Keleti pályaudvar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Budapest-Keleti pályaudvar szócikkből átirányítva)
Budapest-Keleti pályaudvar
Keleti pályaudvar felvételi épülete (18151. számú műemlék) 5.jpg
Hely Budapest, Magyarország
Hasznosítása
Felhasználási terület vasútállomás
Tulajdonos MÁV
Elhelyezkedése
Budapest-Keleti pályaudvar  (Budapest)
Budapest-Keleti pályaudvar
Budapest-Keleti pályaudvar
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 01″, k. h. 19° 05′ 02″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 01″, k. h. 19° 05′ 02″

A Keleti pályaudvar Budapest legforgalmasabb személypályaudvara. Nevét nem csak a földrajzi fekvéséről kapta, hanem a keleten fekvő Erdéllyel és a Balkánnal fenntartott kapcsolatra utalva és a Nyugati pályaudvar, akkor még a Bécs-Párizs irányt kiszolgáló nevétől való megkülönböztetésképpen.[1] A pályaudvar négy fő vasútvonal: (Budapest–GyőrBécs (1-es), Budapest–HatvanMiskolc (80-as), Budapest–Szolnok-BékéscsabaArad (120-as), valamint a Budapest–KelebiaBelgrád (150-es) vonalak kiindulópontja. A legtöbb belföldi InterCity járat végállomása, illetve a legjelentősebb nemzetközi vasúti csomópont Magyarországon. A főváros VIII. kerületében található, a Baross téren. 1970 óta a 2-es metró állomása, 2014-től pedig a 4-es metrónak is végállomása. A pályaudvar trolibuszokkal, a 24-es villamossal, valamint számos buszjárattal is megközelíthető.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fejpályaudvar Pesten a Rákóczi út tengelyében a Thököly út és a Kerepesi út által közrezárt területen épült fel. A Baross téren álló pályaudvart 1884. augusztus 16-án adták át az utazóközönségnek. Az eredetileg Központi Indóház néven ismert pályaudvart 1892-ben nevezték át Keleti pályaudvarrá. A pályaudvar előtt Baross Gábor szobrát - a róla elnevezett tér közepén - 1898-ban állították fel. A szobrot a Baross tér 1969-es átépítésekor áthelyezték a csarnok északi oldalára. 2013 decemberében újra az eredeti helyén állították fel a Baross tér átépítésének részeként. A Keleti pályaudvar funkcióit 18842005 között a MÁV korábbi főpályaudvara, a Józsefvárosi pályaudvar egészítette ki.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: a Budapesti vasútállomások cikket

A kezdetektől[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Keleti pályaudvar 1900 körül
A pályaudvar és az előtte lévő aluljáró 1985-ben

A kiegyezés után, a mai Budapest területén, öt nagy vasúti állomás volt. A személyforgalom növekedése miatt 1883-ban egy új személypályaudvar építése vált szükségessé. Ezt a pályaudvart a Kerepesi úti vámnál, a mai Baross térnél építették meg.

A főváros a közigazgatási bejárás alkalmával kikötötte, hogy az új pályaudvar homlokzatának a középvonala a Rákóczi út tengelyébe essen. E kikötés folytán a pályaudvari csarnok és a felvételi épület a Baross tér Thököly úti oldala felé tolódott el, az így rendelkezésre álló szűkös terület a vasút számára megnehezítette a vasútüzemi feladatok optimális lebonyolítását.

Az állomást az első években még csak egy kétvágányú pálya kapcsolta az országos hálózathoz. A Józsefvárosi pályaudvar keleti végénél csatlakozó vágányok a Keleti pályaudvar mellett kiszolgálták a Józsefvárosi pályaudvart is, a nyíltvonali elágazási szakaszon hamarosan üzemi zavarok keletkeztek, ezért független bevezetés vált szükségessé.

A Keleti pályaudvart az évtizedek során több ízben bővítették, átalakították. A vágányok szaporításán kívül egy második mozdonyszín épült, fordítókoronggal, kocsijavító műhellyel és postateleppel. Az első világháború alatt elsősorban a hadiszükséglet kielégítése volt a vasút feladata, ezért a budapesti pályaudvarok megkezdett bővítési munkái megakadtak.


