Budapest Duna-hídjai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 47° 29′ 48″, k. h. 19° 02′ 27″

A Duna több részre osztja Budapest területét. A városrészeket 12 közúti és 2 vasúti híd köti össze egymással a folyó felett. Budapest Duna-hídjai és a budapesti Duna-ág hidak, a felszíni közúti közlekedést segítő legfontosabb építmények Magyarország fővárosának közlekedési rendszerében.[1] A hidak ugyanakkor minden más építménynél jobban jellemzik Budapest városképét. A fővárost elkerülő M0 körgyűrű kétszer is keresztezi a Duna fő ágát Budapest területén, északon a Szentendrei-szigetnél az 1659-es folyamkilométernél lévő Megyeri hídon keresztül. Délen pedig a Csepel-szigetnél, a Hárosi-öböl torkolatánál, az 1633-as folyamkilométernél [2] felépült Deák Ferenc hídnál.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókori és középkori hadi hidak Buda és Pest között a Dunán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első Dunán átívelő hidat az ókorban Marcus Ulpius Traianus római császár építtette az Al-Dunán Szörényvárnál (Turnu Severin) [3] , ahol az első dák-római háborúban (102), húsz hatalmas pillérre támaszkodó kőhidat veretett Apollodórosz római építésszel.

Aquincum (Aquinco) a római kori úthálózatot ábrázoló Tabula Peutingeriana térképen [4]

A mai Budapestnél volt ősidők óta az Alföldre vezető út révátkelője, amelyet a római kereskedők is használtak. De a római korban híd is épült a Dunán a 2. században, ami az aquincumi légiós tábort kötötte össze a barbárok lakta területtel, a barbaricummal és Pest ókori ősével, Contra-Aquincummal. A pannoniai limes-szakasz - Ripa Pannonica (Pannónia partja) - egyik fontos objektuma volt az az ókori fahíd, ami a mai Árpád hídtól valamivel északabbra állt és érintette a Margit-sziget északi csücskét. A Duna bal partján lévő hídfőnél volt Transaquincum, az Aquincummal szemben lévő és a hídfő védelmét szolgáló, ellenerőd.[5]

Antonio Bonfini, Mátyás király történetírója szerint, miután Zsigmond király 1408-ban végleg Budára költöztette udvarát, 1436-ban felvetette a Buda és Pest között létesítendő állandó híd gondolatát is, „a Duna parton, palotájával szemben nagy tornyot építtetett. Szándéka volt a Dunán keresztül óriási láncot húzni, mely a folyamot elzárta volna …” . Tervét elkezdte megvalósítani és megindította a hídépítő munkálatokat először a pesti hídfőnél, majd Budán egy tornyot emeltetett, de halála megakadályozta nagyszabású tervének véghezvitelét.[6][7]

Állandó kőhídról álmodott Mátyás király is „Abban is töri vala fejét, hogy Trajánus császár módjára kőhidat csináltatna a Dunára”."[8]

De faciendo in Danubio ponte (etsi per vitam licuisset, fortasse prestitisset) Traiani Cesaris invitatus exemplo, qui prope Sinderoviam marmoreo Istrum ponte traiecit, cuius nonnulle adhuc pyle supersunt, cogitabat. Addebat animum architectura, quam tribus sane mensibus Antonius Bonfinis in Latinam e materna lingua traduxerat.
– Antonio Bonfini: Rerum Ungaricarum Decades
Azon gondolkozott (és ha élete engedi, minden bizonnyal meg is valósította volna), hogy hidat állít a Dunán, Traianus cézár példáján felbuzdulva, aki az Al-Dunán Szendrő mellett vezetett át márványhidat, melynek egynéhány pillére máig fennmaradt. Szándékában támogatta egy építészeti mű, amelyet Bonfini Antal kerek három hónap alatt anyanyelvéről latinra fordított.
Antonio Bonfini: Magyar történelem tizedei [9]

