Bors (televíziós sorozat)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bors (filmsorozat) szócikkből átirányítva)
Bors
Antal Imre Sztankay István.jpg
Antal Imre és Sztankay István a sorozatban
Rendező Szabó István, Herskó János, Markos Miklós, Palásthy György, Simó Sándor, Fazekas Lajos
Forgatókönyvíró Köllő Miklós, Fülöp János
Dramaturg Erdős András
Főszerepben Sztankay István
Zene Vujicsics Tihamér
Operatőr Kenyeres Gábor, Dobay Sándor
Vágó Sívó György
Hangmérnök Pintér József
Jelmeztervező Lázár Zsazsa, Witz Éva
Gyártásvezető Elek Ottó
Gyártás
Gyártó Mafilm, Magyar Televízió
Nyelv magyar
Forgalmazás
Forgalmazó Magyar Televízió
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Bors egy 1968-ban készült fekete-fehér, 15 részes magyar kalandfilmsorozat. Ez volt a Magyar Televízió harmadik nagyobb vállalkozása a Tenkes kapitánya és a Princ, a katona után. A sorozat főrendezője Herskó János volt, de a rendezésben többen részt vállaltak, köztük volt Simó Sándor, Sándor Pál, Szabó István, Markos Miklós, Palásthy György, Fazekas Lajos.

A film főcímzenéje - több más sikeres filmsorozathoz hasonlóan - Vujicsics Tihamér szerzeménye. A címszereplőt, Bors Mátét Sztankay István alakította. A sorozat kisebb, sokszor csak néhány mondatos szerepeit is élvonalbeli művészek alakították.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet az első világháború után játszódik, egy csapat orosz hadifogolytáborból szökött magyar katona kalandjairól szól a forradalmakat élő, részben megszállt Magyarországon.

A főcím tanúsága szerint a sorozatot eredetileg ötrészesre tervezték. Ezzel függhet össze, hogy az első öt rész cselekménye lényegében folyamatos, a magyar köztársaság-tanácsköztársaság idejében játszódik. Ezzel szemben a további tíz résznél - a cselekmény szerint - az egyes részek között több év is eltelik. A 6. rész 1930-ban játszódik, míg az utolsó, 15. rész a második világháború vége felé.

A címszereplő az első részben egy minden hájjal megkent, de egyébként átlagos hadifogoly, Bors Máté (Sztankay István), akinek nincs más célja, mint hazajutni. A 4. résztől már meggyőződéses kommunista forradalmárként jelenik meg.

Állandó társa Dániel Ede (Antal Imre) latin szakos tanár, aki gyakran tolmácsként is működik, mivel a latin mellett oroszul, németül és franciául is folyékonyan beszél.

A 3. részben bukkannak fel Ormándy és Zentai, azaz Oszi és Dezső. Ők ketten szintén állandó szereplők, a 4. és 9. részt kivéve mindig megjelennek. Mindig a főhőst és társait igyekeznek elkapni, de mindig hiába: a legtöbb rész úgy végződik, hogy Bors és társai elmenekülnek, Oszi és Dezső pedig hoppon marad. Az utolsó rész végén szemtől szemben harcolva mindkettőjüket lelövik.

A sorozat záró jelenetében megemlíti Dániel Edének, hogy csak ketten maradtak és Bors Máté megemlékezik az elhunyt kommunistákról.

Az epizódok címei, rendezői és rövid történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Részlet a Halló!…központ című részből

1. Szervezzünk anarchiát!: Herskó János[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2. Szent Dimitrij éjszakája: Markos Miklós[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

3. Vesztegzár a határon: Szabó István[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

4. Halló!…központ: Palásthy György[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az epizód a Tanácsköztársaság idején játszódik. Borsot parancs nélküli támadás (és győzelem) miatt hadbíróságra küldik Pestre. Éppen érkezésekor tör ki a monitorlázadás és a ludovikások lázadása. Az ellenforradalmárok elfoglalják a telefonközpontot is, lehetetlenné téve, hogy kormánycsapatokat hívjanak Gödöllőről az ellenforradalom leverésére. Bors vállalja, hogy biztosítja a telefonvonal visszaállítását, cserébe még azt sem kéri, hogy mellőzzék az ellene irányuló vádat. A felkelők kezén lévő telefonközpontban elhiteti, hogy ő a felkelők által várt felvidéki futár, eközben megismerkedik a több epizódban is visszatérő Zita bárónővel. Bors a tőle megszokott ravaszsággal, gyakorlatilag erőszak nélkül visszaszerzi a telefonközpontot, így megmenti a Tanácsköztársaságot.