A Keleti pályaudvarnak 1926-ban csak napi 72 vonatpárja volt, a vonatpárok csökkenése ellenére a szerelvényeket több kocsiból állították össze. A szerelvények hosszúsága az új típusú, forgózsámolyos személykocsik megjelenésével tovább nőtt.

A pályaudvar szűkös területe miatt a forgalomnövekedést a vágányhálózat átépítésével, új vágánykapcsolatok alkalmazásával tudták megoldani. A pályaudvar vágányai fölé 1931-ben építették ki a felsővezetéket.

A II. világháborútól napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború idején, Budapest bombázásakor a pályaudvar súlyos sérüléseket szenvedett. Az épület előtti téren 1945-ben fürdőmedence működött, melyet egy évvel korábban eredetileg légoltalmi célra, tüzivíz-tárolónak építettek. 1969-ben, a 2-es metró építésével alakították át a teret, a metró és a pályaudvar között aluljárórendszert építettek. Az aluljáró szintjére kerültek a pénztárak és az információk, az aluljáróból széles lépcsőn lehet feljutni a peronokhoz.

Az épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lotz-csarnok

Az épületet 18811884 között a MÁV építette eklektikus stílusban. Eredeti neve Központi Pályaudvar volt. Építésekor az egyik legkorszerűbbnek számított Európában. Az épület építésze Rochlitz Gyula, a csarnok acélszerkezetének tervezője Feketeházy János volt.

A csarnokban eredetileg 5 vágány volt, az 1980-as évekbeli tervszerűsítésnél 4 vágány maradt, amelyet kiegészít 5 vágány az északi oldalon (jellemzően a hatvani, szolnoki ingavonatok használják), illetve 1 rövid csonkavágány (többnyire a balassagyarmati vonatoké) és 3 vágány a déli oldalon.

(A pályaudvar rendelkezik még 4 csoport tárolóvágánnyal, kocsiműhellyel, fűtőházzal (benne kerékesztergáló berendezéssel és fordítókoronggal), kocsimosóval, iparvágány-kapcsolattal a Taurus gumigyárhoz. A pályaudvar biztosító-berendezése az 1989-es vágányzat- és peronátépítés óta Domino D70 típusú.)

Műemléki jellege[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 43 méter magas homlokzatának tetején egy allegorikus szoborcsoport található. Alkotója Bezerédi Gyula. A szobortcsoportot az 1990-es években végrehajtott rekonstrukció alkalmával újra kellett gyártatni. A főhomlokzat kapuzata mellett James Wattnak, a gőzgép feltalálójának és George Stephensonnak, a Rocket gőzmozdony tervezőjének a szobra látható. Alkotóik: Stróbl Alajos és Vasadi Ferenc. A főhomlokzaton az óra alatt oszlopok tetején az 1930-as években eltűnt négy szobrot 2003-ban pótolták.
  • A 42 méter széles, eredetileg ötvágányú fogadócsarnok vasszerkezete Feketeházy János tervei alapján készült. A csarnok tetőszerkezetének keresztmetszete megközelítőleg láncgörbe.
  • A 2008-ra felújított pénztárterem fényűző kiképzése (freskóit Lotz Károly és Than Mór készítette). Ezek mellett az elektromos világítás és a központi irányítású váltórendszer technikai újdonságnak számított. A csarnok eredeti festését Schikedanz Albert tervezte.

A középső főhomlokzat és a csarnok felújítása két ütemben, 2002 és 2004 között zajlott le.

Az építkezésben neves vállalkozók vettek részt. A cölöpalapozást Gregersen Guilbrand vállalkozása végezte, a vasszerkezetet a MÁVAG, a villanyvilágítást a Ganz gyár készítette. A lakatosmunkák Jungfer Gyula műhelyében, az öntöttvas elemek Oetl Antal gyárában készültek.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megközelítés budapesti tömegközlekedéssel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keleti pályaudvar metróállomás

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 125 éves a Keleti Pályaudvar (pdf). mav.hu. (Hozzáférés: 2012. február 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Mérnök- és Építészegylet: Technikai fejlődésünk története 1867-1927 (Budapest, 1928) 406-411 o.
  • Révai új lexikona XVI. (Rac–Sy). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. 500. o. ISBN 963-955-626-2

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti pályaudvar témájú médiaállományokat.