A mohácsi csatavesztést követő török hódoltság és az azt követő osztrák elnyomás miatt azonban, több mint négy évszázadot kellett várni arra, hogy a híd terve megvalósulhasson.[10] Időről-időre hajóhidat létesítettek a két város között. Szokollu Musztafa budai pasa, aki 1566-ban lett a budai vár kormányzója és akit 1578-ban a szultán parancsára megfojtottak, 1571-ben helyreállíttatta a hajóhidat „Az átkelés az összetorlódott kocsik, lovak miatt lassan és bajosan történt. Mindezen okok arra indították a pasát, hogy egy csodálatos hajóhidat készíttetett, melynek láttára az építőmesterek elbámultak.” [11] A törökök hajóhídjának budai hídfője a dunaparti vízi rondellánál volt, a mai Ybl Miklós tér magasságában.[12] Ez a híd aztán megsemmisült 1578. május 19-én, a nagy budai lőporrobbanás alkalmával.[13]

A Buda és Pest között létesített török hajóhídról Evlija Cselebi török utazó is híradást adott, amely ebben a korban elsősorban katonai jellegű létesítmény volt.

Buda várának Ali pasa-bástyája előtt a Duna folyón hosszú híd van, amely teljes hetven darab tömlőhajó fölé van hosszú gerendákból építve s a tömlőhajók láncokkal vannak egymáshoz kötve. Közepén négy hajó van, melyeket ha átmenő hajó érkezik, felnyitnak és bezárnak. A hídnak szolgálatával éppen háromszáz őr van megbízva. A híd hajóinak védelmezésére harminc budai katona van kirendelve s még külön negyven pesti katona ugyanazon védelemre.
– Evlija Cselebi

A törökök az ellenséges hajók támadásai ellen a Dunán keresztben kifeszített lánccal próbáltak védekezni. Azonban az 1602-es Buda és Pest elleni ostrom alkalmával a keresztény támadóknak sikerült gyújtóhajóval megsemmisíteniük a zárólánccal kombinált török hajóhidat. A törökök hídja véglegesen csak 1686-ban, Buda visszafoglalásakor pusztult el. Ekkor a visszavonuló pesti török helyőrség a hajóhidat felgyújtotta.[14]

A pest-budai hajóhíd 1766 és 1849 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carl Vasquez Pinos: A hajóhíd pesti hídfője a Vigadónál, 1837.

A Várhegy és a Gellért-hegy közötti szűk völgy megszabta az elsődleges dunai átkelés tengelyvonalát és ezzel mindkét Duna-parti városnak, Budának és Pestnek, meghatározta a fejlődési központját. A budai oldalon a Tabán volt a legrégibb településrész, a balparti Pestnek pedig az a legrégibb városrésze, amelyik a Tabánnal éppen átellenben van.

A török kiűzése után, a Buda és Pest közötti révátkelést kezdetben repülőhíd (lengőhíd) segítette, amely a víz erejének segítségével közlekedett a két part között, az 1676-tól működtetett repülőhíd hosszú kötelét a Duna medrének közepén rögzítették, több kisebb lehorgonyzott ladikhoz. A kötél másik végére erősített kompot a víz áramlásának ereje hajtotta át az egyik partról a másikra. Ez a lengőkomp Moller Vilmos bécsi ácsmester találmánya volt. Ez volt a "Hidas".[20]

William Henry Bartlett: A hajóhíd pesti hídfője, háttérben a budai vár, 1844.