5. A futár: Simó Sándor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máté csak nem ússza meg a hadbírósági tárgyalást. Mivel többen is védelmére kelnek, a tárgyalását elnapolják, addig visszaküldik a Martinovics laktanyába. Zita bárónő, aki még mindig azt hiszi, hogy ő a fehérek futára, a laktanyába vezető úton kiszabadíttatja, majd egy villában bemutatja nagybátyjának, Rhédey bárónak. Bors pillanatok alatt beilleszkedik az úri társaságba és elnyeri azok bizalmát. Közli, az a feladata, hogy a déli demarkációs vonalnál azonnal találkozzon a szegedi kormány megbizottaival (persze csak híreket akar tőlük szerezni). Dánielék közben rájuk találnak, ekkor csak két napot kér, hogy mindent megtudjon. Dániel maga sem tudja, hihet-e neki, de két napra elengedi.

Máté és Zita bárónő apácaruhában érik el a demarkációs vonalon lévő kisközséget, majd a túloldalán lévő kúriát, ahol Zita nagynénje lakik. A ház vendége De Maulle francia százados, aki franciás udvariassággal ugyan, de Borsot a pincébe záratja a demarkációs vonal tiltott átlépéséért. Hamarosan megérkeznek a szegediek titkos emberei, azokat a szomszéd pincébe záratja ugyanezért. Bors egy buzogánnyal áttöri a két pincerekesz közötti falat, ám kiderül, a szegediek két embere a szerzetesi ruhába öltözött Oszi és Dezső, akik még a járványkarantén idejéből ismerik Mátét. Mikor pótolni akarják Máté múltkor elmaradt megverését, a zajokra bemegy hozzájuk az őrség és De Maulle. Oszi elköveti a hibát, hogy felpofozza a fölényeskedő francia tisztet, ezért mindhármukat másnap reggel nyolckor ki akarják végezni.

Nyolc előtt pár perccel ott állnak mindhárman a kivégzőosztag előtt, Osziék viszont tudják, hogy a szegediek pontosan nyolckor rajtaütnek a birtokon, ezért húzni kezdik az időt. Pillanatokkal a tűzparancs előtt meg is érkeznek, így Oszit, Dezsőt és Mátét is a darutollasok mentik meg a kivégzés elől, de ők meg Máté két elfogott társát és De Maulle-t akarják kivégezni, majd újabb helycsere során Máté kerül De Maulle helyére. Az utolsó pillanatban megérkező vöröskatonák mentik meg mindhármukat, Oszi és Dezső elmenekülnek.

6. A zsokékirály: Markos Miklós[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1930 ősze, a gazdasági válság, munkanélküliség hatására hatalmas tüntetést tartanak. A tüntetést a rendőrség szétveri, majd nekiállnak felszámolni a kommunista mozgalmat. Egy áruló miatt szinte a teljes vezetőség lebukik. Fel kell venni a kapcsolatot a bécsi elvtársakkal, de a határokat Dezső hermetikusan lezáratja. Sipos úr ekkoriban Rhédey báró, az elhárítás főnökének zsokéja, annak Sátán nevű lovát kizárólag ő képes meglovagolni a közelgő bécsi lóversenyen. Rábeszélik, a ló nyergébe varrva csempéssze át Ausztriába a megmaradt kommunista hálózat kapcsolati rendszerét. Már indulna Bécsbe, amikor sörözés közben letartóztatják.

