleges szaporodás Népesség az időszak végén
1877-1880 2539 59 020 61 559 370 767
1881-1890 17 227 118 390 135 617 506 387
1891-1900 68 296 158 678 226 974 733 385
1901-1910 65 553 81 460 147 013 880 371
1911-1920 17 731 30 894 48 625 928 996
1921-1930 2704 74 484 77 188 1 006 184
1931-1941 -9111 167 890 158 779 1 164 963
1941-1944 5714 65 243 70 957 1 235 920
1944-1945 -24 401 -378 719 -403 120 832 800
1945-1947 -4429 245 073 240 644 1 073 444
1877-1947 141 823 622 413 764 236 1 073 444

Lakásállomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36]

A rendes, lakott lakások szobaszám szerinti megoszlása Budapest korabeli területén 1880 és 1941 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Lakások száma 1 szobás 2 szobás 3 szobás 4 és több szobás Egyéb lakóegység Száz lakásra jutó lakó
1880 68 535 42 508 (62,0%) 14 188 (20,7%) 6037 (8,8%) 5802 (8,2%) 0 519
1890 94 359 58 207 (61,7%) 19 591 (20,8%) 8260 (8,8%) 8301 (8,8%) 0 516
1900 144 125 84 757 (58,8%) 34 403 (23,9%) 14 086 (9,8%) 10 879 (7,5%) 0 488
1910 169 034 92 825 (54,9%) 41 376 (24,5%) 18 424 (10,8%) 16 034 (9,5%) 475 (0,3%) 521
1920 203 993 107 483 (52,7%) 54 282 (26,6%) 24 346 (11,9%) 17 168 (8,4%) 714 (0,4%) 455
1930 239 508 127 187 (53,1%) 63 715 (26,6%) 28 044 (11,7%) 19 811 (8,3%) 751 (0,3%) 420
1941 283 025 152 398 (53,8%) 78 191 (27,6%) 32 401 (11,4%) 18 717 (6,6%) 1318 (0,5%) 412

A lakások szobaszám szerinti megoszlása Budapest mai területén 1949 és 2001 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Lakások száma 1 szobás 2 szobás 3 szobás 4 és több szobás Egyéb lakóegység Száz lakásra jutó lakó
1949 464 217 285 505 (61,5%) 124 098 (26,7%) 36 304 (7,8%) 12 670 (2,7%) 5640 (1,2%) 343
1960 535 855 322 575 (60,2%) 165 224 (30,8%) 37 556 (7,0%) 8912 (1,7%) 1588 (0,3%) 337
1970 619 414 302 220 (49,1%) 219 090 (35,4%) 74 042 (12,0%) 22 075 (3,6%) 5 323
1980 709 429 252 774 (35,6%) 332 661 (46,9%) 105 489 (14,9%) 18 505 (2,6%) 0 290
1990 775 523 189 755 (24,5%) 314 244 (40,5%) 199 602 (25,7%) 71 922 (9,3%) 0 260
2001 820 977 176 683 (21,5%) 325 082 (39,6%) 219 960 (26,8%) 99 252 (12,1%) 0 217

A lakásállomány felszereltsége 1949 és 2001 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Lakások száma Hálózati vízvezetékkel Belső vízöblítéses WC-vel Közcsatornával Hálózati gázzal Villannyal
1949 464 217 304 932 (65,7%) 215 004 (46,3%) n.a. n.a. 416 263 (89,7%)
1960 535 855 390 634 (72,9%) 275 006 (51,3%) n.a. 230 282 (43,0%) 530 164 (98,9%)
1970 619 414 524 487 (84,7%) 395 406 (63,8%) 495 317 (80,0%) 323 366 (52,2%) 617 031 (99,6%)
1980 709 429 669 930 (94,4%) 569 631 (80,3%) 571 963 (80,6%) 458 513 (64,6%) 708 584 (99,9%)
1990 775 523 771 181 (99,4%) 703 610 (90,7%) 673 433 (86,8%) 611 267 (78,8%) n.a.
2001 820 977 815 994 (99,4%) 788 012 (95,9%) 750 579 (91,4%) 730 937 (89,0%) n.a.