Az első pontonokon álló hajóhíd, az 1766-ban Magyarország helytartójává kinevezett Albert Kázmér szász–tescheni herceg 1767-ben történt budai látogatásakor épült meg, amikor Mária Terézia rendelete alapján a helytartótanács felszólította a Hajózási Hivatalt, hogy a főherceg pesti tartózkodásának idejére gondoskodjék egy hajóhíd felállításáról. Később, ebből az alkalmi hídból lett az állandó pest-budai hajóhíd. A hajóhidat állandóan bővítették és évről évre felépítették a két testvérváros között, amelyeknek az építmény közös tulajdona lett. Ekkor a hajóhíd pesti hídfője a mai Türr István utca vonalában volt. A hajóhidat télen szét kellett szedni és a hajópajtában eltárolni, ezért az év téli hónapjaiban Pestet és Budát nem kötötte össze semmi. A forgalom csónakokon és kompokon történt mindaddig, amíg a jégzajlás azt meg nem akadályozta. A zordabb teleken néha jéghíd "épült". Amikor a Dunán kialakult a tartós jégpáncél és elég vastagnak és biztonságosnak bizonyult, kijelölték az átkelésre alkalmas helyet. Homokkal vagy szalmával szórták fel, hogy biztonságosabbá tegyék a közlekedést. Az így kialakított jéghidat helyenként ki is világították.[21] 1790-ben – több száz év után – ismét Budán hívtak össze országgyűlést. A Budára összehívott országgyűlésre érkező követek szállítását a régi hajóhíd már nem tudta kiszolgálni, ezért az országgyűlés idejére a hajóhídtól északra repülőhidat állítottak fel. Az 1790-ben épült új hajóhidat Franz Joseph Süftenegger passaui ácsmester építette. A hajóhíd 42 ponton hajón nyugodott és körülbelül a mai Deák Ferenc utca, Vigadó tér (Redoute [22]) magasságában került felállításra. 1830-tól 43 dereglyére volt erősítve a hajóhíd, hossza 422 m, szélessége 8,85 m volt, kétoldalt 1,1 m-es gyalogjárókkal, a kocsiút 6,65 m széles volt.

Franz Xaver Sandmann: Pest-Buda látképe a Gellérthegyről, 1853

Két szembe jövő szekér fért el rajta. Éjszaka 16 lámpa világította meg. Ez a híd szolgálta azután az átkelést egészen 1849-ig, a Lánchíd átadásáig. Két történelmi esemény fúződik a hajóhíd utolsó időszakához. 1848. március 15-én húszezer ember vonult át a hajóhídon Budára és vitte vissza a kiszabadított Táncsics Mihály kocsiját Pestre a forradalmi tömeg.[23] 1848. szeptember 25-én a császár által Magyarország katonai parancsnokává és ideiglenes nádorává kinevezett (a kinevezés magyar miniszteri ellenjegyzés nélkül történt) Lamberg Ferenc Fülöp gróf új hivatalának átvételére, szeptember 28-án megérkezett a magyar fővárosba. A magyar országgyűlés azonban érvénytelennek nyilvánította a kinevezést. Lamberg, a neki kijáró katonai kíséret nélkül, Batthyány Lajos miniszterelnököt kezdte keresni, hogy kinevezését vele ellenjegyeztesse, de a felheccelt és feldühödött tömeg a pest-budai hajóhídon felismerte és ott egy késszúrással valaki meggyilkolta.[24] Buda 1849-es ostrománál Alois Alnoch von Edelstadt osztrák ezredes, az elkeseredett osztrák védők egyike, 1849. május 21-én saját szivarjával robbantotta fel a még épülő Lánchídra hordott puskaporral teli ládákat. Ennek következtében a híd pályaszerkezete mintegy 25 méter hosszan súlyosan megsérült , de ezt a sérülést később kijavíttatták.[25]

Az első állandó híd, a Lánchíd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első állandó, Duna felett átívelő híd létrejöttét Buda és Pest városa között, gróf Széchenyi István, a „legnagyobb magyar” erős elhatározása és akarata hozta létre a reformkorban.

A Lánchíd budai hídfőjének jobb-oldali kőoroszlánja 1928 tavaszán

Széchenyi grandiózus víziója a magyar politikai életben döntő jelentőségű volt. A „Lánchíd” létesítésének ötlete és az azt követő nemzeti lelkesedés volt az első, ahol megtört a nemesi adómentesség sok-sok évszázados tabuja. Széchenyi már 1828-ban foglalkozni kezdett a budapesti híd kérdésével. A tökéletlen hajóhíd akadályozta a dunai gőzhajózást is.

