Borisz Gelfand

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borisz Gelfand 2006 januárjában a Corus sakktornán.

Borisz Abramovics Gelfand (Minszk, 1968. június 24.) fehérorosz születésű izraeli sakkozó, nagymester. A FIDE 2008. januári világranglistáján 2737 Élő-ponttal a világ 11. legerősebb aktív sakkozójának számították.

Gelfand 1998-ban vándorolt ki Izraelbe, ahol Rishon LeZionban él.

Többek közt arról ismert, hogy világossal előszeretettel nyit 1. d4-et, sötéttel pedig a szicíliai védelem Najdorf-változatának nagy kedvelője. A taktikai játékkal szemben a pozíciós játékot részesíti előnyben.

2011-től világbajnokjelölt. A 2012-es sakkvilágbajnokságon Visuvanátan Ánand volt az ellenfele, akitől 8,5-7,5 arányban kikapott.

Sikerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

17 éves korában a Szovjetunió ifjúsági bajnoka volt, két évvel később ifjúsági Európa-bajnok. 1988-ban holtversenyben az élen végzett az ifjúsági világbajnokságon, a világbajnoki címet azonban Joerl Lautier szerezte meg.

Gelfand mintegy 30 sakktornát nyert meg, többek közt 1992-ben és 1994-ben a rangos wijk aan zee-i versenyt. 1993-ban Bielben, 1994-ben Dos Hermanasban, 1995-ben Belgrádban, 1996-ban Tilburgban, 1999-ben Malmöben győzött, 2004 decemberében a pamplonai versenyt nyerte meg.

Világbajnokjelölt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gelfand számos alkalommal jutott be a világbajnokjelölti tornákra.

Az 1993-as döntőbe a zónaközi versenyből jutott, első két mérkőzését megnyerte, a negyeddöntőben azonban Nigel Short búcsúztatta. Az 1996-os világbajnokságon megnyerte a zónaközi versenyt, a döntőben játszott első két meccsét, de az elődöntőben kikapott Anatolij Karpovtól. Az 1998 és 2004 közti világbajnokságokon is jó eredményeket ért el, de legjobb eredménye az 1997-es elődöntős hely volt. Játszott a 2002-es dortmundi tornán, amely a 2004-es Klasszikus Sakk Világbajnokság jelölőversenye volt, de nem érte el az elődöntőt.

A 2005-ös FIDE Világkupán az első tízben végzett, amivel kvalifikálta magát a 2007-es világbajnokság jelöltjei közé. Jelöltként győzött Rustam Qosimjonov és Gata Kamsky ellen és ezzel bejutott a szeptemberi világbajnoki döntőbe, ahol az egyik favoritként indult. Sokak meglepetésére azonban csak a második helyet szerezte meg Vlagyimir Kramnyikkal holtversenyben.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]