Bródy Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bródy Imre
Bródy Imre.jpg
Bródy Imre
Született 1891. december 23.
Gyula
Elhunyt (52 évesen)
Mühldorf, 1944. november 25.
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása fizikus-kémikus, feltaláló
Fontosabb munkái a modern kriptongázas villanylámpa kifejlesztője

Bródy Imre (Gyula, 1891. december 23.Mühldorf, 1944. november 25.) magyar fizikus, kémikus, feltaláló, a modern kriptongázas villanylámpa kifejlesztője.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Bródy Adolf, akinek jól menő ügyvédi irodája volt Gyulán. A családnak több ismert tagja is volt, így Bródy Sándor író és Bródy Ernő országgyűlési képviselő. Az elemi, majd a polgári iskola első osztályát szülővárosában végezte, 1902-1909 között pedig Aradon, az állami főgimnáziumban tanult.

A fővárosban 1909-1913 között volt a budapesti Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-természettan szakos hallgatója. Tanári oklevelet – a gyakorlóév letöltése után – 1915-ben kapott.

Az „Egyatomos ideális gázok chemiai constansának elméleti meghatározása” című értekezése megvédésével 1918. június 13-án minősítésű bölcsészdoktori oklevelet kapott. A doktori szigorlaton fizikai, kémiai és matematikai tudását Eötvös Loránd, Buchböck Gusztáv és Fejér Lipót summa cum laude kitüntetéssel jutalmazta. 1919-ben tanársegéd lett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd a göttingiai egyetemen. 1920-1922 között a göttingeni egyetemen Max Born munkatársa volt, tanársegédi beosztásban. Bródy bemutatkozásul egy szemináriumon az 1918-ban megvédett doktori értekezését ismertethette az egyatomos ideális gázok kémiai állandójának kiszámításáról. Ezután német nyelven is megjelent munkájával elismerést szerzett, és a jó rajt után, alig két év alatt hét tanulmánya jelent meg. A legfontosabb négyet Bornnal közösen írta. Ezekben annak a munkának a folytatásáról van szó, amit Born 1912-ben Kármán Tódorral kezdett el a kristályok dinamikájának Born-Kármán elméletéről. A Born-Kármán-elmélet a rácspontok körüli kis amplitúdójú atomi rezgéseket mint kölcsönhatás nélküli fononokat tárgyalja. Max Born és Bródy Imre 1921-ben a fononok kölcsönhatását vizsgálták a perturbációszámítás módszerével. Ezzel lett a kristályok dinamikájának alapvető elméleti eszköze a Born-Kármán-modell.

A Born mellett töltött két évbe belefért még a kvantummechanika invariáns integráljainak tanulmányozása és a fázisátalakulásokért felelős fluktuációk elméleti vizsgálata. Göttingeni tartózkodása idején részt vett a Zeitschrift für Physik szerkesztésében is.

1922-ben Aschner Lipót kezdeményezésére, és Pfeifer Ignác meghívására hazajött Budapestre. Itthon 1923. július 1.-jétől tagja az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (ismertebb néven Egyesült Izzó) Pfeifer Ignác vezette kutatólaboratóriumának, és ennek maradt vezető munkatársa élete végéig.

1927-ben Benedek Marcell felkérésére közreműködött az Irodalmi Lexikon szerkesztésében.

Az izzólámpa tökéletesítésének fizikai, anyagtechnológiai problémáin dolgozott Körösy Ferenccel, Millner Tivadarral és Theisz Emillel együtt.

A hosszú kísérletsorozat bebizonyította, hogy az argonnal töltött lámpákban az argon és a volfrámgőz nem gázdiffúzió, hanem a termikus diffúzió szabályai szerint keveredik. Bebizonyította, hogy az argon, illetve a nitrogén helyett nagyobb molekulasúlyú védőgázt kell használni. Kriptonkísérleteit 1929-ben kezdte el, miután elméleti úton felismerte, hogy a kriptongáz az argonhoz képest – melyet addig töltőgázként használtak az izzólámpákban – kb. 10-20% hatásfokjavulást eredményez. Leghíresebb eredménye a kriptonlámpa feltalálása. Az 1930-as szabadalmaztatás után a gyártás még sok technikai kérdés, köztük a kripton ipari előállításának megoldását követelte. Első feladat volt megfelelő módszer kidolgozása a kripton olcsó előállítására. Bródy Kőrösy Ferenccel közösen, Selényi Pál közreműködésével egy évi munkával megállapította, hogy a levegőben 1,5 milliomodrész kripton található. Nem túl biztató feladat 1000 köbméter levegőből 1,5 liter kripton kinyerése úgy, hogy a kriptonlámpa ne kerüljön sokkal többe az argontöltésűnél.