A Lánchíd éjszakai fényárban
A Lánchíd éjszakai fényárban

Ha hajó haladt át Pest-Budánál a Dunán, akkor szükség volt a mozgatható elemek időnkénti szétnyitására, és a hajók átengedésére. Vagy a hajóknak kellett várakozniuk a híd szétnyitására - vagy pedig az átkelni szándékozóknak a hajók áthaladására. Az állandó hidat nagy jelentőségű eszköznek tekintette fő céljának a megvalósítása szempontjából, hogy a főváros kulturális és közgazdasági tekintetben is az ország valódi központjává válhasson.

Széchenyi 1829-ben bemutatta nádornak az állandó híd vázlatos tervét, aki ettől fogva a híd ügyének egyik leglelkesebb támogatója lett. 1832-ben megalakította a buda-pesti hídegyesületet, aminek az égisze alatt hozzáfogott a híd megépítésének technikai és pénzügyi lebonyolításához.

A Lánchíd volt az első olyan közösségi létesítmény Magyarországon, ahol a jobbágynak, a földesúrnak és a polgárnak egyaránt meg kellett fizetnie a hídpénzt. Az erről szóló törvényt az 1832–36-os pozsonyi országgyűlésen, 1836-ban fogadták el a képviselők. Elsőnek a pesti oldal alapgödre lett kész, itt tartották a Lánchíd alapkőletételét 1842. augusztus 24-én.

Az Országon keresztül folyó Duna jobb és bal partjai között szükséges szakadatlan közösülés fenntartása végett Buda és Pest Városok között állandó hídnak építése határoztatik.

A törvény végrehajtására azonban már csak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után kerülhetett sor, miután különös módon az elkészült új hidat, Julius Jacob von Haynau osztrák hadvezér, a magyar szabadságharc vérbefojtója felavatta.[27]

A Lánchíd szerkezete: a háromnyílású, kőpilléres, merevítőtartós függőhíd teljes hossza 380 méter, szélső nyílásaié 88,7, a középső nyílása 202,6 méter. A hídpálya szélessége 14,5 méter, ebből a kocsiútra 6,45, a kétoldali gyalogjárókra 2,2-2,2 méter esik. A még hiányzó szélességet a kocsiút és a járdák között elhelyezkedő főtartók foglalják el. A híd vasszerkezete 5194 tonna.A pillérek alapjai a Duna medrében egészen a teherbíró talajig lenyúlnak (a hídfőknél 5,14, a budai pillérnél 12,60, a pestinél 7,30 méterre a nulla vízszint alá). A mederpillérek magassága a nulla vízszint fölött 48 méter, a kőépítmény összmagassága tehát több mint 55, illetve 60 méter.[28]

Az állandó Duna-hidak születésének kronológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valamennyi budapesti Duna-híd építését a magyar törvényhozás rendelete alapján kezdték el. A létesítésüket kimondó törvénycikkek nyomán kezdték meg a tervezést, majd a kivitelezést.

Előtte a folyam, az új híd,

Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré „Szűz-Szent-Margit” nevet.