Termékenység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapest korfája (2005)

[37]

Budapesten a népesség természetes reprodukciója (újratermelődése) az 1950-es évek vége óta nem biztosított, a 1956-os forradalom óta a halálozások száma kisebb időszakokat (1969 és 1974-77) leszámítva meghaladja a születésekét. A rendszerváltást követő első szabad választás évében a teljes termékenységi arányszám (TFR) 1,46 volt, ez 1990-ben messze a legalacsonyabb érték volt az országban (az alulról a második helyen álló Csongrád- és Vas megye értéke 1,75 volt). A lezajlott társadalmi-gazdasági változások negatívan befolyásolták a szülőképes korú nők termékenységét, az ezredfordulóra a TFR 1,05-re csökkent, ami pontosan fele az ideális 2,1-nek (egy nőnek élete során átlagosan 2,1 gyermeket kellene világra hoznia, hogy a népesség középtávon fennmaradjon). A 2000-es évek elején kis mértékben emelkedni kezdett a termékenység, ugyanis szülőképes korba érkeztek a Ratkó-unokák (az 1974-77 között születettek, lásd: korfa), így 2008-ra a TFR 1,18-ra emelkedett. Jelentősen emelkedett a szülő nők életkora, míg a rendszerváltás idején átlagosan 24,7 évesen szültek a budapesti nők, addig 2008-ban közel 30 éves korukban (29,9). A házasságon kívüli születések tekintetében figyelemreméltó konzervatív fordulat következett be, 1990-ben a fővárosban kiemelkedően magas volt a házasságon kívüli születések aránya (17,4%) a megyékhez és az országos átlaghoz képest, 2008-ra viszont az utolsók közé került a 33,4%-os aránnyal. A Duna egyértelmű választóvonalat jelent ebben a tekintetben is, a budai kerületekben szülő nők lényegesen nagyobb aránya házas mint a pestieké, a két szélsőértéket a Józsefváros (48,9%) és a II. kerület (22,6%) képviseli, a kedvezőbb társadalmi-gazdasági helyzetben lévő kerületekben alacsonyabb, míg a kevésbé fejlett városrészekben magas a házasságon kívüli születések aránya.

Budapest népessége 1910-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[38]

Az 1910-es népszámlálás alkalmával Budapesten (Kis-Budapesten) 880 371 főt írtak össze, ebből 418 968 fő polgári férfi, 446 767 fő polgári nő és 16 636 fő katona volt. 1000 férfire 1030 nő jutott, a legjelentősebb nőtöbblet a polgári IV. kerületben (mai Lipótváros és Újlipótváros) volt, ahol 1000 férfire 1220 nő jutott, ezzel szemben az ipari jellegű IX. és X. kerületben (Ferencváros és Kőbánya) férfitöbblet volt tapasztalható.

A legnépesebb kerület Erzsébetváros volt 181 863 lakossal (a mainál lényegesen tágabb kerülethetárok között), míg a legkisebb a Belváros 25 000 lakossal.

Az 1880-1910 közötti időszakban a nagymértékű bevándorlás következtében a budapesti születésűek aránya 42,75%-ról 35,34%-ra csökkent, a pest megyei születésűek aránya kis mértékben emelkedett (7,73%-ról 8,08%-ra), míg az egyéb magyarországi születésűek aránya rohamosan növekedett (37,92%-ról 50,26%-ra). A külföldi születésűek aránya folyamatosan csökkent.

Az összeírt 880 371 főből 526 151 (59,8%) római katolikus, 203 687 (23,1%) izraelita, 86 990 (9,9%) református és 43 526 (4,9%) evangélikus volt. Az 1880-1910 közötti időszakot a zsidók és reformátusok térnyerése jellemezte, míg a római katolikusok és az evangélikusok (akik korábban a város lakosságának túlnyomó többségét alkották) aránya folyamatosan csökkent.