Amikor a vasúti kocsiban szállított ló (és a nyereg) megérkezik Bécsbe, senki nem képes megbirkózni vele. Bors viszont éppen Sipos úrtól tanulta el a kezelhetetlen lovak megfékezésének titkos módszerét, pusztán segítségképpen Sátánt is lenyugtatja, majd elmegy. Miután Rhédey báró kerestetni kezdi a csodalovászt, jön az ötlet: ha Bors lovagolhatná Sátánt, hozzájuthatnának az üzenetet rejtő nyereghez is, ám Rhédey ismeri Mátét. Némi konspirációval elintézik, hogy az akkoriban Ausztriában élő Bors bajusszal, pakonparttal, bebarnítva - a világ legjobb spanyol zsokéjának álcázva - lovagolja Sátánt. Sipos úr módszerével megszelídíti, majd meg is nyeri a lóversenyt, ezalatt az üzenetet is megtalálja. A verseny utáni fogadáson viszont találkoznia kéne Rhédey báró unokahúgával, Zita bárónővel, aki még 1919-ből közelebbről ismeri, így akár álruhában is felismerheti. Rosszullétet szimulál, elviteti magát mentővel, így megússza a fogadást, majd mint a spanyol zsoké, a báró különvagonjában tér vissza Magyarországra. A határon a báró garanciájára tekintettel nem ellenőrzik, de egy spanyolul tudó vámtisztnek gyanús lesz, szerinte a spanyol zsoké egy szót sem beszél spanyolul. Mire jelenti a határállomáson gyanúját, a vonat már tovább elindult. Telefonálnak a következő állomásra a feltartóztatására, de Bors addigra leugrik róla, a következő néhány évben újra Magyarországon szolgálja a mozgalmat.

7. Magdolnabál: Palásthy György[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három hónap telt el a „spanyol zsokékirály” esete és Bors Bécsből hazatérése óta. Az elvtársaik csak annyit tudnak róla, hogy hazatért, de sehol nem találják. Egyikük ötlete, adjanak fel egy olyan apróhirdetést, amit csak ő ismerhet, de a rendőrség nem. A hirdetés végül ez lesz: A Globus cirkusz medveidomárt keres, utalva az oroszországi szökésre. Bors is megtudja a hirdetést, jelentkezik is, így elvtársai közvetett úton, de fel tudják venni vele a kapcsolatot. Mintha elfogadták volna a jelentkezését, kiküldenek hozzá egy Parázs nevű lányt, aki később Bors szerelme lesz. Hamarosan közeledik Magdolna napja, a kormányzó hitvesének neve napja. Zita bárónő felhívására országszerte Magdolna-bálokat tartanak. Dezső attól tart, hogy a bálokat a munkások kormányellenes konspirációkra fogják felhasználni. Oszival megszervezik, hogy egy Mittelman nevű beépített bűnöző egyén néhány fontosabb bálon balhét és verekedést provokál, majd úgy tesz, mintha leszúrták volna, így a rendőrség lecsaphat, hogy gyilkossággal vádolhassák a kommunistákat. Be is jön a számítás. Bors az egyik bálon végre találkozik rég nem látott barátaival. Éppen elmegy, mikor kitör a botrány, 27 embert letartóztatnak, köztük Dánielt is. Bors egy taxival követni kezdi a kivonult halottszállítót, de meglepetésére Zita bárónőék házához érkezik, ahol Oszi és Dezső is az álarcosbálon vannak. Bors beoson, látja, hogy a „leszúrt” Mittelman a hátsó lakban falatozik, készül a következő botrányra. Leüti az őt őrző detektívet, majd – mint detektív – magával viszi Mittelmant, úgymond a következő bevetésre. Ott viszont beismerő nyilatkozatot írat vele a szélhámosságról, majd frakkban visszamegy mint főúr az estélyre. Álarcában nem ismerik fel. Egyből Zita bárónőt keresi meg, akiről még korábban megtudta, hogy bankár feleség létére Dezsővel randevúzik. Felajánlja, hogy a botrány elkerülésére cseréljék be Mittelmann beismerő vallomását a 27 fogolyra. Mivel az akció a bálon történik Zita bárónő férje előtt, nem lehet Bors ellen erőszakot alkalmazni. Ha kiderül a viszony, az Zita bárónő házassága és Dezső karrierje számára is végzetes lenne. Oszi és Dezső kénytelenek beleegyezni a cserébe, ismét hoppon maradnak.

