Bokorkaktusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bokorkaktusz
Cylindropuntia acanthocarpa var. coloradensis
Cylindropuntia acanthocarpa var. coloradensis
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Fügekaktuszformák (Opuntioidae)
Nemzetség-
csoport
:
Bokorkaktuszok (Cylindropuntieae)
Nemzetség: Bokorkaktusz (Cylindropuntia)
(Engelm.) Kreuzinger
Fajok
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bokorkaktusz témájú kategóriát.

Behavazott kötélkaktusz (Cylindropuntia imbricata) (Új-Mexico, Española)
Cylindropuntia leptocaulis érett termésekkel
Cylindropuntia acanthocarpa var. tabaibeira (Madeira, Funchal, botanikus kert)

A bokorkaktuszok (Cylindropuntia) a kaktuszfélék (Cactaceae) egyik alcsaládjába, a fügekaktuszformák (Opuntioidae) közé tartozó pozsgás növények nemzetsége.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb faj az USA déli részén, illetve Mexikóban honos – főleg a sivatagos-félsivatagos, illetve magashegyi tájakon, ide értve a kontinenshez közeli szigeteket is.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint magyar neve neve is jelzi, a legtöbb faj cserje termetű. Szára, hajtása sokszorosan elágazó, hengeres nyéltagok (cladodiumok) soraiból áll; a hajtásokon a domborulatok zsindelytetőszerűen emelkednek ki. Az egyes nyéltagok csúcsaikkal csatlakoznak egymáshoz. Ez annak köszönhető, hogy minden évben (minden pihenőidőszak után) új tenyészcsúcsokból folytatja a növekedést.

A fiatal hajtásokon többnyire csökevényes, hengeres, hegyes csúcsú levélkék is nőnek, amit ősi bélyegnek tekintenek. Egyes fajok erősen tövisesek; némelyik töviseinek hegye szigonyszerűen visszafogazott.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bokorkaktuszok egyértelműen szárazságkedvelő növények. Vegetatív módon igen jól szaporodnak, és ezért a száraz, meleg éghajlatú vidékeken könnyen dominánssá válnak, kiszorítva az őshonos fajokat.

A bokorkaktusz fajok többsége erőteljesen, gyorsan nő. A hideget a kaktuszok többségénél jobban tűri, de csak jó vízáteresztő talajban marad meg, mert a pangó víz pusztulását okozza.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Télálló fajait (mint például kötélkaktuszt) sziklakertekben, a kis termetű fajokat szobanövényként termesztik.

A legegyszerűbben a szártagok dugványozásával szaporítható – a dugványon a metszlapot hagyjuk beszáradni!

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. 334 p. ISBN 963-281-264-6