Brüsszel (település)

Ez a szócikk a belga főváros egyik önálló közigazgatási egységéről szól. Hasonló címmel lásd még: Brüsszel (egyértelműsítő lap).

Brüsszel

A brüsszeli óváros látképe a Kunstberg/Mont des Arts felől

Brüsszel címere

Közigazgatás

Ország

Belgium

Régió

Brüsszel Fővárosi Régió

Közösség

Flamand Közösség
Francia Közösség

Polgármester

Freddy Thielemans (PS)

Körzethívószám

02

Népesség

Teljes népesség

157 673 fő (2010. jan 1.)^[1] +/-

Férfi

50,13%

Nők

49,87%

Népsűrűség

4475 fő/km²

Kor szerinti eloszlás (2006)

0–19

24,75%

20–64

62,19%

65 felett

13,06%

Más nemzetiségűek

28,85% (2007. január 1.)

Gazdaság

Munkanélküliségi ráta

23,9% (2006. január 1.) %

Átlagos éves jövedelem

9393 €/fő (2003)

Földrajzi adatok

Terület

32,61 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Brüsszel

Pozíció Belgium térképén

Koordináták: é. sz. 50° 50′ 48″, k. h. 4° 21′ 17″

é. sz. 50° 50′ 48″, k. h. 4° 21′ 17″

Brüsszel weboldala

Brüsszel város (franciául: Bruxelles-ville, hollandul: Brussel-stad) a hivatalos megnevezése a Brüsszel Fővárosi Régió közepén található önkormányzatnak, amely magában foglalja Brüsszel történelmi központját. A Brüsszel város megnevezést elsősorban az önkormányzat, a régió és a tágabb értelemben vett "Brüsszel" közötti félreértések elkerülése végett használják.

A belga alkotmány 194. bekezdése értelmében^[2]) Brüsszel városa (ville de Bruxelles) Belgium fővárosa és a szövetségi kormány székhelye.

Tartalomjegyzék

1 Brüsszel város részei
- 1.1 Le Pentagone
- 1.2 Les quartiers du nord - az északi kerületek
2 Testvérvárosok
3 Külső hivatkozások
4 Jegyzetek

Brüsszel város részei [szerkesztés]

A ville de Bruxelles kerülethez a követkető városrészek tartoznak:

a történelmi városrész, amely többé-kevésbé a korábbi városfalak közötti területet jelenti (Brüsszel második városfala, amely a 14. szd-ban épült. Ma a városfal helyén az R20 kiskörút helyezkedik el. A városrész meglehetősen szabályos alakja miatt a neve franciául Pentagone vagy Cœur de Bruxelles. A terület postai irányítószáma 1000.
a 19. század végén és a 20. század elején a történelmi városmaghoz csatolt területek:
- északon 1853-ban, a Saint-Josse-ten-Noode község csődje után a brüsszeli városvezetés felvásárolta az önkormányzat területének felét és saját irányítása alá vonta. Ma a "Quartier Nord" (északi kerület) néven ismert résznek ugyanaz a postai irányítószáma (1040), mint Etterbeek-nek.
- a városmagtól délre 1860-ban 123 hektárt csatoltak el a forêt de Soignes néven ismert erdőségből, hogy létrehozzák a Bois de la Cambre néven ismert parkot. A parkot angol mintára alakították ki, és hamarosan a város arisztokratáinak kedvelt kirándulóhelye lett. Ezzel egyidőben alakították ki az Avenue Louise sugárutat, amely a városközpontot kötötte össze a parkkal és amely ma két részre osztja Ixelles-t.
- a városmagtól keletre 1880-ban a hadsereg egy korábbi gyakorlóterét, amely Etterbeek-hez tartozott, elcsatolták, hogy létrehozzák a Parc du Cinquantenaire/Jubelpark néven ismert parkot (a belga monarchia fennállásának 50. évfordulójára). A parkban múzeumokat alakítottak ki, a belváros és a park közötti területen pedig ma az Európai Unió intézményei találhatók.
- északon 1921-ben olvasztták be Brüsszel városába a korábban önálló Laeken, Neder-Over-Heembeek és Haren településeket.

Le Pentagone [szerkesztés]

A kerület magjának jellegzetes alakja miatt a "Le Pentagone" elnevezést kapta.

Le Quartier du Centre [szerkesztés]

Ez a körzet az île Saint-Géry közepén található, amely a Senne folyó egyik szigete volt és ahol 979-ben építettek egy várat. Ma Halles Saint-Géry (egy régi piac) körül a város egyik legdivatosabb kerülete alakult ki. A kerületben itt-ott (pl. a Magyar Kulturális Intézet épületének alagsorában) még fellelhetők az első brüsszeli városfal maradványai, amelyeket a Senne folyón kialakított kikötő köré építettek a 12. szd-ban. Itt épült a brüsszeli püspökök első temploma, amelynek helyén ma a Szent Mihály- és Szent Gudula-székesegyház áll. Megtalálhatók még a Coudenberg hercegi palota maradványai is a Quartier royal kerületben. A kerület középpontjában a Grand-Place (Brüsszel), az l’Îlot sacré (egy régi városrész, amelyet már többször le akartak rombolni), Galeries royales Saint-Hubert fedett bevásárlóutca, a Bourse (tőzsde) és környéke (utóbbit egy 1238-ban épült kolostor helyére építették és amelynek maradványai ma is láthatók).

