Boulevard du Temple (dagerrotípia)
A Boulevard du Temple Louis Daguerre által 1838-ban készített dagerrotípia, melyet az első, embert ábrázoló fotográfiaként tartanak számon.
Története[szerkesztés]
Daguerre Párizsban, a rue des Marais 5. szám alatt lakott, az épületből a Boulevard du Temple-re nyílott kilátás. 1838 tavaszán innen, lakásának ablakából készített három felvételt. Ezek egyike volt a Boulevard du Temple címen ismertté vált kép, mely, a hozzáfűzött felirat szerint „Reggel nyolc órakor” készült. A másik – szintén a leírás alapján – délben készülhetett, míg a harmadik felvétel nem maradt fenn. Az időpont, valamint a korabeli térképek, az árnyékok hosszának és a kamera helyzete alapján az emberalakot ábrázoló felvételt Daguerre 1838. április 24-e május 4-e között készíthette. A 12,9 x 16,3 cm-es, közvetlenül egy lemezre rögzített dagerrotípia nem volt tökéletes: oldalhelytelen volt, csillogó felülete a beesett fény szögétől függően pozitívból negatívba fordult. A leképzett világ kicsinyített és fekete-fehér mását a korabeli kritikusok a kor képzőművészeti formáihoz viszonyítva kezdetlegesnek találták. Daguerre új fényképezési eljárásának 1839-ben történt publikálása után a Boulevard du Temple-ről készült képek már nagyobb figyelemben és elismerésben részesültek.
A viszonylag hosszú – több mint tíz perces – expozíciós időnek köszönhetően, a Boulevard du Temple forgatagából semmi nem érzékelhető. Azonban a kép bal alsó részén két emberi alak kivehető: egy cipőjét tisztíttató úr, valamint maga a cipőtisztító. Kilétüket nem sikerült megállapítani, de egyes feltételezések szerint Daguerre által a fotó elkészítéséhez felkért személyekről lehet szó. Nicholas Jenkins, a Stanford Egyetem irodalomtörténésze úgy véli a képen a két ismert emberalak mellett még legalább egy ember szerepel: tőlük jobbra az épület melletti fasor elejénél.[1]
Mielőtt még a francia állam megvette volna és a világnak adományozta találmányát annak hasznosítása érdekében, reklámként Daguerre 1839-ben egy három képből álló triptichont (egy csendéletet, valamint két a Boulevard du Temple-t ábrázoló fotográfiát) küldött a bajor királynak, egy másik triptichont az orosz cárnak és 3 különálló képet Ausztria vezetőinek: egyet a császárnak, egyet Metternich kancellárnak, és egyet a képek eljuttatásában segédkező Apponyi Antalnak, a monarchia párizsi követének. (Ez utóbbi ma a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményében van). A bajor királynak küldött felvételeket még ugyanebben az évben Münchenben a Kunstvereinben állították ki, ahonnan a bajor királyi gyűjteménybe kerültek. Az uralkodó, I. Lajos halála után a Bajor Nemzeti Múzeum állandó kiállításának részei lettek. Innen később a Münchner Stadtmuseumba kerültek letétbe.
A lemezekről Beaumont Newhall fotótörténész a New York-i Modern Művészetek Múzeuma Photography, 1839-1937 című kiállítására reprodukciókat készített, melyekről később másolatok készültek.[2] A lemezek már egy 1960-ban készült fénykép szerint is teljesen oxidálódtak és nem voltak látható képnyomok rajtuk. Egy az 1970-es években végrehajtott restaurálási kísérlet is csak rontott a helyzeten. Az 1980-as években a Stadtmuseum fotókonzervátora a George Eastman House szakembereinek közreműködésével és a Newhall-féle fotók felhasználásával dagerrotip technikájú másolatokat készítettek.[3] Érdekesség, hogy nemcsak az eredeti felvételek tűntek el, hanem az ábrázolt városrészt is átépítették időközben, így az eredeti helyszín se látható már.
André Gunthert történész az Études photographiques folyóiratban 1998-ban publikált cikkében említést tett egy még korábbi, 1837-ből származó Huet úr portréja címet viselő felvételről,[4] melyet szintén Daguerre-nek tulajdonítanak.[5] A kép szakmai vita tárgya volt. Az, hogy a felvétel valóban korábbi mint a Boulevard du Temple nem bizonyított egyértelműen, de több a témával foglalkozó írás szerint ez a felvétel tekinthető a legrégebbi fennmaradt, embert ábrázoló fotográfiának.[6][7][8][9][10]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Jenkins, Nicholas: traces (angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. február 20.)
- ↑ szerk.: Beaumont Newhall: Photography, 1839-1937 (angol nyelven). New York: The Museum of Modern Art (1937)
- ↑ Pohlmann, Ulrich, Schmidt, Marjen (1994). „Das Münchner Daguerre-Triptychon. Ein Protokoll zur Geschichte seiner Präsentation, Aufbewahrung und Restaurierung” (német nyelven). Fotogeschichte 14 (52), 3–14.. o.
- ↑ Louis Daguerre: M. Huet, 1837, dagerrotípia, 5,8 x 4,5 cm
- ↑ André Gunthert (1998. november). Daguerre ou la promptitude: Archéologie de la réduction du temps de pose (francia nyelven). Études photographiques (5), 5–25.. o. ISSN 1777-5302.
- ↑ Stephen Perloff (1998. november 15.). French Claim Discovery of the Earliest Photographic Portrait (angol nyelven). The Photograph Collector XIX (11). [2008. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 21.)
- ↑ Jacques Roquencourt, André Gunthert (1999. május). Note sur le portrait de M. Huet (francia nyelven). Études photographiques (6), 139–143. o. ISSN 1777-5302.
- ↑ Marie-Louise Berner. Bertel Thorvaldsen: a daguerreotype portrait from 1840 (angol nyelven). Koppenhága: Museum Tusculanum Press, 50.. o. (2005). ISBN 9788772899114
- ↑ Koetzle (2003), 19. oldal
- ↑ Michel Guerrin (1998. december 23.). L'un des premiers daguerréotypes bouscule l'histoire de la photographie (francia nyelven). Le Monde. [2008. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 19.)
Források[szerkesztés]
- Hans-Michael Koetzle. Louis-Jacques-Mandé Daguerre: Boulevard du Temple, Fotóikonok – Képek és történetük 1. kötet, ford. Kézdy Beatrix (magyar nyelven), Taschen Verlag; Vince kiadó, 18– 25.. o. (2003). ISBN 9783822825778
- Szilágyi Gábor: Daguerre. Gondolat, Budapest, 1987.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
