Bróm-trifluorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bróm-trifluorid
BrF3Structure.png
Structural formula, showing bond lengths and angles
Bromine-trifluoride-3D-vdW.png
bróm-trifluorid
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet BrF3
Moláris tömeg 136,90 g/mol
Megjelenés szalmasárga folyadék
higroszkópos
Szag szúrós, fullasztó[1]
Sűrűség 2,803 g/cm3 [2]
Olvadáspont 8,77 °C
Forráspont 125,72 °C
Oldhatóság (vízben) hevesen bomlik[3]
Oldhatóság (kénsav) nagyon jól oldódik
Kristályszerkezet
Molekulaforma T-alakú (C2v)
Dipólusmomentum 1,19 D
Veszélyek
MSDS http://www.chammascutters.com/en/downloads/Bromine-Trifluoride-MSDS.pdf
EU osztályozás Oxidálószer O Nagyon mérgező T+ Korrozív C[1]
Főbb veszélyek mérgezi a vizeket, HF keletkezhet belőle
Rokon vegyületek
Azonos kation bróm-monoklorid
Azonos anion klór-trifluorid
jód-trifluorid
Rokon vegyületek bróm-monofluorid
bróm-pentafluorid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A bróm-trifluorid az interhalogének közé tartozó szervetlen vegyület, képlete BrF3. Szúrós szagú, szalmasárga folyadék.[4] Oldódik kénsavban, de vízzel és szerves oldószerekkel érintkezve felrobban. Erős fluorozószer és ionizáló szervetlen oldószer. Nukleáris fűtőanyagok feldolgozása és újrafeldolgozása során urán-hexafluorid készítéséhez használják.[5]

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bróm-trifluoridot először Paul Lebeau állította elő 1906-ban bróm és fluor 20 °C-on történő reakciójával:[6]

Br2 + 3 F2 → 2 BrF3

Bróm-monofluorid diszproporcionálódása során is keletkezhet:[4]

3 BrF → BrF3 + Br2

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Molekulája a klór- és jód-trifluoridhoz hasonlóan T-alakú. A vegyértékelektronpár-taszítási elmélet szerint a központi brómatomnak két nemkötő elektronpárja van. Az axiális helyzetű fluoratomok és a bróm kötéstávolsága 181 nm, az ekvatoriális fluor és bróm kötéstávolság 172 nm. A kötésszög csak 86,2°, mert a nemkötő elektronpároknak nagyobb a helyigényük, mint a Br–F kötést kialakító elektronpáré.[7][8]

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bróm-trifluorid erős fluorozószer, de a klór-trifluoridnál kevésbé reakcióképes. Folyadékállapotban – autoionizációja következtében – elektromos vezető:[5]

2 BrF3 BrF2+ + BrF4-

Sok fluorid só – fluoroanionok keletkezése közben – jól oldódik benne:[5]

KF + BrF3 → KBrF4

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromine trifluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b http://www.chammascutters.com/en/downloads/Bromine-Trifluoride-MSDS.pdf
  2. CRC Handbook of Chemistry and Physics, 87th, Boca Raton, FL: CRC Press (2006. augusztus 14.). ISBN 0-8493-0487-3 
  3. http://www.mathesongas.com/pdfs/msds/MAT03380.pdf
  4. ^ a b Simons JH (1950.). „Bromine (III) Fluoride - Bromine Trifluoride”. Inorganic Synthesis 3, 184–186. o. DOI:10.1002/9780470132340.ch48.  
  5. ^ a b c Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó (1999). ISBN 963-18-9144-5 
  6. Lebeau P. (1906.). „The effect of fluorine on chloride and on bromine”. Annales de Chimie et de Physique 9, 241–263. o.  
  7. Gutmann V (1950.). „Die Chemie in Bromtrifuoride”. Angewante Chemie 62 (13–14), 312–315. o. DOI:10.1002/ange.19500621305.  
  8. Meinert H (1967.). „Interhalogenverbindungen”. Zeitschrift für Chemie 7, 41. o.