Az 1880 és 1910 közötti időszakot a magyar nyelv általános elterjedése és egyeduralkodóvá válása jellemezte. A magyarság aránya 30 év alatt 56,75%-ról 85,9%-ra növekedett, ezzel szemben a németek aránya 34,3%-ról 9%-ra, a szlovákoké 6,1%-ról 2,3%-ra csökkent. Tekintve, hogy a németség és a szlovákság természetes szaporulata gyorsabb volt a magyarságénál ezek az arányváltozások hatalmas mértékű elmagyarosodást takarnak. E mellett a németek 72,5%-a, a szlovákoknak pedig 79,7%-a beszélte a magyar nyelvet. A magyar nyelvet legnagyobb mértékben a reformátusok beszélték, míg a németet az izraeliták. 1910-ben egy budapesti lakos átlagosan 1,69 nyelvet beszélt, ezen belül a budapesti magyarok átlagosan 1,62 nyelvet beszéltek, ami alacsonyabb volt a városi átlagnál, mivel az addigra egynyelvűvé vált városban nem voltak rászorulva más nyelv ismeretére.

1869-ben a lakosság 68,5%-a tudott írni-olvasni, ez az arány 1910-re 92,5%-ra emelkedett, Kőbányán és Óbudán volt a legkedvezőtlenebb (90% alatti), míg a legjobb a Belvárosban 95,9%-kal. A felekezetek tekintetében a műveltség foka az izraelitáknál volt a legmagasabb.

Az össznépesség 56%-a kereső, 44%-a eltartott volt. A keresőkön belül a legjelentősebb hányadot az ipari munkások képviselték (45,2%), így Budapest még Újpest és Csepel nélkül is ipari város volt. A gyári munkásokat messze lemaradva a kereskedelmi- és hitelintézeti alkalmazottak (15%), a közalkalmazottak és szabadfoglakozásúak (10,2%), házi cselédek (8,2%), közlekedési alkalmazottak (8,2%) és egyéb foglalkoztatottak (13,2%) követték, tehát a gyári munkásság, a cselédség és a kispolgárság alkotta a korabeli budapesti társadalom abszolút többségét.

Budapest leggyakoribb vezetéknevei 1910-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[39]

Auer, Balassa, Balázs, Bálint, Balla, Balogh, Barna, Bartha, Bartos, Bauer, Beck, Benedek, Berger, Berkovits, Biró, Blau, Bleier, Blum, Boros, Böhm, Braun, Breuer, Burger, Büchler, Csillag, Deák, Dénes, Deutsch, Eisler, Eugel, Erdélyi, Erdős, Faragó, Farkas, Fehér, Fekete, Ferenczy, Fischler, Fleischer, Fleischmann, Fodor, Frank, Frankl, Freund, Fried, Friedmann, Friedrich, Fuchs, Fülöp, Fürst, Gaál, Garai, Gáspár, Geiger, Gergely, Gerő, Glück, Goldberger, Goldstein, Gottlieb, Grossmann, Grosz, Gruber, Grün, Grünbaum, Grünfeld, Grünwald, Guttmann, Győri, Haas, Hahn, Hajdu, Hajós, Halász, Hartmann, Havas, Hegedüs, Heller, Herczeg, Hermann, Herz, Herzog, Hirsch, Hirschler, Hoffmann, Horváth, Huszár, Illés, Jankovics, Juhász, Kálmán, Kalmár, Kardos, Katona, Kaufmann, Kelemen, Keller, Kellner, Kemény, Kertész, Király, Kiss, Klein, Koch, Kocsis, Kohn, Kovács, Kozma, König, Kramer, Krausz, Kun, Láng, László, Laufer, Lázár, Lederer, Lengyel, Lévay, Löwinger, Löwy, Lukács, Lusztig, Magyar, Mandl, Markovits, Márkus, Mayer, Mészáros, Mezey, Molnár, Müller, Nagy, Nemes, Németh, Neumann, Novák, Oesterreicher, Oláh, Pálfi, Papp, Pfeifer, Pick, Pintér, Polacsek, Polgár, Politzer, Pollák, Popper, Rácz, Radó, Reich, Reiner, Reisz, Révész, Richter, Róna, Rónai, Rosenberg, Rosenfeld, Rosenthal, Rosenzweig, Róth, Rózsa, Salamon, Sándor, Schaffer, Schiller, Schlesinger, Schmidt, Schneider, Schön, Schönfeld, Schulz, Schwarz, Sebestyén, Simon, Singer, Sipos, Somogyi, Soós, Spiegel, Spitz, Spitzer, Stark, Stein, Steiner, Stern, Strasser, Strausz, Sugár, Szabó, Szalay, Szántó, Szász, Szegő, Székely, Szigeti, Szilágyi, Szűcs, Takács, Tolnai, Tolnai, Tóth, Török, Ungár, Vágó, Vajda, Várady, Varga, Vass, Végh, Virág, Vörös, Wagner, Wéber, Weinberger, Weiner, Weisz, Winkler, Wolf, Zimmermann

