Bozzai Pál

Bozzai Pál (bozzai) (Kővágóörs, 1829. január 10. – Zánka, 1852. június 24.) költő, a márciusi ifjak egyike.

Élete

Földbirtokos apa gyermeke volt. A pozsonyi evangélikus iskolában tanult, 1847-ben Késmárkon volt joghallgató. Az irodalmat Hunfalvy Pál szerettette meg vele. A jogi diploma megszerzése után Gulácson volt ügyvéd. A pozsonyi országgyűlésen gyakornokként volt jelen, az 1848. évi országgyűléssel Pestre költözött. Itt ismerkedett meg az ifjúság irodalmi törekvéseivel, versei magukra vonták Petőfi figyelmét is. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban önként vonult be katonának. Erdély határán adta meg magát. Előbb Temesvárra, majd Csehországba szállították. 1849. október 16-án már Josephstadtban (Bécs VIII. kerületében) volt besorozott osztrák katona. Sokat betegeskedett, és az állapota rosszabbra fordult, ezért 1852 tavaszán leszerelték. Gyógyulás és pihenés céljából Zánkára utazott a bátyjához, ahol 1852. június 24-én meghalt.

Munkái

Első versei a Jókai által szerkesztett Életképekben (1847.) jelentek meg és ott közölte műveit tovább is; itt jelentek meg (1848.) Kelet könyvei cz. költői elmélkedései, melyeket szabadságharczuk eszméinek hatása alatt Lamennais modorában irt; a Losonczi Phönixben (1851.) és a Budapesti Visszhangban (1852.) is jelentek meg versei. Munkáit Lévay József gyűjtötte össze és adta ki a költő életrajzával: Bozzai Pál hagyományai. Bpest, 1886. (I. Versek, II. Kelet könyvei. III. Levelek, melyeket 1850–52-ben Lévayhoz irt Csehországból és Innsbruckból, összesen 12. Olcsó Könyvt. 212. sz.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  Online hozzáférés