8. Borban a szabadság: Fazekas Lajos[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bors néhány elvtársát egy az új szlovák határ mentén lévő kőbányában dolgoztatják. Bors és a Tanár úr megpróbálja kimenekíteni őket. Önmagukat nemesuraknak álcázva beférkőznek a kőbányát birtokló öreg báró bizalmába, néhány éjszakát a birtokán töltenek. Észreveszik, hogy a borszerető öregúr éjjel titkos utakra indul, egy kis hordóval a hátán. Utána mennek, kiderül, hogy az öreg a határ két felére került birtoka között egy föld alatti borospince húzódik, melynek egy ága a kőbánya felé is elágazik. Az öreg báró a határ túloldalán maradt pincéjéből így lopja vissza a saját borát. Értelemszerűen jön a megoldás, a foglyokat a bányából a borospincén keresztül Szlovákiába szöktetik. Ebben csak egy személy akadályozhatja meg őket, egy a faluban lakó, őket felismerő régi katonatársuk, aki feljelenti őket a csendőrségen. A feljelentésre Oszi és Dezső is a birtokra érkeznek. A báró vadászatán összefutnak a szálak, lövöldözés is kitör, de Borsék szerencsésen Szlovákiába menekülnek a pincén keresztül.

9. Az attasé: Simó Sándor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Anschluss előtt néhány hónappal járunk az időben. Bors és a Tanár úr Németországban tevékenykednek. Próbálnának üldözött embereket kimenekíteni a Birodalomból, de a határok szigorú ellenőrzés alatt állnak. A nácik viszont szimpatizánsok százait küldik át Ausztriába, a készülő Anschluss, a két ország erőszakos egyesítésének titkos népszerűsítésére. Bors egy szanatóriumban haldokló német tiszt, egy katonai attasé papírjait és egyenruháját magához veszi, majd a város rendőrfőnökénél feljelentést tesz munkája akadályozása miatt, ami a szimpatizáns csoportok Ausztriába juttatása lenne, így maga a rendőrfőnök kénytelen segíteni neki a szervezésben. Sipos úr a németek által már begyűjtött üldözöttekről egy trükkös módszerrel fotót készit, megszöktetik, majd hamis papírokkal vonattal Ausztriába küldik őket, mint a hivatalból Ausztriába küldendő náci szimpatizáns csoport tagjait. Noha az utolsó pillanatban lebuknak, megrongálják a vasúti távközlőrendszert, így mire a rendőrfőnök odaér, a vonat már áthaladt a határon. Az epizódban Oszi és Dezső nem szerepelnek.

10. A papagáj-akció: Sándor Pál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

11. Camarada Matteo: Markos Miklós[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máté, a Tanár úr, valamint még néhány társuk a spanyol polgárháborúban harcolnak, a köztársaságiak oldalán. A falangisták túszul ejtik egy kis falu lakosságának egy részét, a falu birkáit és néhány juhászt elvisznek a hegyek közötti kis repülőtérre. Senki nem érti ennek okát, ám kiderül, a birkákkal akarják a kifutópálya füvét simára legeltetni, hogy a Kondor Légió gépei azt könnyen használhassák. Közlik a falusiakkal, ha bármi probléma adódik, a túszokat kivégzik. Máté juhásznak mondva magát szintén a repülőtérre kerül. Az a feladata, hogy az ott álló gépeket felrobbantsa, ebben sem a falangisták, sem a Mátét kereső, önmagukat magyar kommunistának mondó Oszi és Dezső sem akadályozhatják meg.