A magyarosodás folyamán a legtöbb magyarrá vált személy megtartotta korábbi családnevét[40], így megfigyelhető a német (sváb) és askenázi zsidó vezetéknevek gyakori előfordulása. Az elmúlt száz év folyamán a folyamatos bevándorlás és a holokauszt következtében bizonyos mértékben kicserélődött, és több névmagyarosítási hullámon átesett lakosság már főleg az egész magyarságra jellemző vezetékneveket visel.

Történelmi adatsorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapest népességszámának változása 1780 és 2008 között
A budapesti agglomeráció népességfejlődése 1870 és 2008 között (piros: Budapesti agglomeráció, zöld: Nagy-Budapest, kék: Budapesti elővárosi övezet)

Buda és Pest népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[27] [5]

Év Buda és Óbuda Pest Budapest
1720 9 600 2 600 12 200
1780 21 665 13 550 35 215
1787 24 873 22 417 47 290
1799 24 306 29 870 54 176
1810 24 910 35 349 60 259
1813 34 066 36 153 70 219
1821 33 281 45 318 78.599
1831 38 565 64 137 102 702
1841 38 974 68 266 107 240
1848 40 500 110 516 151 016
1851 50 127 127 935 178 062
1869 70 000 200 476 280 349
1873 69 573 227 294 296 867
1881 75 794 284 757 370 767
1886 85 701 326 316 422 557
1891 92 465 399 772 506 384

Nagy-Budapest népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Népesség
1870 302,085
1880 402,706
1890 560,079
1900 861,434
1910 1,110,453
1920 1,232,026
1930 1,442,869
1941 1,712,791
Év Népesség
1949 1,590,316
1960 1,804,606
1970 2,001,083
1980 2,059,226
1990 2,016,681
2001 1,777,921
2005 1,695,814
2010 1,721,556

A budapesti elővárosi övezet népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Népesség
1870 116,404
1880 127,850
1890 142,925
1900 166,192
1910 204,730
1920 227,423
1930 269,727
1941 312,611
Év Népesség
1949 307,566
1960 379,649
1970 479,242
1980 567,476
1990 562,759
2001 676,229
2005 724,488
2010 803,141

A budapesti agglomeráció népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Népesség
1870 418,490
1880 530,556
1890 703,004
1900 1,027,626
1910 1,315,183
1920 1,459,449
1930 1,712,596
1941 2,025,402
Év Népesség
1949 1,897,882
1960 2,184,255
1970 2,480,325
1980 2,626,702
1990 2,579,440
2001 2,454,150
2005 2,421,831
2010 2,524,697

