Bor István Iván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Bor István Iván (Baskó, 19452006[1]) autodidakta grafikus, festőművész és illusztrátor.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már gyermekkorában is mindig rajzolni, mintázni szeretett, Gorka Géza keramikus tanácsára az Iparművészeti Vállalathoz ment dolgozni, majd kerámia műhelyvezető lett a MÜTEX Szövetkezetnél. Képezte magát a rajzolásban és a festésben, külföldi példaképei voltak Pablo Picasso, David Alfaro Siqueiros[2] és Giotto, hazaiak közül Czóbel Béla, Ferenczy Béni és Kohán György.

Rajzai, illusztrációi 1965 és 1994 közt jelentek meg a Nagyvilág, az Élet és Irodalom, a Kortárs, a Társadalmi Szemle, az Új Írás, a Jelenkor, az Irodalmi Újság, a Tiszatáj, a Valóság, a Film-Színház, 1994 után pedig a Kláris, a Jelkép, a Koszorú, a Jelenlét, az Internet-Újság, a Pécsi Új Hang, a Csepel-sziget, a Föveny és a Pécsi Szivárvány folyóiratokban.

Több mint száz alkotó könyvét illusztrálta – novellás és versköteteket egyaránt. Festményeire jellemző a legfeszesebben megfogalmazott kompozíciók kialakítása, a mozgások egybeolvadó folyamatai, a sötét-hideg színek összeolvadása.

Mind itthon, mind külföldön kiállításokon bemutatta alkotásait, munkáiból Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban, Chilében, Mexikóban vásároltak a múzeumok és gyűjtők.

Házassága válással végződött, számos nagyméretű szénrajza a nem megfelelő tárolási körülmények miatt megsemmisült. Halála után a Hegyaljai Alkotók Társulása Bor István Iván-díjat hozott létre.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. PIM, Baskó István Iván
  2. Siqueiros (1896-1974) mexikói freskófestő

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]