Szent Mihály- és Szent Gudula-székesegyház
A brüsszeli tőzsde épülete
Szökőkút

Le Quartier Royal [szerkesztés]

A kerület nevét az itt található Place Royale térről kapta, amelyet Károly Sándor lotaringiai herceg építtetett a Coudenberg-hegyen, a Coudenberg hercegek korábbi palotája helyére. Másrészt itt található a belga királyok városi rezidenciája, a Parc de Bruxelles mellett, a parlament épületével átellenben. A központ felé található a Brüsszel Central/Centraal pályaudvar, a Mont des Arts kerület, valamint a Belga Királyi Könyvtár, a Királyi Szépművészeti Múzeum és intézményei, a Bellevue Múzeum, valamint a BOZAR néven ismert művészeti központ.

Place du Musée
Parc de Bruxelles
A királyi palota
Királyi Szépművészeti Múzeum
Mont des Arts
Le palais des académies

Le Quartier des Sablons [szerkesztés]

A Place royale-tól a rue de la Régence vezet keresztül a Petit et Grand Sablon néven ismert kerületeken, amelyek elsősorban a régiségboltokról és a vasárnaponként tartott régiségvásárról ismertek. A régiségek mellett divatos galériák, előkelő csokoládéboltok és más érdekességek várják a látogatókat. Itt található még a Maison du Peuple (hollandul: Volkshuis) szecessziós stílusú épület, amelyet Victor Horta tervezett, illetve a Palais d'Egmont, valamint a királyi konzervatórium épülete.

A királyi konzervatórium
Szökőkút a Petit Sablon téren
Notre Dame du Sablon

Le Quartier des Marolles [szerkesztés]

A Hallepoort múzeum épülete 2006-ban

A Marolles környéket a monumentális Brüsszeli Igazságügyi Palota (franciául: Palais de Justice, hollandul: Justitiepaleis) dominálja, ennek árnyékában húzódnak meg a környék öreg házai. A Place de la Chapelle és a Place du Jeu de Balle között 1873 óta naponta szerveznek bolhapiacot, majd a Rue Haute és a Rue Blaes környékén az ócskásokat felváltják a régiségkereskedők. Itt található a Cité Hellemans, amely a világ egyik legelső szociális lakásépítési projektje volt a 20. század elején, amelyet a kerület számtalan kicsi, egészségtelen hajléka helyén építetek. A Rue Haute a kerület egyik legöregebb és leghosszabb utcája, amely egy ókori, gallo-román kereskedelmi útvonal helyén épült ki. Az utca előbb a Szent Péter-kórházhoz vezet, amelyet 1935-ben egy leprakórház helyén építettek, majd a Porte de Hal/Hallepoort nevű városkapuhoz, amely a második brüsszeli városfal része volt, ma pedig várostörténeti múzeum működik itt.^[3]

Place du Jeu de Balle, a piac után
Cité Hellemans, rue Blaes
Chapelle des Brigittines

Le Quartier Midi-Lemonnier [szerkesztés]

A városrész közepén, a mai Place Rouppe helyén állt az első brüsszeli pályaudvar, az ún. ligne du Midi, vagyis Belgium déli részeit kiszolgáló vasútvonal végállomása, amelyet 1839-ben építettek. A pályaudvart Gare des Bogards-nak hívták, egy korábban itt található zárda emlékére, a nevet ma már csak egy utca viseli. A pályaudvar és a vasúti sínek jelenléte magyarázza a kerület utcáihoz viszonyítva szokatlanul széles sugárutak, mint pl. a Boulevard de Stalingrad létezését. A vasúti síneket 1869-ben, a Brüsszel Midi/Zuid pályaudvar megépítése után felszedték és a sugárút ma az brüsszeli belső körgyűrű része. Ugyanebben az időszakban, a Senne folyó beborítása után a környéket haussmann-i stílusban újjáépítették és széles sugárutakat alakítottak ki, mint pl. a Boulevard Maurice Lemonnier, amely a városközponttal köti össze a környéket.

Place Rouppe és az Avenue de Stalingrad
Place Anneessens és az Institut Lucien Cooremans
Bld. Lemonnier és a Palais du Midi

Le Quartier de la Senne [szerkesztés]

A Rue de la Senne és Rue des Fabriques utcák környékén található, mocsaras, nedves földeket a középkor óta kézművesek foglalták el. A Senne folyó egyik mellékága, amely a Porte de Ninove városkapu környékén keresztezte a második brüsszeli városfalat, a környék folyami kikötőjének adott otthont, a kikötői berendezések és zsilipet egészen az 1960-as évekig megmaradtak. Később kis sörfőzdék települtek meg a környéken, innen származik a környékbeli utcák némelyikének neve is (Rue du Houblon - komló, és Rue de Marché aux Grains - gabonapiac). További elnevezések, mint pl. a Tour à Plomb (ólomtorony) és a Rue de la Poudrière (puskapor utca) tanúskodnak a élénk ipari tevékenységről. A 19. századtól azonban az üzemek a városon kívülre települtek és a környék elszegényedett, leromlott. Ma a nem használt gyár- és raktárépületeket felújítják és lakásokká alakítják, különösen a Rue Antoine Dansaert utca környéke divatos a fiatal és tehetős (flamand) lakosok körében.

