Buchero

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az etruszk iparművészet jelképe lehetne a ragyogó fekete cserép, a bucchero kerámia. A név a spanyol bucaro szóból származik, és egyfajta sötét prekolumbiánus edényt jelöl.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok feltevés született arról, hogyan készítették az etruszkok ezeket a fekete agyagedényeket. Sokan valamilyen anyagra gondoltak, amit az agyagba kevertek: szénre, mangánra, növényekre. A kérdés megoldását valószínűleg a kiégetési technikában kell keresni. Úgy rakták meg a tüzet, hogy erősen füstöljön, így elérték, hogy az agyagban levő vörös vas-oxid átalakuljon más, fekete színű oxiddá. Némelyik bucchero edényen fel lehet fedezni a helytelen kiégetés következtében létrejött vörhenyes foltokat.

Az agyagmázas, fekete edények a 7. században bukkantak fel, és gyorsan hatalmas sikert értek el. A ragyogó (fényes felületű) edények hasonlítottak a fémedényekre, sokkal olcsóbban tették lehetővé ugyanazt az eleganciát. Főleg asztalneműként használták (megjelenésében hasonlít pl. a magyar nádudvari fekete kerámiához).

Cerveteri volt a buccherogyártás központja, de gyártottak edényeket Veiiben és Vulciban is. A 7-6. században készültek a legjobb minőségűek: vékony falúak, karcolással díszítettek, egyenletesen mélyfekete színűek. Később a termékek eldurvultak, színük gyakran szürkés, megjelent a domborművekkel díszített vastag falú változat. A buccherot a Kr. e. 5. században kiszorította az újonnan megjelent fekete mázas kerámiaedény.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]