Bolonyai szász evangélikus templom
| Bolonyai szász evangélikus templom | |
| műemlék | |
 | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | evangélikus |
| Építési adatok | |
| Építése | 1776–1777 |
| Stílus | barokk |
| Felszentelés | 1778. július 19. |
| LMI-kód | BV-II-a-B-11340 |
| Elérhetőség | |
| Település | Brassó |
| Hely | str. Ion Cantacuzino 2. |
| Elhelyezkedése | |
 Bolonyai szász evangélikus templom
Pozíció Brassó térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 59″, k. h. 25° 36′ 02″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 59″, k. h. 25° 36′ 02″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bolonyai szász evangélikus templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A bolonyai szász evangélikus templom Brassó Bolonya városrészében, a Vasút utca (str. Iuliu Maniu, Bahnstraße) és a Kertész utca (str. Cantacuzino, Gärtnergasse) elágazásánál áll. A középkorban egy kápolna volt itt, melyet egészen a 18. századig használtak; ennek helyére építették 1776–1777-ben ma is álló barokk templomot a bolonyai szász és magyar evangélikusok. A két közösség között folyamatosak voltak a súrlódások, így 1783-ban a magyarok külön templomot építettek maguknak; az épületet azóta csak a szászok használják.
Története[szerkesztés]
A templom helyén egykoron a városi leprakórházhoz és menhelyhez tartozó kápolna és temetője állt. Leprásokra már 1413-ban utalnak, az ápoldát pedig konkrétan 1463-ban említik legelőször – más középkori városokhoz (például Segesvárhoz) hasonlóan a fertőző betegeket kezelő leprakórház a városközponttól jelentős távolságra helyezkedett el. Hogy a betegek ne maradjanak lelki támogatás nélkül, felépült mellette a Szent Borbálának szentelt gótikus stílusú kápolna, melynek létezését 1477-ben erősítik meg.[1] A járványok megszűnése után a kórházat fogadóvá alakították át, a kápolnát a reformáció után elhagyták, a 17. századi ütközetekben és dúlásokban megrongálódott.[2]
Bolonyában, a jellemzően magyarok által lakott brassói elővárosban a 18. századtól kezdődően fokozatosan növekedett a németajkúak száma a szászok terjeszkedő és beolvasztó politikájának köszönhetően. A bolonyai szászok 1713-ban a romos Szent Borbála-kápolnát és a mellette levő fa imaházat nevezték ki evangélikus istentiszteleteik helyéül. 1718-ban csatlakoztak hozzájuk a belvárosból kiszorított magyar evangélikusok (bár a magyarok kezdetben jellemzően a református hitet vették fel, a szász hatásnak köszönhetően idővel sokuk evangélikus hitre tért).[3][4]
A két közösség felváltva használta a kápolnát és az imaházat. 1739-ben Szeli József evangélikus lelkész orgonát vásárolt, 1741-ben pedig harangtornyot építettek. 1755-ben Mária Terézia jóváhagyta a kápolna megnagyobbítását, a munkálatok azonban csak 1776-ban kezdődtek: az építményt lebontották, helyén pedig 1777-ben elkészült a ma is álló nagyobb templom, mely megfelelő volt mindkét közösség számára. Ekkor még nem lépett érvénybe a türelmi rendelet, mely új templomok építését engedélyezte volna, azonban az evangélikusok az 1755-ös engedélyre hivatkoztak, a városi tanács pedig szemet hunyt a dolog felett.[1][5]
1778. július 19-én szentelte fel Georg Preidt plébános. A szászok és a magyarok felváltva használták az új templomot, azonban a két közösség között folyamatosak voltak a súrlódások, így 1783-ban a magyarok saját evangélikus templomot építettek maguknak, kiköltözve a szászokéból.[1][4]
Gyülekezetének 1860-ban 672 tagja volt.[6] Keresztelőmedencéjét 1870-ben adományozta J. C. Simon kerámiagyáros, orgonáját 1939-ben készítette a brassói Karl Einschenk.[7] 1992–1998 között egy új gyülekezeti házat építettek.[1]
Leírása[szerkesztés]
Tágas, késői barokk stílusú, rokokó díszítőelemekkel ékesített kétszintes csarnoktemplom. A nyugati homlokzaton elhelyezkedő kisméretű harangtoronyban három harang van, egy 400, egy 280, és egy 200 kilogrammos. A két külső előcsarnok kialakításán felismerhető a romanika hatása. Hajója síkmennyezetes, igen kevés díszítéssel, kórusa három oldalról zárt. A rokokó motívumokat viselő oltárt az evangélikus templomokra jellemzően egybeépítették a szószékkel (szószékoltár).[5][7]
Az átalakított paplakban 1995-től menhely működik. A templomhoz temető is tartozik, melyet a 20. század közepéig használtak temetkezésre.[7] A romániai műemlékek jegyzékében az épületegyüttes a BV-II-a-B-11340 sorszámon szerepel.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Nussbächer 124–130. o.
- ↑ Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 293. o. (2015). ISBN 9789737706355
- ↑ Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen – Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 179. o. (2010). ISBN 9783412206024
- ↑ a b Orbán Balázs. XIV. Brassó: A brassai magyar lutheránusok, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868)
- ↑ a b Jekelius 155–156. o.
- ↑ Retrospectivă istorică. Honterusgemeinde. (Hozzáférés: 2017. július 21.)[halott link]
- ↑ a b c Biserica Evanghelică Blumăna. saguna.ro. [2016. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 21.)
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Jekelius: Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928)
- ↑ Nussbächer: Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 14 (német nyelven). Brassó: Aldus (2014). ISBN 9789737822802
Brassó vallási épületei | ||
|---|---|---|
| Evangélikus templomok |  | |
| Római katolikus templomok | ||
| Görögkeleti templomok | Angyali üdvözlet · Bolonyai · Derestyei · Főtéri · Görög · Groaveri-i · Méhkerteki · Óbrassói · Pe Tocile-i · Szent Miklós | |
| Más protestáns templomok | ||
| Egyéb vallások | ||
| Temetők, temetőkápolnák | ||
.svg){kind=small}