– Arany János: Hídavatás (részlet)
Az elpusztult Erzsébet híd budai hídfője
Az ideiglenes Petőfi pontonhíd
Az új Erzsébet híd budai hídfője
Az állandó Duna-hidak születésének kronológiája
Híd átadásának dátuma Duna-híd Építést elrendelő törvény Megjegyzés
1849. november 20. Széchenyi lánchíd 1836. évi XXVI. törvénycikk [29] Eredeti neve: Lánchíd
1876. április 30. Margit híd 1870. évi X. törvénycikk [30]
1896. október 4. Szabadság híd 1893. évi XIV. törvénycikk [31] Eredeti neve: Ferenc József híd
1903. október 16. Erzsébet híd 1893. évi XIV. törvénycikk [32]
1937. szeptember 12.[33] Petőfi híd 1930. évi XI. törvénycikk [34] Eredeti neve: Horthy Miklós híd

A második világháború hídpusztulásainak kronológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1944. november 4. - a Margit hidat felrobbantották.
  • 1944. december 29. - a két vasúti hidat felrobbantották.
  • 1945. január 14. - a Horthy Miklós hidat felrobbantották.
  • 1945. január 16. - a Ferenc József híd középső részét felrobbantották.
  • 1945. január 18. - a Lánchidat és az Erzsébet hidat felrobbantották.

Szükséghidak építésének és lebontásának kronológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháborúban elpuszult hidak helyett 1945-46-ban szükséghidak épültek Budapesten [35]

  • 1945. március 17. - A Margit híd mellett ideiglenes hidat vertek
  • 1945. március-április - A Fővám térnél és a Boráros térnél a hidak roncsaira szükséghidat tettek.
  • 1945. április 26. - Katonai szükséghíd készült az Összekötő vasúti hídnál.
  • 1945. november 18. - Az Erzsébet híd mellett a pesti Petőfi-térről a budai Döbrentei térig az elpusztult Erzsébet-híd pótlására pontonhíd („Petőfi-Böske") épült [36]
  • 1946. január 11. - Az ideiglenesen elkészült szükséghidakat elsodorta a jégzajlás, megszakadt az összeköttetés Pest és Buda között.
  • 1946. március 15. - Hét hónap alatt elkészült a félállandó Kossuth híd.
  • 1946. május - Felépült a Margit híd mellett a „Manci" elnevezésű pontonhíd, ami a Lukács fürdő kertjétől, a Margitszigeten át, a (mai) Radnóti Miklós utcáig vezetett.
  • 1948. augusztus - a feleslegessé vált ideiglenes "Manci" nevű pontonhidat elbontották.
  • 1949. - a „Petőfi-Böske" pontonhidat a Lánchíd újjáépítése miatt elbontották.
  • 1960. - a Kossuth hidat lebontották.

A felrobbantott budapesti Duna-hidak újjáépítésének kronológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1946. augusztus 20. - megnyitották a forgalom számára az újjáépített Ferenc József hidat, egyúttal a Szabadság híd nevet adva a régi-új Duna-hídnak.
  • 1948. augusztus 1. - átadták az újjáépített Margit hidat.[37]
  • 1949. november 20. - az eredeti híd avatásának századik évfordulóján átadták az újjáépített Lánchidat.[38]
  • 1952. november 22. - megnyitották a forgalom előtt a volt Horthy Miklós hidat és ekkor nevezték el Petőfi Sándor magyar költőről az újjáépült hidat.

Új állandó Duna-hidak létrejötte Budapest területén a második világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Megyeri híd teljes hossza 1861,35 méter, amelyből a Nagy-Duna-ág felett átívelő szakasz hossza 591 méter
Híd átadásának dátuma Duna-híd Építést elrendelő törvény Megjegyzés
1950. november 7. Árpád híd 1908. évi XLVIII. törvénycikk [39] Eredeti neve: Sztálin híd
1964. november 21. Erzsébet híd
1990. november 16. Deák Ferenc híd 1985. évi VII. törvény [40] M0 déli híd
1995. október 30. Rákóczi híd 24/1992. (V. 26.) OGY országgyűlési határozat [41] Eredeti neve: Lágymányosi híd
2008. szeptember 30. Megyeri híd 2003. évi CXXVIII. törvény [42] M0 északi híd

