Boross Mihály (író, 1815–1899)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boross Mihály
Élete
Született

Szőny, Magyarország
Elhunyt1899. március 5. (84 évesen)
Sárbogárd, Magyarország
Nemzetiségmagyar
HázastársaZuber Ilona Barbara (1832-1874)
GyermekeiBoross Endre
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)népies novella, regény, újságcikk
Alkotói évei19. század
Első műveElső jelentős műve Béthel Székesfehérvár, 1844. (Szent történeti novellák. 1.)
Hatottak ráJókai Mór
HatásaA népies novella és regényirodalom jeles képviselője a Bach-korszakban
A Wikimédia Commons tartalmaz Boross Mihály témájú médiaállományokat.
Ez a szócikk az 1815-ben született népies íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Boross Mihály (egyértelműsítő lap).

Boross Mihály (Ószőny, 1815. január 9. – Sárbogárd, 1899. március 5.) újságíró, regényíró, történetíró, politikus. A népies novella és regényirodalom jeles képviselője a Bach-korszakban.

Pályakezdése[szerkesztés]

Nagyszülei Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. Szülei földművesek, apja Boross Gergely, anyja Szüts Sára.[1] A helyi gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül Mocson joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát Pesten, ezután rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist. 1843-ban Székesfehérváron telepedett le, az 1846. évi tisztújításkor a tiszteletbeli ügyészséget pályázta meg, ezt ugyan nem nyerte el, de 1848-ban a városban működő 19 ügyvéd között említik.

Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc idején[szerkesztés]

1848. március 14-én Pesten tartózkodott: mint a Székesfehérvári Első Magyar Költsönös Életbiztosító Intézet egyik képviselője az Első Hazai Takarékpénztár közgyűlésén vett részt, itt a két intézet egyesüléséről döntöttek. Részt vett a március 15-i forradalomban, majd másnap visszaérkezett Székesfehérvárra. Itt a Fekete Sas kávéházba sietett, ami, mint a pesti Pilvax, a liberális ellenzéki ifjúság gyülekező helye volt. A Városház téren népgyűlést tartottak, ahol a 12 pontot és a Nemzeti Dalt olvasták fel, és a nemzetőrség felállításáról is határoztak. Boross a következő hónapokban politikai röpiratokat készített: Politikai labdacsok; Politikai káté; Szabadság, egyenlőség, testvériség; Eke, kard és könyv - , ezek Székesfehérváron jelentek meg. A népszerűvé vált ügyvédet 1848 májusában a helyhatósági választásokon a városi közgyűlés tagjává választották, de tanácsos nem lett belőle.

A megyei közigazgatás átalakításakor az országgyűlési választások előkészítésében vett részt, a másodalispán vezetése mellett alakult központi választmány tagjává választották, majd május 5-én táblabíróvá nevezték ki, de részt vett az egyik nemzetőröket összeíró küldöttség munkájában is. 1848 júniusában a hivatalos Közlöny Fejér megyei tudósítója lett, emellett a győri Hazánkban is megjelentek írásai. Az országgyűlési választásokon a bodajki kerületben indult képviselőjelöltként, de a kisebbségben maradt, így híveit az ugyancsak liberális Salamon Lajos támogatására hívta fel. 1848 őszén a megyei főjegyző helyettesítésével bízták meg.

1849. január 16-án osztrák császári fogságba került: Gyulai Gaál Ede császári biztos parancsára letartóztatták, majd Budára vitték, fogságából csak március közepén szabadult. A közigazgatás újjáalakításakor, a forradalmi szellemű tisztikar választásakor gróf Batthyány István kormánybiztos Fejér megye másodalispánjává nevezte ki, majd a vésztörvényszék elnöke lett. 1849 augusztusában a székesfehérvári helyőrség megtámadására készített tervet, de a hadi események következtében az akció nem valósult meg. Ennek ellenére szabadcsapataival augusztus elején Székesfehérvárra érkezett. A következő napok eseményei az augusztusi felkelés Székesfehérvárra súlyos megpróbáltatást hozott, több nemzetőrt kivégeztek, az osztrák katonaság bosszúból a Királysor házait is felgyújtotta. Boross, Mednyánszky Sándor csapataival ismét Székesfehérvárra érkezett, s mint a vésztörvényszék elnöke tevékenykedett. A honvédcsapatok távozását követően, augusztus 20-án Komáromba menekült. A vár kapitulációja előtt Klapka György a várba menekült városi és megyei tisztikart honvédtisztekké -Borosst hadbíró századossá - léptette elő. A vár kapitulációjakor mindnyájan mentességet és büntetlenséget nyertek. Ennek ellenére Borosst is letartóztatták, de hamarosan szabadon bocsátották.

