Brácsaverseny

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A brácsaverseny olyan versenymű, ahol a brácsa, vagy más néven mélyhegedű áll szemben a zenekarral.

A brácsaverseny kialakulása tulajdonképpen a 19. század közepére tehető; előtte ugyanis nem volt ilyen műfaj, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy általában a brácsaszólisták maguk is hegedűsök voltak, ezért a szólisztikusabb hanggal rendelkező hegedűn játszották a különböző hegedűversenyeket. A brácsával való szólózás amúgy is csak konfliktusokat okoz.

Azért a romantika előtt is íródtak brácsaversenyek (például Telemann vagy Stamitz brácsaversenyei, de az első, viszonylag a virtuóz kategóriába sorolható versenymű Mozart Sinfonia Concertanteja volt.

A 20. században a virtuóz brácsások megjelenésével kezdtek elterjedni a brácsaversenyek.

Brácsaversenyek [szerkesztés]

  • Arnold Bax
    • Fantázia brácsára és zenekarra (1920)
  • Ernest Bloch
    • Szvitt brácsára és zenekarra (1919)
    • Hebraïque szvitt
  • Max Bruch
    • Románc brácsára és zenekarra, opus 85
  • Paul Hindemith
    • Trauermusik brácsára és vonósokra
    • Kammermusik No. 5 brácsára és kis zenekarra
    • Konzertmusik brácsára és kamarazenekarra
    • Der Schwanendreher
  • Vagn Holmboe
    • Brácsaverseny #1, M. 141, 1943 (más néven Chamber Concerto No. 5)
    • Brácsaverseny #2, M. 357, 1991–2
  • Darius Milhaud
    • Brácsaverseny zenekari szólókkal, 1929, opus 108 (feldolgozás: nagyobb zenekar, premier: Monteux, ahol Paul Hindemith vezénylet és brácsázott)
    • Concertino d'été, 1951, opus 311
    • Második Brácsaverseny, 1955, opus 340 (William Primrose részére) (see [3])
  • Thea Musgrave
    • Lamenting with Ariadne brácsára és kamarazenekarra
  • Carl Maria von Weber
    • Andante és magyaros rondó (nem adták ki, majd a fagottra átírt változat került ki a szerző kezei közül, az eredeti kéziratot a 20. század közepén találták meg)
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap