Bookcrossing ("Veszíts el egy könyvet")

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A BookCrossing (egyéb változatai: BC, BCing vagy BXing) egy Amerikából induló és nemzetközivé növő mozgalom, amelynek keretében könyvek cserélnek gazdát. A játék alapja, hogy az egész világ egy könyvtár és az elvesztett könyvek kézről kézre vándorolnak, a mozgásuk pedig az interneten követhető.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ron és Kaori Hornbaker[1] ötlete a könyvelvesztő játékról 2001 márciusában született meg és nem sokkal később 2001. április 17-én indult útnak, mikor is megnyílt a "bookcrossing" weboldala is, ahol a könyvek mozgását, (az elvesztés helyét, idejét illetve a megtalálását és újbóli útnak eresztését) lehetett követni.

A rövid időn belül rendkívül sikeressé váló kezdeményezés, néhány év leforgása alatt olyan ismertté vált, hogy a "bookscrossing" mint fogalom az Concise Oxford Dictionary-ban is helyet kapott.

A mozgalom bár nemzetközi, Amerikában, Angliában és Németországban a legsikeresebb. Ezekben az országokban a nagyobb városokon belül forgalmasabb helyeken hivatalos zónák, azaz Official BookCrossing Zones, alakultak ki, ide éttermek, parkok, boltok és más nyilvános helyek tartoznak, ahol gyakoriak a könyvelvesztések.

A játék menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A könyvelhagyás menete igen egyszerű, keressünk egy könyvet a polcunkon, amelyre vagy nincs szükségünk, és/vagy úgy gondoljuk, hogy minél több emberhez szeretnénk eljuttatni. Ezután a mozgalom sárga logóját tartalmazó matricát, amely az internetről elérhető és kinyomtatható, a könyvbe kell ragasztani, majd az ezen található azonosítóval regisztrálni kell a könyvet. Végül pedig egyszerűen ott felejteni egy olyan nyilvános helyen ahol bárkinek a kezébe akadhat. A későbbi megtaláló jelzi ezen az oldalon, hogy megtalálta a könyvet, és az elolvasás után ő is "útnak engedi" valahol, így vándorolnak körbe a könyvek.

Statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013 novemberéig több mint 10 millió könyvet veszítettek el, közel 2 300 000-en, 132 országban.

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2005 tavaszán két Webby-díjat is elnyert a "bookcrossing", az egyiket a Legjobb Közösségi Oldal, a másikat pedig a Legjobb Társadalmi/Hálózatépítő Oldal kategóriában.

Kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mozgalomnak nem csak lelkes támogatói, de kritikusai is vannak, ilyen például Jessica Adams, brit írónő, aki szerint a könyvcserék ahhoz fognak vezetni, hogy az emberek kevesebb könyvet fognak venni, így az alacsonyabb bevétel miatt a szerzői jogdíjak is csökkenni fognak. A Harper Press ügyvezető igazgatója pedig arról beszél, hogy olyan károkat okozhatnak a vándorló könyvek, mint amilyeneket az illegális zene- és filmletöltések. A "bookcrossing"-ot védők ellenben azzal érvelnek, hogy a könyvcserék nem mérhetőek, az interneten terjedő kalóztartalmakkal össze, hiszen itt nem születik új példány, csak mint egy könyvtárban vándorolnak körbe a könyvek. A másik érvük pedig az, hogy a "bookscrossing" által olyan szerzőket is megismernek (és keresik a boltokban a műveiket később) akiket sosem kerestek volna egyébként.

Veszíts el egy könyvet, a magyar változat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A játék Magyarországon is kezd elterjedtté válni, de a hazai változat nem a nemzetközi mozgalomba csatlakozott be, csak annak mintájára született meg.

A "VESZÍTS EL EGY KÖNYVET" akciót 2008. március 25-én indította el az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár és az évek során számos hazai könyvtár is csatlakozott hozzájuk. Az eleinte nagyjából 700 példány cserélt gazdát, köztük dedikált példányok is, 2011-re pedig hozzávetőleg 3000 regisztrált példány volt.

Évente megrendezik a "Nagy könyvelhagyó napot", amikor is egyszerre jóval többen veszítenek el könyveket, ilyenkor dedikált példányok is kerülnek elhagyásra. Céljuk, hogy ezeken a napokon minél több könyv cseréljen gazdát, és minél többen csatlakozzanak a mozgalomhoz később, ezzel is népszerűsítve az olvasást.

A magyar változatban nem matrica van, hanem egy tudnivalókat tartalmazó lapot helyezünk el a könyvbe, így adva minden megtaláló tudtára, hogy miről is van szó, és már saját honlapon lehet követni az itthon elveszett könyveket: Veszitsel.konyvtar.hu

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. BookCrossing – Read and Release! (angol nyelven), 2010. március 5

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]