Bonneville sós síkság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bonneville sós síkság (Bonneville Salt Flats)
Saltph26.jpg
A Bonneville sós síkság
Közigazgatás
Ország(ok)  USA
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Észak-Amerika
Területe 260 km²
Legmagasabb pont 1,286 m
Elhelyezkedése
Bonneville sós síkság (Észak-Amerika)
Bonneville sós síkság
Bonneville sós síkság
Pozíció Észak-Amerika térképén
é. sz. 40° 47′ 59″, ny. h. 113° 48′ 00″Koordináták: é. sz. 40° 47′ 59″, ny. h. 113° 48′ 00″

A Bonneville sós síkság (Bonneville salt flats) a pleisztocén korból származó Bonneville-sóstó kiszáradt medre. Tükörsima felszíne különösen alkalmas autók szárazföldi sebességi rekordjainak felállítására.

A kiszáradt tó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiszárad tó különlegessége, hogy a bepárlódott só hatalmas területen (kb. 260 km2-en)[1] rendkívül tömör és tükörsima, vízszintes felületet eredményezett. Ez a legnagyobb ilyen képződmény az Utah állambeli Nagy-Sóstótól nyugatra fekvő számos kiszáradt meder közül.

A terület Benjamin Bonneville után kapta a nevét, aki az amerikai hadsereg tisztje és Nyugat-Amerika felfedezője volt a 19. században. A vidéket 1907-ben kezdte vizsgálni Bill Rishel és két helyi üzletember, hogy miként lehet közlekedni a síkságon keresztül Pierce-Arrow márkájú autójukkal. Az első, állandó közlekedési lehetőséget, vagyis a tómedret átszelő vasútvonalat 1910-ben adták át.

Bonneville-versenypálya (Bonneville Speedway)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bonneville sós síkság Wendoverhez közel eső részét autó- és motorversenyek lebonyolítására tették alkalmassá. Számos szárazföldi sebességi rekord dőlt meg itt. Ugyan a motorsport 1912 óta jelen van a Bonneville sós síkságon, de igazán nagy népszerűségre csak az 1930-as évektől tett szert a terület, miután a híres sebességrekorder, Sir Malcolm Campbell az egyre növekvő csúcssebességű rekorddöntő autóit 1935-ben ide költöztette a Daytona Beach tengerparti homokjáról. Ebben az időben már a 300 mph (483 km/h) elérése volt a cél.

Hagyományosan minden év nyarának kezdetén az Utah-i Közlekedési Minisztérium nyitja meg a pályát, amely eredetileg két részből állt. Az egyik egy körülbelül 16 kilométer hosszú nyílegyenes pályaszakasz, amely kifejezetten a sebességrekordok felállítására készült. A másik egy zárt ovális vagy szabályos kör alakú pálya, amely a távolsági versenyek lebonyolítását szolgálta. Ez utóbbi hossza 16 és 19 kilométer között változott az aktuális talajviszonyoktól függően.

Az 1990-es évek óta a pálya kialakítása az aktuális rendezvény szervezőinek feladata. A rendezők napokkal vagy hetekkel a verseny előtt felkutatják a síkság legmegfelelőbb részét az esemény lebonyolítására, majd megkezdik a pálya kijelölését. A pályabírók rögzítik az időmérő pontokat, majd a verseny előtti napon kihelyezik a pálya nyomvonalát jelző eszközöket. Eredetileg a nyomvonalat egy közepén felfestett fekete csíkkal oldották meg, amelyet később a sáv két szélére festett csíkok váltottak fel. Ma zászlókat és bójákat helyeznek ki.

Szárazföldi sebességi rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ leggyorsabb dízel teherautója a Bonneville versenypályán

A Bonneville sós síkság számos kategóriában felállított szárazföldi sebességi rekord helyszíne. Néhány példa:

Év Pilóta Jármű Sebesség (mph) Sebesség (km/h)
1935 Malcolm Campbell Blue Bird 301,129 484,620
1963 Craig Breedlove Spirit of America 407,447 655,722
1964 Art Arfons The Green Monster 434,022 698,491
1965 Craig Breedlove Spirit of America - Sonic 1 600,601 966,574
1969 Burt Munro Indian Scout V-Twin - motorkerékpár 201,83 322,93
1970 Gary Gabelich Blue Flame - rakéta autó 622,407 1001,667
2001 Don Vesco Vesco Turbinator - gázturbinás autó 458,443 737,792
2004 R. Schroe Buckeye Bullet - elektromos autó 314,958 506,876
2006 Andy Green JCB Dieselmax - dízel autó 350,092 563,418

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]