Bozontos fenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bozontos fenyő
Pinus aristata0.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Tűnyalábos fenyő (Pinus)
Faj: P. aristata
Tudományos név
Pinus aristata
Engelmann
Elterjedés
Pinus aristata leviala.jpg
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bozontos fenyő témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bozontos fenyő témájú kategóriát.

A bozontos fenyő (szálkástobozú fenyő, Pinus aristata) a tűnyalábos fenyő nemzetségébe tartozó fenyőfaj.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi flórabirodalom (Holarktisz) pacifikus–észak-amerikai flóraterületén honos. A Sziklás-hegység déli vonulatain Coloradóban és Új-Mexikó, Arizona északkeleti részén a felső erdőhatáron, 2500–3400 m között jelenik meg. Dísznövényként meglehetősen elterjedt; Magyarországon is sokfelé termesztik.

Két legközelebbi rokona:

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magános edénynyalábú (haploxylon), öttűs faj. Tűnyalábpikkelyei az ugyancsak magános edénynyalábú diófenyőkhöz hasonlóan felgöngyölődnek és lehullanak, de tobozai eltérnek a diófenyőkétől; magjai szárnyasak.

Rendszerint csak kisebb, szél, hó, fagy és száraz meleg formálta, 3–15 m magas fácskává cseperedik. Pikkelyes, szürke kérgét alacsony bordák tagolják. A kéreg idővel teljesen lehámlik, a törzs erősen csavarodik.

Sötétzöld, lekerekített végű, középbarázdás tűi viszonylag sűrűn fekszenek az ágon. A tűlevelek háta áttetsző, azokban nincs gyantajárat. A tűk 2–4 cm hosszúak, merevek, a felső harmaduk fehéren gyantapontos. Akár 17 évig is a fán maradhatnak. A tű borítása felszakad, de maradandó.

Rügyei mintegy 8 m-esek, hegyes tojás alakúak. Porzós virágai bordók, hengeres tobozai 4–11 cm hosszúak, mintegy 4 cm átmérőjűek, merev pikkelyekkel. Sötét liláskékből, kékből világosbarnára érnek; a végükön 8 mm-es, gránát formájú tövis nő.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élete küzdelmes, de hosszú (1500–2000 évig is elél). A legidősebb példányok a kelet-kaliforniai Fehér Hegyekben (White Mountains) nőnek, az eddig talált legidősebb példány 4844 éves; ezt tartják Földünk legidősebb élőlényének. A talajokra nem érzékeny, fagytűrő. A túlöntözést nem kedveli, a száraz levegőt jól tűri. Természetes élőhelyén, a hegyekben fölöttébb mostohák a körülmények (télen nagy a hideg, nyáron nagy a szárazság), ezért ezek a fák igen lassan nőnek. Nem az egész fa él évezredekig: mindig csak pár ág életképes, majd ezek is elpusztulnak, és újak hajtanak ki helyettük. Lassú növekedése miatt elsősorban sziklakertekbe ültetik. Magvetéssel és oltással szaporítják.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]