Az önkényuralom idején[szerkesztés]

Iváncsára vonult vissza, majd baracskai birtokán élt. A gazdálkodás mellett állandó munkatársa volt a Hölgyfutár-nak, írásai megjelentek a Budapesti Visszhangban is. 1851-ben a kecskeméti református gimnázium földrajz és történelem tanárává nevezték ki. Ez évben letartóztatták, majd 1853-ban 2 évi várfogságra ítélték Josefstadtban raboskodott. Kiszabadulása után Pesten telepedett le, újságíróként a Vasárnapi Ujságnál dolgozott, majd a Napkelet munkatársa volt. Az újságírás mellett, számos regényt írt (Boldogháza, András a szolgalegény, A hazajáró lélek, A szomszéd, stb.). A népies novella és regényirodalmunk egyik népszerű képviselője volt a Bach-korszakban. Internálását 1859-ben szüntették meg a hatóságok. Székesfehérvárra gróf Cziráky János főispán kérésére költözött, ahol december 17-én tartott tisztújításon gróf Batthyány István javaslatára a másodalispáni tisztségre jelölték. Az alispáni tisztség mellett a központi választmány elnöki tisztét is betöltötte. Közigazgatási tisztségeiről a provizórium bevezetésével lemondott, majd ügyvédi oklevelének kihirdetését követően ügyvédi gyakorlatot is folytatott.

A dualizmus idején[szerkesztés]

A székesfehérvári királyi járásbíróságra nevezték ki. 1876 júniusában ment nyugdíjba, ügyvédként azonban 1882-ig működött. Történetírói és újságírói tevékenységet fejtett ki. Megírta visszaemlékezéseit, amelyben többek között a forradalom és szabadságharc, valamint az 1861-es alkotmányos év városi és megyei eseményeit rögzítette. A megye első társadalmi hetilapjának, az 1871-ben indult Székesfejérvár-nak is munkatársa, majd rövidebb ideig felelős szerkesztője volt. A város életében, lapkiadóként is jelentős szerepet játszott. 1881-ben alapította és szerkesztette a Fehérvári Híradó című társadalmi hetilapot, ez hosszabb ideig létezett, de végül beolvadt a Szabadság-ba, amely szintén a függetlenségi politikát szolgálta. 1899. március 5-én Sárbogárdon hunyt el.

Magánélete[szerkesztés]

1860. május 21-én feleségül vette nemes nánhegyeseli Zuber Pál (1792-1866)[2] és nemes jókai Katona Jozefa (1806-1875)[3] leányát Zuber Ilona Barbarát (1832-1874).[4] A házasságból 4 gyermek született: István (1861-1938), Endre (1862-1925) színész, Jenő (1863-1863) és Ilona (1865-1926).

Művei[szerkesztés]