12. Máté evangéliuma: Markos Miklós[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bors és Dániel a spanyol polgárháború vége felé hazatérne Magyarországra. Mivel a határon azonnal letartóztatnák őket, álnéven teszik meg az utat, mint az Eucharisztikus Világkongresszusra érkező francia delegáció szerzetes tagjai. Óvatosnak kell lenniük, mert mindenütt besúgók és rendőrspiclik vannak. Máté próbálná megkeresni Parázst, évek óta nem látott szerelmét, de nem találja. A jósnőként dolgozó Piri néni elmondja, hogy lebukott, a márianosztrai börtönben van. Elmondása szerint Magyarországon a helyzet folyamatosan romlik. Röplapokat kéne nyomtatni, de szinte lehetetlen, annyi a besúgó mindenhol. Máté nem törődve az óvatossággal, mint francia szerzetes Dániellel elmegy Márianosztrára. Noha nem tud szerelmével találkozni, egy rejtett, de egyértelmű üzenetet küld neki. A választ (szeretlek) Máté egy frissen nyomtatott szentképen kapja. Azonnal beindul a fantáziája, ha a börtönben nyomda van, azon fogják kinyomtatni a röplapokat. Mint francia szerzetesek visszautaznak Budapestre, ahol Egerszegi méltóságos úrral, az elhárítás új vezetőjével úrral. Azt mondják, a kongresszus tiszteletére szentképeket szeretnének osztogatni a lázongó, de alapvetően istenfélő magyar munkásoknak. Egerszegi is jó ötletnek találja, engedélyezi, hogy ingyen nyomtassanak szentképeket a két francia szerzetes számára. Egy kis konspirációval és Máté benti szerelmével elintézik, hogy a szokásos szövegeken kívül titokban a fasizmus veszélyére felhívó szöveg is rájuk kerüljön. A szentképek osztogatása a rájuk került külön szövegnek köszönhetően nagy siker lett, ám egy példány Oszi és Dezső kezébe jut. Gyorsan kiderítik, hogy hol készültek. Máté a többiekkel visszautazik Márianosztrára, hogy egy sürgős pótrendelést adjon fel. A nővérek egyetlen kérése cserébe: nála szeretnének gyónni. A gyónás alatt Dániel, valamint az apácának öltözött Piri néni segítségével megszöktetik Parázst. Percekkel korábban mennek el, mint ahogy Oszi és Dezső odaérkeznek. Hogy lerázzák őket, egy kanyarban a Dunába lökik saját kocsijukat. A nyomukban lévő Osziék azt hiszik, hogy a vízbe fulladtak és elmennek. Mátééknak megint sikerült túljárniuk az eszükön.

13. Ujjé, a Ligetben: Palásthy György[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1941. június vége, egy nappal Kassa bombázása után. Három év telt el a márianosztrai ügy óta. Oszi és Dezső a kudarc miatt nyugalomba kényszerültek, Borsról azóta nem tudni. A kassai repülőtér parancsnoka észlelte, hogy a hírekkel ellentétben nem orosz, hanem német repülőgépek támadták a várost. Felküldi Budapestre szárnysegédjét, hogy tegyen erről jelentést a miniszterelnöknek. Sofőrje egy katona, Bors Máté egyik elvtársa. Míg a tiszt a hivatalban van, hazaengedi pár órára a katonát. Ő előbb hazamegy Újpestre, de onnan azonnal továbbmegy, hogy elmondhassa a hírt elvtársainak. Először Piri nénit keresi fel, aki ekkor a Városliget egyik illemhelyén dolgozik. Segítségével megtalálják Bors Mátét, aki csónakkölcsönzéssel foglalkozik a Római-parton, majd Dániel Edét, aki az Angol Park zenestúdiójában dolgozik, ahol zenét szolgáltat, reklámokat mond be. Hárman megbeszélik, hogy minél több embert kell tájékoztatni erről a hazugságról, mielőtt még kitör a háború. Máté ötlete, hogy mondják be a Park hangosbemondóján, ott elég sok emberhez lehet így eljuttatni az üzenetet. Ehhez azonban el kell távolítani a parkban lévő rendőröket. Az egyik mutatványos bizonyos összegért vállalja, hogy el fog szabadulni Tagranoff, a dzsungelból elhozott szőrös, beszélni sem tudó majomember. Garantálja, olyan botrány lesz, hogy minden rendőr utána fog menni.

Ezalatt a hivatalban sem tétlenkednek. Mivel előre megrendezett akció volt a támadás, azonnal riadóztatják Oszit és Dezsőt, hogy nyomozzák ki, kinek mondhatta el a hazaküldött katona a német bombázás hírét. Elfogják Piri nénivel együtt, alaposan megverik őket, de ők nem vallanak. Végül mindkettőt elengedik, de Piri nénit követni kezdik, aki persze tisztában van ezzel, eltereli az őt követő nyomozót. A katona több óra késéssel, szakadtan, véresen megy feletteséért. A becsületes szárnysegéd megdöbbenve hallja az igazságot, miszerint a felső vezetés már előre tudott a provokatív bombázásról.