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A népesség változó etnikai arculata Magyarország mai területén (térkép+adatsor+elemzés) (Kocsis Károly, Bottlik Zsolt, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest 2009, ISBN 978-963-9545-19-9)
  • Csapó Katalin - Karner Katalin: Budapest az egyesítéstől az 1930-as évekig, Budapest, 1999, ISBN 963-9001-36-8
  1. Népesség a település jogállása szerint, KSH 2011
  2. Növekszik Budapest népessége (Index.hu)
  3. Budapest - Mágnesrégió vagy mocsárvilág? A térség 'kreatív agya' lehet a főváros térsége, Népszabadság Online
  4. Dr. Tóth István: Magyarok szórványban és kisebbségben - Térbeni településföldrajzi elhelyezkedés kezdetektől 1945-ig
  5. ^ a b A Pallas nagy lexikona
  6. ^ a b Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve az 1944-1946. évekről, KSH, Bp. 1948, p. 14
  7. 1949. évi népszámlálás, 9. Demográfiai eredmények, KSH, Bp. 1950, p. 315
  8. 1960. évi népszámlálás, 3.e Budapest személyi és családi adatai, KSH, Bp. 1961, p. 42
  9. ^ a b 1980. évi népszámlálás, 1. Budapest adatai I., KSH, Bp. 1981, p. 25
  10. ^ a b 1990. évi népszámlálás, 23. Budapest adatai, KSH, Bp. 1992, p. 19
  11. 2001-es népszámlálás, a népesség anyanyelv szerint
  12. 128 309 fő nem adott választ és 11 232 fő ismeretlen.
  13. 2001-es népszámlálás, a népesség nemzetiség szerint
  14. 135 924 fő nem adott választ és 11 151 fő ismeretlen.
  15. Adressbuch der königlichen freyen Stadt Pesth, 1822.
  16. Mai Terézváros és Erzsébetváros
  17. 1949. évi népszámlálás, 9. Demográfiai eredmények, KSH, Bp. 1950, p. 324
  18. 1949. évi népszámlálás, vallási adatok településenként, KSH, Bp. 1995, p. 17
  19. A népesség vallás és felekezet szerint (2001-es népszámlálás)
  20. Nagy-Budapest területére vetítve
  21. Ebből 347 209 fő (19,5%) felekezeten kívüli és 267 959 fő (15,1%) nem adott választ.
  22. Dr. Thirring Lajos: Nagy-Budapest népessége, Statisztikai közlemények, Bp. 1935, p. 40, p. 50
  23. A népesség születéskori lakóhelye a tényleges lakóhely szerint (2001-es népszámlálás)
  24. A korabeli Budapest székesfőváros területe
  25. 1880 és 1910 között a korabeli Magyar Birodalom területe (Magyar Királyság + Horvát-Szlavón Királyság), 1920-ban és 1930-ban a volt Magyar Birodalom területére vetítve
  26. A trianoni békeszerződés előtti közigazgatási állapotoknak megfelelően.
  27. ^ a b Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve az 1944-1946. évekről, KSH, Bp. 1948, p. 12
  28. Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve 1941., KSH, Bp. 1941, p. 17
  29. Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve az 1944-1946. évekről, KSH, Bp. 1948, p. 7
  30. 1949. évi népszámlálás, 5. Részletes épület- és lakásstatisztikai eredmények, KSH, Bp. 1950, p. 88-89
  31. 1960. évi népszámlálás, 8. Lakások és lakóépületek adatai, KSH, Bp. 1963, p. 26-32
  32. 1970. évi népszámlálás, 26. Lakás és lakóépületi adatok I., KSH, Bp. 1973, p. 73
  33. 1980. évi népszámlálás, 30. A népesség és a lakások adatai a település nagyságcsoportja szerint, KSH, Bp. 1982, p. 115
  34. 1990. évi népszámlálás, 26. A lakások adatai, KSH, Bp. 1993, p. 260
  35. 2001-es népszámlálás, 4.4.2 A lakások és lakott üdülők szobaszáma, tulajdonjellege, használati jogcíme és helyiségei
  36. 2001-es népszámlálás, 4.4.5 A lakások és lakott üdülők felszereltsége
  37. A termékenység területi különbségei, 2009, KSH
  38. Budapest székes főváros Statisztikai és Közigazgatási Évkönyve 1909-1912, p. 12-17, KSH
  39. Budapesti czím- és lakjegyzék 1910, II. és III. kötet
  40. Kozma István: A névmagyarosítások története. A családnév-változtatások (História)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapest népessége témájú médiaállományokat.