Bonyifatyij Mihajlovics Kedrov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bonyifatyij Mihajlovics Kedrov
Született
1903. november 27.
Jaroszlavl
Elhunyt
1985. szeptember 10. (81 évesen)
Moszkva
Foglalkozása vegyész
filozófus
Iskolái Moszkvai Állami Egyetem

Bonyifatyij Mihajlovics Kedrov (cirill betűkkel Бонифатий Михайлович Кедров; Jaroszlavl, 1903. december 10.Moszkva, 1985. szeptember 10.) orosz filozófus, tudománytörténész, fizikokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Mihail Szergejevics Kedrov (1878–1941) kommunista politikus fia.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1930-ban szerzett vegyészdiplomát a Moszkvai Állami Egyetemen, majd 1930 és 1932 között a Vörös Professzorok Intézetében tanult. 1935-ben lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába, s az elkövetkező években pártfunkcionáriusként dolgozott. A második világháború éveiben, 1941-től 1945-ig a Vörös Hadsereg katonájaként harcolt. 1945 és 1949, majd 1958 és 1962 között a Szovjet Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének volt tudományos munkatársa. Ezzel párhuzamosan 1946-tól 1958-ig a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának Akadémiáján oktatott professzori címmel. 1962-től 1972-ig a Természettudomány- és Technikatörténeti Intézet igazgatójaként tevékenykedett. 1971-től ismét tanított a Központi Bizottság Akadémiáján. 1973-ban kinevezték a Filozófiai Intézet igazgatójává. Posztjától egy évvel később – kegyvesztettként – megvált, s életének utolsó éveiben ismét a Természettudomány- és Technikatörténeti Intézetben folytatta kutatómunkáját.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elméleti munkássága homlokterében a tudományfilozófia, főként a természettudományok filozófiai és tudománytörténeti kérdései álltak. A marxista-leninista dialektikus materializmus szempontrendszere alapján vizsgálta a tudományok, a tudományos fejlődés és a tudományos forradalmak társadalmi környezetét és ismeretelméleti alapjait. Eredményei alapján kísérletet tett a tudományok felosztására és hierarchiájának meghatározására. Felvázolta a 16–17. század tudományos és technikai fejlődésének természetrajzát, külön is áttekintette a kémia történetét, s elvégezte a tudományág múltjának korszakolását. Behatóan foglalkozott Mengyelejev munkásságával, illetve a periódusos rendszer történetével.

Fizikokémiai kutatásai és elméleti munkái a Gibbs-paradoxon interpretálására, John Dalton atomisztikus szemléletének revíziójára irányultak, emellett termodinamikai és statisztikai fizikai kérdésekkel is foglalkozott.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1966-tól a Szovjet Tudományos Akadémia rendes, 1965-től a Jugoszláv Tudományos Akadémia külső, 1972-től a Bolgár Tudományos Akadémia külső, 1973-tól a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja volt.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • О количественных и качественных изменениях в природе. Москва, 1946.
  • Атомистика Дальтона. Москва–Ленинград, 1949.
  • A dialektikus materializmus és az anyaggal kapcsolatos legújabb felfedezések. Budapest, 1955.
  • Эволюция понятия элемента в химии. Москва, 1956.
  • День одного великого открытия. Москва, 1958.
  • Философский анализ первых трудов Д. И. Менделеева о периодическом законе. Москва, 1959.
  • Классификация наук I–II. Москва, 1961–1965.
  • Единство диалектики, логики и теории познания. Москва, 1963.
  • Предмет и взаимосвязь естественных наук. Москва, 1964.
    Magyarul: A természettudományok tárgya és kölcsönös kapcsolata. Budapest, 1965.
  • Три аспекта атомистики I–III. Москва, 1969.
  • В. И. Ленин и революция в естествознании XX века. Москва, 1969.
    Magyarul: Forradalmak a természettudományban. Budapest, 1983.
  • Энгельс и диалектика естествознания. Москва, 1970.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]