A szálak a Angol Parkban futnak össze. Noha Oszi és Dezső mindent bevetnek, Tagranoff elszabadulása olyan zűrzavart okoz, hogy az összes rendőr őt üldözi, Bors és társai meg a több ezer látogató előtt a hangosbemondón elmondják az igazságot a kassai bombázásról és a fenyegető háborúról. A parkban erre kisebb spontán béketüntetés kezdődik. A rendőrök visszarohannak, de Bors és társai a hátsó falon átmászva, egy vasúti hajtányon elmenekülnek. A liget kiürül, az egy fa tetején kuporgó szőrös, félpucér, beszélni sem tudó Tagranoffal sem törődik már senki. Odajön a mutatványos, majd felszól neki: Kovács úr, lejöhet, mára végeztünk. Oszi és Dezső ismét hoppon maradtak.

14. A különleges osztag: Palásthy György[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

15. A győztesek: Palásthy György[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bors és társai már a szovjet hadsereg katonáiként harcolnak. A front elérte a magyar határt. Az első elfoglalt városkában Lukács Ödön nemzeti színű zászlót tűzne a helyi Kossuth szoborra, mikor egy orvlövésztől golyót kap és meghal. Mikor a várost visszafoglalják a németek, velük érkezik vissza Oszi és Dezső is, akik elhatározzák, hogy kíméletlenül leszámolnak a partizánokkal, ellenállókkal, zsidókkal. Máté és társai német egyenruhában, egy zsákmányul ejtett német tábori mozi teherautóval ottmaradnak, hogy adatokat gyűjtsenek, melyeket egy Vera nevű orosz lány továbbitana rádión. Osziék azonban az egyiküket felismerik, vödörrel a kezében. Lassan, de rájönnek, hogy a vödör a mozielőadás plakátjainak kiragasztásához kell, tehát Borsékak a tábori mozi körül kell keresni. A német tábori mozisoknak álcázott Mátéék megtartják az esti mozielőadást. Ahogy fogynak a filmtekercsek, egyenként eltűnnek a moziból, azonban Osziék a nyomukban vannak. Egy romos tanyánál, évtizedek után először szemtől szemben állnak a felek. A kialakuló tűzharcban Máté és Dániel kivételével mindkét oldalon mindenki elesik. A két túlélő a harc végén megemlékezik évtizedek alatt elesett elvtársaikról. A sorozatnak ez volt az egyetlen drámai, minden humort mellőző epizódja.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mivel a sorozatot kizárólag televíziós forgalmazásra készítették, viszonylag kevés figyelmet fordítottak az apró részletekre, ezek a korabeli fekete-fehér készülékeken, egyszeri látásra nem voltak feltűnőek (pl. több helyen tetőantennák, a vasúti jeleneteknél akkor még szintén nem létező felsővezetékek láthatók).
  • A szereplők a cselekmény szerinti 26 év alatt semmit nem változtak. Ennek praktikus és költségvetési okai voltak, de az akkori vélekedés szerint az volt az ideológiai magyarázata, hogy az „osztályharc örök”. Ennek ellentmond, hogy Oszi és Dezső sem változtak az évtizedek alatt.
  • A sorozat az eredeti tervek szerint véresen komoly lett volna, Koncz Gábor és Bujtor István javaslatára vették könnyedebbre és humorosra.

Főszereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sztankay István (Bors Máté, a sorozat főszereplője, eredetileg mozdonyvezető)
  • Antal Imre (Dániel Ede, nagy műveltségű, több nyelvet folyékonyan beszélő tanárember)
  • Bujtor István (Zentay Dezső, csendőrtiszt, Bors okosabbik ellenfele)
  • Koncz Gábor (Ormándy Oszkár, csendőrtiszt, Bors harciasabb ellenfele)

Fontosabb visszatérő szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Epizódszereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felsoroltakon kívül az egyes epizódokban még számos ismert művész is feltűnik, hosszabb, vagy akár csak néhány mondatos szerepben. Alfonzó szerepe például egy mindössze két szavas mondat az „Ujjé a ligetben” epizód egyik humoros jelenetében: („Pont most?”)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]