Borghida István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borghida István
Született1918. március 8.
Szatmár
Elhunyt1982. december 13. (64 évesen)
Kolozsvár
Foglalkozásaművészettörténész,
műkritikus
SablonWikidataSegítség

Borghida István (Szatmár, 1918. március 8.Kolozsvár, 1982. december 13.) magyar művészettörténész, műkritikus.

Életútja[szerkesztés]

Gimnáziumi tanulmányait magánúton végezte, a kolozsvári egyetemen műtörténeti, esztétikai és lélektani képesítést, a bukaresti egyetemen művészettörténeti doktorátust szerzett. 1948-tól az Igazság művelődési rovatát szerkesztette, 1949-től a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet művészettörténeti előadótanára. Gyűjteményes tárlatokat, vándorkiállításokat szervezett, s számos összefoglaló cikkben, tanulmányban foglalkozott az újabb kori egyetemes művészet több kiemelkedő egyéniségével (Daumier, Toulouse-Lautrec, Van Gogh, Käthe Kollwitz, Meštrović, Monet, Chagall), valamint a korabeli román és hazai magyar képzőművészet jeleseivel. A nagybányai festőiskola művészetét, Weisz István fotópoetikáját, Kós András szobrait, Jakobovits Miklós képeit ismertette a Korunkban, az Utunk művészeti munkatársa, írásai több bel- és külföldi folyóiratban jelentek meg.

Művészettörténeti pályáján a klasszikus örökség ápolása mellett egyre határozottabban fordult a romániai magyar képzőművészek középnemzedéke és a fiatalok felé, köteteiben Jakobovits Miklós és Balázs Imre művészi pályáját is elemezte.

Kötetei (válogatás)[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]