  • Béthel. (Szent történeti novellák 1. Székesfehérvár, 1844)
  • Népszerű tolmács az első magyar kölcsönös életbiztosító intézet alapszabályaira vonatkozólag. (Pest, 1847)
  • Politikai labdacsok. (Székesfehérvár, 1848)
  • Szabadság, egyenlőség, testvériség. (Székesfehérvár, 1848)
  • Eke, kard és könyv. (Székesfehérvár, 1848)
  • Szabad föld és szabad földmíves. (Székesfehérvár, 1848)
  • Istennek új szövetsége a magyar üggyel. (Székesfehérvár, 1848)
  • Kamarilla. (Székesfehérvár, 1848)
  • Istennek szövetsége a magyar nemzettel. (Szekszárd, 1848; a berontott ellenség által 10 000 példányban lefoglaltatott)
  • Politikai kiskáté a nép számára. (1–2. kiad. Pest, 1848; német, horvát, román és szlovák nyelven is; 5. kiad. Székesfehérvár, 1869)
  • Házasság speculatióból. Víg regény. (Pest, 1850)
  • Urambátyám. Reg. (Pest, 1851)
  • Boldogháza. Buzdító és oktató történet értelmes földmívesek számára. (Vasárnapi könyvtár. I. 5. Pest, 1856; 6. kiad. 1869)
  • Újabb magyar költők. Válogatott gyűjtemény a magyar nép számára. Összeszedte. (Vasárnapi könyvtár. I. 10. Pest, 1856)
  • A hazajáró lélek. Víg regény. (Pest, 1856)
  • Vagy idejében, vagy soha! Ez a házasság jelszava. Víg regény. (Pest, 1856)
  • Egy nyomorult története. Népies irány-regény. (Pest, 1856)
  • Zsiga bátyám és én. Víg regény. (Pest, 1857)
  • Az újabbkori Jób. Népies regény. (Pest, 1857)
  • Képmások. Elbeszélések. (Pest, 1857)
  • András, a szolgalegény. Reg. Jeremiás Gotthelf után átd. (Vasárnapi könyvtár. II. 5–7. Pest, 1857; 4. kiad. 1900)
  • Boldogházi esték. Oktató és mulattató elbeszélések, történetek és adomák gyűjteménye. 12 füzet két kötetben. (Pest, 1857–1858)
  • A hét halálos bűn. Erkölcsi beszélyek 3 füzetben. (Pest, 1857–1858)
  • A két királyné Szent történeti beszély. (Pest, 1858)
  • A falu bírája. Regény 3 füzetben. (Pest, 1858; 3. kiad. 1903)
  • A nyugalom órái értelmes földmívesek számára. (Pest, 1858)
  • Attila, a hun király. Történeti képek az ötödik századból. (Pest, 1858)
  • Kegyeletek órái a világtörténelem drágakő-darabjaiból. I–II. köt. (Pest, 1859)
  • Melanchton Fülöp élete. (Pest, 1860)
  • A dicsőült gr. Széchenyi István életrajza. Eredeti kútfők után népszerűen előadja. (Pest, 1860)
  • Szent István, az első magyar király. Az 1860. évi nemzeti ünnep emlékére. (Pest, 1860)
  • A hitújítás bajnokai. 1–4. füzet. (Pest, 1861)
  • Magyar krónika, azaz a magyar nemzet története… (Pozsony, 1862)
  • A volt jobbágyság hármaskönyve. (Székesfehérvár, 1866)
  • Magyarország közjoga 1848-ig és 1848-ban. A volt jobbágyság hármaskönyve kiegészítéséül. (Pest, 1867)
  • Politikai óramutató azok számára, akik nem tudják, hányat ütött az óra. (Szabadka, 1867?; 2. kiad. Székesfehérvár, 1871; németül és szlovákul is)
  • Házi ügyvéd. (Pest, 1867; 2. kiad. 1871)
  • Kalászok a vallásosság és az erkölcsiség mezején. (Pest, 1870)
  • Az élet tükre. Írta Hilarius naplója után. (Székesfehérvár, 1873)
  • B. M. válogatott kisebb munkái. (1–2. kiad. Bp., 1874)
  • A lelkész leánya. Reg. (Székesfehérvár, 1877)
  • Gyászlapok a magyar szabadságharcz történetéből. Összeáll. (Székesfehérvár, 1880)
  • Élményeim. 1848–1861. 1–2. köt. (Székesfehérvár, 1881–1882)
  • Fejér megye 1861-ben. Az Élményeim 3. kötete. (Székesfehérvár, 1885)
  • A sárkányirtók. Regény. (Protestáns népkönyvtár. 9–10. Bp., 1887)
  • A kuruczháború. Politikai és történeti összehasonlító tanulmány. Történelmi kútfők nyomán írta. (Székesfehérvár, 1887)

Emlékezete[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ „Hungary Reformed Church Christenings, 1624-1895," database, FamilySearch (https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:V53Y-58B : 17 February 2021), Mihály Boross, 09 Jan 1815 Baptism; citing Ószőny, Komárom, Hungary, Országos Levéltár, Budapest (Hungary National Archives, Budapest); FHL microfilm 630,391.”.  
  2. ↑ https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/646926# 
  3. ↑ „https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/646927”.  
  4. ↑ „https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/355420#”.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Boross_Mihály_(író,_1815–1899)&oldid=25898282”