Bourvil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bourvil
Bourvil2.jpg
Bourvil 1967-ben
Életrajzi adatok
Születési név André Robert Raimbourg
Született 1917. július 27.
Franciaország Prétot-Vicquemare, Franciaország
Elhunyt 1970. szeptember 23. (53 évesen)
Franciaország Párizs, Franciaország
Házastársa Jeanne Lefrique (1943-tól haláláig)
Pályafutása
Aktív évek 1941-től haláláig

Bourvil az IMDb-n

Bourvil (teljes nevén André Robert Raimbourg) (Prétot-Vicquemare, 1917. július 27.Párizs, 1970. szeptember 23.) francia színész, komikus és énekes.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bourvil Prétot-Vicquemare-ban látta meg a napvilágot André Robert Raimbourg néven. Édesapját nem ismerhette meg, mert a férfi még fia születése előtt elesett az első világháborúban. A normandiai Bourville-ben nőtt fel, s e falu nevéből származtatható későbbi művészneve is. Már gyerekkorában sokat szerepelt: előbb trombitálni kezdett egy rezesbandában, majd egyre inkább az énekesi adottságai kerültek előtérbe. Katonai szolgálata alatt már énekes-komikusként szórakoztatta a közönséget.

Az áttörés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború és a náci megszállás alatt már a francia rádiók kedvelt műsorszáma Ignace című dala, s így országszerte egyre népszerűbb előadóművésszé vált. Ezután több zenés darabban játszott, de az igazi áttörést a filmszereplés hozta meg számára 1941-től. A háborút követő években még inkább színpadi színészként bontogatta szárnyait, majd az 1950-es évektől egyre több filmszerepet kapott.

A mozivásznon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színészi játékában kitűnően ötvözte a csetlő-botló kisember és a furfangos parasztember figuráját. 1953-ban A három testőr moziváltozatában alakítja Planchet-t, D’Artagnan hűséges szolgálóját, majd a Nyomorultak fogadó-tulajdonosát, Thénardier-t. Első nagy sikerét Autant-Lara Átkelés Párizson című filmjének feketepiaci kereskedőjeként aratta 1956-ban. Gyakran személyesített meg a vásári komédiák hagyományain alapuló, gyarlóságukban is humoros karaktereket, például Jean Marais oldalán A púpos és A kapitány című filmekben. Bár a tengerentúlon kevéssé volt ismert neve, 1961-ben A leghosszabb nap című háborús eposz, illetve az Azok a csodálatos férfiak kapcsán Bourvil Hollywoodban is észrevétette magát. Többször dolgozott együtt Louis de Funès-val és Jean Gabinnel. Funès és Bourvil 1964-ben leforgatták Az ügyefogyott (Le Corniaud), majd 1966-ban az Egy kis kiruccanás (La Grande Vadrouille) című filmeket a híres Gérard Oury francia filmrendezővel. Az utóbbi alkotás világsiker lett és az évek folyamán nézettségi rekordokat döntögetett, csak a Titanic című film tudta felülmúlni több mint harminc évvel később. Ez a két film örök barátságot kovácsolt a színészlegendák között. Harmadik közös filmjük a Felszarvazták őfelségét (La Folie des Grandeurs) lett volna, ám ez Bourvil hirtelen halála miatt meghiúsult. A szerepet végül Yves Montand-ra bízták.

Halála és az utókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970-ben Párizsban hunyt el Kahler-szindrómában. Mai napig élő népszerűségét azonban mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az első tízben volt a „minden idők legnagyobb franciája” szavazáson 2005-ben.

Bourvil sirja a Montainville temetőben.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Miquette és a mama (1950)
  • Le Trou normand (1952)
  • A három testőr (1953)
  • Csalók és csalik / Poisson d'avril (1954)
  • Cadet-Rousselle kalandjai (1954)
  • Huszárok (1955)
  • Átkelés Párizson (1956)
  • Nyomorultak (1957)
  • La Jument verte (1959)
  • Újra egyedül (1960)
  • A Kapitány (1960)
  • A világ minden aranya (1961)
  • A nagyváros örömei (1961)
  • A leghosszabb nap (1962)
  • Az igazságszolgáltatás nevében (1962)
  • Konyhai csetepaték (1963)
  • Az ügyefogyott (1965) - Antoine Maréchal
  • Trois enfants dans le désordre (1966)
  • Egy kis kiruccanás (1966)
  • A nagymenő (1968)
  • Csodálatos férfiak biciklin (1968)
  • Pascal karácsonyfája (1969)
  • A nagy zsákmány (1969)
  • A vörös kör (1970)
  • Partraszállás (1970)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]