Bróm-pentafluorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
bróm-pentafluorid
Bromine-pentafluoride-gas-2D-dimensions.png
Structure and dimensions of the bromine pentafluoride molecule in the gas phase
Bromine-pentafluoride-3D-balls.png
Ball-and-stick model of bromine pentafluoride
Bromine-pentafluoride-3D-vdW.png
Space-filling model of bromine pentafluoride
IUPAC-név bróm-pentafluorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7789-30-2
PubChem 24606
ChemSpider 23008
RTECS szám EF9350000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet BrF5
Moláris tömeg 174,894 g·mol−1
Megjelenés halványsárga folyadék
Sűrűség 2,466 g/cm3
Olvadáspont −61,30 °C
Forráspont 40,25 °C
Oldhatóság (vízben) reagál
Kristályszerkezet
Molekulaforma négyzetes piramisos
Veszélyek
MSDS External MSDS
R/S mondatok R8 R23/24/25 R34
S45 S36/37/39
Lobbanáspont nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation bróm-monoklorid
Azonos anion klór-pentafluorid
jód-pentafluorid
Rokon interhalogének bróm-monofluorid
bróm-trifluorid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A bróm-pentafluorid interhalogén vegyület, képlete BrF5. Erős fluorozószer, olvadáspontja −61,3°C, forráspontja 40,25°C. Az oxigén izotóp-összetételének elemzésben használják: a szilárd szilikátok bróm-pentafluorid jelenlétében végzett lézeres ablációja során O2 gáz szabadul fel, melyet utána analizálnak.[1] Az uránfeldolgozásban fluorozószerként alkalmazzák, valamint vizsgálják, hogy lehet-e használni rakétákban folyékony oxidálószerként.

Előállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bróm-pentafluoridot először 1931-ben állították elő bróm és fluor közvetlen reakciójával.[2] Ez a reakció nagy mennyiségű termék gyártására alkalmas, 150 °C feletti hőmérsékleten, fluorfeleslegben hajtják végre:

Br2 + 5 F2 → 2 BrF5

Kis mennyiség előállításához kálium-bromidot és fluort reagáltatnak egymással:[2]

KBr + 3 F2 → KF + BrF5

Az ezzel az eljárással gyártott bróm-pentafluorid szinte teljesen mentes a bróm-trifluoridtól és egyéb szennyeződésektől.[2]

Reakciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízzel robbanásszerűen reagál, de acetonitrillel hígítva egyszerű hidrolízistermékek, brómsav és hidrogén-fluorid keletkezik:[3]

BrF5 + 3 H2O → HBrO3 + 5 HF

Rendkívül erős fluorozószer, a legtöbb uránvegyületet már szobahőmérsékleten urán-hexafluoriddá alakítja.

Veszélyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bróm-pentafluorid súlyosan maró hatású, gőzei irritálják a szemet, a bőrt és a nyálkahártyát. 100 ppm bróm-pentafluoridnak történő pár perces kitettség halálos a legtöbb kísérleti állat számára. Az anyaggal történő krónikus érintkezés nefrózist és hepatózist okozhat.[4]

Szerves anyagokkal vagy por alakú fémekkel érintkezve azokat spontán meggyújthatja, de akár robbanás is bekövetkezhet.[4]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromine pentafluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (1963.) „The use of bromine pentafluoride in the extraction of oxygen from oxides and silicates for isotopic analysis”. Geochimica et Cosmochimica Acta 27 (1), 43–48. o. DOI:10.1016/0016-7037(63)90071-1.  
  2. ^ a b c (1968.) „Synthesis routes to chlorine and bromine pentafluorides”. Inorganic Chemistry 7 (12), 2648–2649. o. DOI:10.1021/ic50070a039.  
  3. Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1136. o (1999). ISBN 963-18-9144-5 
  4. ^ a b A comprehensive guide to the hazardous properties of chemical substances, 3rd, Wiley-Interscience (2007). ISBN 0-471-71458-5