Budapesti Duna-hidak rekonstrukciói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Széchenyi lánchíd
    • 1877-ben a híd szerkezetének vizsgálata eredményeként megállapították, hogy a fa pályaszerkezet, az öntöttvas kereszttartók és a saruk cserére, a láncok pedig megerősítésre szorulnak. Azonban erre akkor nem volt mód, így a híd első felújítási munkái csak jóval később, 1912-ben kezdődhettek el, amit 1915 végére fejeztek be. 1914. február 3-án a hidat lezárták a forgalom elől és elkezdődött a vasszerkezet bontása. A munkát állványhídról végezték, a hajózás számára csupán 48 méteres nyílást hagytak. A bontás előtt a láncok feszültségmentessé tétele a híd 26 cm-es megemelésével történt. A bontási munkálatok 1914 tavaszán befejeződtek; ősszel már az új láncok szerelése folyt, az állványhidat pedig el lehetett bontani a jégzajlás megindulása előtt.[43]
    • 1973-ban a hidat több hónapra lezárták, ekkor újraaszfaltozták, ellenőrizték a láncok anyagfáradását [44] , rozsdátlanították a korrodált acélszerkezeteket.
    • 19861988-ban felújították a Lánchidat a Budai Váralagúttal együtt. A felújítás tervezője az UVATERV (Út-, Vasúttervező Vállalat) , a generál kivitelező a Hídépítő Vállalat volt.
    • 1999-ben a Lánchíd építésének 150. évfordulójára egy új világítási rendszert szereltek fel a hídra. Június 19-én a Lánchíd 150. születésnapján avatták fel a GE Lighting Tungsram Rt. cég Budapestnek adományozott ajándékát. A világítás kialakítása során néhány helyen megváltoztatták a korábbi fényforrások számát a hídfőknél, az oroszlánok megvilágításánál és a pilonok két-két ol-dalán lévő címerek megvilágításában. Az új világítási rendszer energiaigénye 42,53 kW, lámpatest darabszáma 1438 lett. A legfontosabb változás a ceruza halogénlámpák kicserélése volt, modern kerámia fémhalogén lámpákra.[45]
  • Margit híd
    • 1935-1937 között a hidat déli irányban kiszélesítették, s így további két közúti sávot lehetett elhelyezni rajta. Ekkor középre helyezték az 1879 óta a hídon közlekedő villamos pályáját is.

Képek a budapesti Duna-hidakról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


A Duna-hidak múltja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Posta 1964-es kiadású „Erzsébet híd” blokkja és a „Budapest hídjai” bélyegsora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bélyegsort Vertel József tervezte, az Erzsébet híd blokk tervezője Füle Mihály [46][47].