A kriptongyártást termodinamikai meggondolások alapján oldotta meg. A probléma megoldása során Körösyvel meghatározta a levegő kripton tartalmát, majd Polányi Mihállyal (1891-1976) és Orován Egonnal (1902–1989) kidolgozták az ipari eljárást. A megoldás lényege az volt, hogy a levegőnek csak mintegy 10%-át cseppfolyósítják és ezen átfúvatják az előhűtött maradékot, így kimosva belőle a kripton többségét. Frakcionálni csak ezt a 10%-ot kell. Nem elhanyagolható szerepet játszott a későbbi a külföldi tárgyalásokon Orován Egon is.

A kriptonégőt az 1936-os Budapesti Ipari Vásáron mutatták be. Ez volt a vásár egyik szenzációja. Még ebben az évben megjelent a kriptonizzó a külföldi piacon is. Az ajkai kriptongyárat 1937-ben adták át. A gyár létesítési költségei 1 847 000 pengőre rúgtak, viszont sikerült előállítani kriptont 1 pengő 26 filléres literenkénti áron. Bródy egyik munkatársával, Theisz Emillel igen hosszas kísérletet végzett a kriptonlámpa optimális formájának kialakítására. Végül a bura méretének csökkentésével sikerült jelentős kriptonmegtakarítást elérni.

Az ajkai kriptongyár az Egyesült Izzó tulajdona volt, azonban külföldi szabadalmak használata miatt Bródynak évekig kellett küzdenie az ellentétes érdekekkel. 1941-re Bródy Imre és Mihálovits Tibor új kriptongyártási eljárást dolgoztak ki, és az Izzó vezetése komolyan fontolóra vette új kriptongyárak létesítését, csupán a háborús bizonytalanságok miatt mondott le róla. Az önköltség csökkentése érdekében azért még háborús körülmények között is létrehozta az Ajkai Hőerőművet, ahol 1941-ben indult meg az áramtermelés.

A rácsdinamika és a kriptonlámpa Bródy nagy, és részben szó szerint látványos eredményei. Foglalkozott az izzószálak hosszúságának és súlyának hatásával; volfrámporok lerakódásával; vasdrótok üveghez illeszthetőségével; különféle lámpatípusok élettartamával; izzólámpák ingadozó feszültség melletti égésével; Neumann Mihállyal (Neumann János testvérével) közösen túlnyomásos lámpák előállításának lehetőségét kutatták. Részt vett az Ortvay kollokviumokon – előadást tartott a fémek elektronelméletéről.

Az 53 éves Bródy Imre alkotó erejének teljében volt, mikor 1944-ben Magyarország német megszállása után megkezdődött a magyar zsidóság elhurcolása.

Bródy Imre számára Bay Zoltán mentességet szerzett, de ő osztozott családja sorsában, hozzájuk csatlakozva önként a biztos halálba ment. Elfogása után családjával együtt a bajorországi Mühldorfba szállították. Bródy asztalosként volt nyilvántartva a munkatáborban, valószínűleg a könnyebb munka reményében és csak később, az amerikai hadsereg feljegyzéseiben szerepel mérnökként a neve.

Halálát végül a lágerben uralkodó embertelen higiéniás és munkakörülmények okozták. 1944 november 11-én tífuszjárvány miatt több társával elkülönítő karanténba vitték, majd a feljegyzések szerint 1944 november 25-én enterocolitisben, vékony és vastagbél gyulladásban halt meg. Sírja a mai napig Mühldorfban található a felekezeti tömegsírok között, melyeket a helyi szervezetek gondoznak.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiszteletére az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társaság 1950-ben Bródy Imre-díjat alapított.

Újpesten, Ózdon és Ajkán egy gimnázium, illetve Újpesten egy utca is viseli nevét.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bródy Imre témájú médiaállományokat.
  • Valkó Iván Péter: Bródy Imre. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 212-213. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai. (Energetikai Kiadó Kht., 2005.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]