Place du Jardin aux Fleurs
Régi, felújított gyárépület, amelyben lakásokat alakítottak ki
Tour à Plomb - az olvasztott ólmot a torony tetején kalibráló lyukakon keresztül öntötték

Le Quartier des Quais vagy Quartier maritime [szerkesztés]

St. Jean-Baptiste du Béguinage, vagyis Keresztelő Szt. János-templom

Már a körépkortól kezdve ebben a negyedben építették ki Brüsszel legfontosabb folyami kikötőjét. A Schelde folyó felől érkező hajók a Porte du Rivage kaput keresztül léptek be a városba, amely a Place de l'Yser helyén állt, majd behajóztak a csatornákba, amelyet minden egyes áruféleségnek külön kialakítottak. A 19. század kezdetén, amikor Brüsszel jelenlegi kikötőjét kiépítették, a csatornákat befedték és helyükön széles sugárutakat alakítottak ki, de nevük ma is őrzi a régi ipari (mint pl. Quai aux Briques - faszén rakpart, Bois à Brûler - szénégető, Quai aux Foin - szalma, Houille - szén, Chaux - mész, stb.) és kereskedelmi (Rue du Magasin - boltok utcája, Rue des Commerçants - kereskedők utcája, Marché aux Porcs - sertéspiac vagy Quai du Commerce - kereskedelmi rakpart) tevékenységek emlékét. A rakpartok mentén álltak a gazdag kereskedők házai, amelyek díszes homlokzatai mögött a raktárak bejáratai is megbújtak. A Boulevard d’Ypres környékén ma is üzemelnek élelmiszer-nagykereskedések, bár a hajók helyett teherautók hozzák-viszik az árukat. Ezen a környéken állt a brüsszeli beginázs, amelynek egyik legjelentősebb nyoma a beginák temploma, az Église Saint-Jean-Baptiste du Béguinage.

Fontaine Anspach
A brüsszeli királyi flamand színház épülete
St. Roch szobra, amelytől a pestis elleni védelmet remélték a kereskedők

Le Quartier Marais-Jacqmain [szerkesztés]

A Boulevard Pacheco és a Rue Neuve között található régi Marais kerület néhány épülete menekült csak meg a 20. századi nagyszabású építkezések során. A lerombolt épületek helyére egy nagyszabású kormányzati negyedet (Cité Administrative de l'État), kiadókat, bankszékházakat és kereskedelmi központokat húztak fel. Jelenleg azzal kísérleteznek, hogy a régi, nem használt irodaépületeket ismét lakóházakká alakítják vissza. Victor Horta egyik épülete, a Magasins Waucquez épületét is felújították és ma a belga képregény háza (Centre belge de la bande dessinée/Belgisch Centrum voor het Beeldverhaal) található itt. A régi környék másik maradványa a Place de Martyrs, amely szinte folyamatosan felújítás alatt áll - a tér közepén áll Frédéric de Mérode báró, a belga szabadságharc egyik hősi halottjának szobra. A tértőlő nem messze található Brüsszel (és talán Belgium) leghíresebb bevásárlóutcája, a Rue Neuve/Nieuwstraat,^[4] a Boulevard Adolphe Max és a Boulevard Émile Jacqmain sugárutak.

A Place de Brouckère tér
Place des Martyrs
Frédéric de Mérode báró szobra.

Le Quartier des Libertés [szerkesztés]

A "Quartier des Libertés" nevű negyed, amely a szövetségi parlament épülete, a Rue Royale és a belső körgyűrű között található, a 19. század előtt a Notre-Dame-aux-Neiges nevet viselte és túlnyomórészt munkások laktak itt. A városvezetés azonban elhatározta, hogy felszámolja a meglehetősen zsúfolt, szennyezett és egészségtelen környéket, kilakoltatták a lakosokat és lerombolták a házakat. Ezt követően egy teljesen "bourgeois" negyed épült fel, amelynek legfontosabb pontjait a belga szabadságharc emlékére nevezték el: Place de la Liberté, Place des Barricades, Rue de la Révolution, Rue du Gouvernement Provisoire és Rue du Congrès. A Place de la Liberté térre vezető négy utcát a négy legfontosabb szabadságjogról nevezték el, amelyeket nőalakok reprezentálnak a tér közepén álló Colonne du congrès oszlopon: Rue de liberté de la Presse (sajtószabadság), des Cultes - vallásszabadság, d’Association - gyülekezési szabadság és d’Enseignement - az oktatás szabadsága.