A mai budapesti hidak képei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hídjai éltetik az ország fővárosát, www.sulinet.hu
  2. 073/Du/2010. számú Hajósoknak Szóló Hirdetmény A Duna 1632,000 – 1633,000 fkm. szakaszán a Déli M0 Hárosi-híd szélesítésével kapcsolatos hajózási tevékenységről.
  3. Elsüllyedt mult Víz alatti kulturális örökség Szerbiában
  4. Aquincum
  5. Németh Margit: A rákospataki híd és az aquincumi Duna-szakasz védelmének kérdései
  6. Páll Gábor: Budapesti hidak tőrténete
  7. Egy történelmi mellékszereplő: a budai folyami zárólánc
  8. Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak viselt dolgairól
  9. Antonio Bonfini: Magyar történelem tizedei
  10. A felvilágosodás gyümölcse
  11. [Magyar Történelmi Társulat: Századok, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1908.]
  12. Török Buda
  13. [Veress Endre - Szamosközy István: Musztafa budai basa álma, s a nagy lőpor-robbanás : Szamosközy István történeti feljegyzése In: Történelmi tár : 1. sorozat, ISSN , 1896. (19. évf.) 4. sz. ]
  14. Miltényi Miklós: Átkelés a Dunán - Hajóhidak Pest-Budán
  15. a képen jól látható a zárólánc a budai vár Duna-parti körbástyája és az 1815-ben, a város fejlesztése érdekében lebontott pesti Rondella között
  16. térképmetszet Harmanus van Loon
  17. Színesen megjelent a Braun és Hogenberg kiadó Civitates Orbis Terrarum VI című krónikájában 1617-ben
  18. a kép 23 hajón fekvő hajóhidat ábrázol, amely a pesti bástyafal északi sarokbástyájától indul ki és Budán a Duna-parti bástyafal közelében ér partot
  19. Hadtörténelmi Levéltár, Budapest
  20. Hidak a középkorban
  21. Mesél a befagyott Duna jege
  22. Redoute
  23. Katona Tamás történész előadása
  24. Hermann Róbert: A császár felelőssége – I. Ferenc József és a megtorlás
  25. Tóth mendemondák - A Lánchíd felrobbantása
  26. az 1700-as évek végén Binder János Fülöp, az első budai rézmetsző képén
  27. Haynau felavatja a Lánchidat
  28. Első állandó Duna-hidunk 150 éves
  29. 1836. évi XXVI. törvénycikk
  30. 1870. évi X. törvénycikk a Duna-folyamnak a főváros mellett szabályozásáról s a forgalom és közlekedés érdekében Buda-Pesten létesitendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről és e közmunkák végrehajtási közegeiről (magyar nyelven) (html). www.1000ev.hu
  31. 1893. évi XIV. törvénycikk
  32. 1893. évi XIV. törvénycikk a fő- és székvárosban két állami Duna-hid épitéséről
  33. A Horthy Miklós híd avatása, filmhiradok.nava.hu
  34. 1930. évi XI. törvénycikk
  35. A budapesti Duna-hidak - Időrendi áttekintés
  36. Elkészült az új Petőfi híd
  37. Rohammunkával épül a Margit híd, filmhiradok.nava.hu
  38. Megkezdték a Lánchíd újjáépítését, filmhiradok.nava.hu
  39. 1908. évi XLVIII. törvénycikk
  40. 1985. évi VII. törvény
  41. 24/1992. (V. 26.) OGY országgyűlési határozat
  42. 2003. évi CXXVIII. törvény
  43. Széchenyi Lánchíd – Az első állandó híd Pest és Buda között
  44. A Lánchíd egyik eredeti láncszeme a Magyar Nemzeti Múzeumban
  45. A Lánchíd díszvilágítása
  46. 1964. Erzsébet híd blokk
  47. Képmentő 72. rész: Lekicsinyített óriások NOL 2008. július 20.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halitzky Antal: Rövid értekezés egy Hídvárrul (De Monimento Pontu), melly a' pesti Duna parton a' régi római Aquincum, a' mostani Ó-Budának ellenében állott, és némely Vincentia névvel megkülönböztetett téglákrúl, mellyek az említett hídvárnak omladékaiban találtattak. MDCCCXX. (Tudományos gyűjtemény, 1820, III., 9-26.)
  • Szilágyi János: A Rákospatak menti erődítmény és fahíd. ArchÉrt 76, 1949.
  • Kalmár János: Duna-zárólánc a XVI. századból. Budapest, 1947.
  • Oprán Emese: Víz és társadalom Magyarországon, 1556-1722. In.: História. XXXII. évf., 6-7. sz., 28. p.
  • Edvi Illés Aladár: Budapest műszaki útmutatója, Pátria, Budapest, Terc, 2005.
  • Mihailich Győző: A XIX. és XX. századbeli magyar hídépítés története, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960.
  • dr. Gáll Imre: A budapesti Duna-hidak. Budapest: Hídépítő. 1984. ISBN 9632186907  
  • Kozma Károly: A Lánchíd múltja és jelene Élet és Tudomány, 1973.
  • Pintér László: A budapesti Duna-hidak kérdése a forgalmi feladatok szemszögéből. Városi Közlekedés, 1l)92. 4
  • Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története Online elérés

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapest Duna-hídjai témájú médiaállományokat.